Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nem könnyű megemészteni, de sajnos az a realitás, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott jelenleg nincs ott a világ legjobb négy csapata között. Legalábbis az alapján, amit az olimpián produkált.
Igaz, hogy veretlenül sikerült megnyernie a csoportot, de nem mindegy, hogyan. Az utolsó, brazilok elleni csoportmeccsen
még a továbbjutásért is izgulni kellett
– ha a négyszeres olimpiai bajnok Ratko Rudic vezette együttes netán két góllal győz, akkor szégyenszemre a csoportból sem jutottunk volna tovább. Ettől azért mesze voltunk, simán nyertünk (hogy a szerbeket hogyan győzték le a brazilok, az továbbra is az olimpia legnagyobb talánya). De a hazaiak nem törték össze magukat, hiszen tudták: ha nyernek, akkor csoportelsőként a bivalyerős Montenegróval kell játszaniuk a négy közé jutásért.
Más kérdés, hogy nekik végül Horvátország is kemény diónak bizonyult (10-6-ra nyert a címvédő), így Brazília sem jutott el a legjobb négyig.
Benedek Tibor csapata tehát simán, 10-6-ra lehozta a brazilok elleni meccset, így nyolc közé jutott. De ami előtte történt, arról érdemes még pár szót ejteni. A szerbek elleni peches döntetlenen még csak bosszankodtunk, ám az ausztrálok és a görögök elleni iksz után már
feltehettük a kérdést: lesz-e bármi esélye a csapatnak az éremre?
Hamar kiderült, hogy nem.
Montenegró ellen Varga Dénesék végig futottak az eredmény után, és bár sikerült döntetlenre menteni a találkozót, az ötösöknél ezt a pszichikai előnyt – a feltámadó csapat általában jobb passzban van a ráadás előtt – nem tudtuk továbbjutásra váltani. A játékunkat maga a magyar kapitány gyengének minősítette, Montenegró összességében megérdemelten jutott az elődöntőbe.
A lebonyolítás ezzel együtt nem az olyan őszinte csapatoknak kedvezett, mint amilyen a magyar, Benedek ki is mondta a meccs után, ő nem tud mit kezdeni azzal, ha a szabályok lehetőséget adnak a csalásra. Az utolsó körben már nagyon ment a helyezkedés, aranyesélyes válogatottak botlottak meg gyenge csapatok ellen. Annyira ostobák a fogadóirodák sem voltak, hogy ezt bekajálják, a zárókör előtt úgy változtatták az oddszaikat, hogy belekalkulálták:
itt bizony esélyesek fognak botlani és pólótanoncok fognak oktatni.
Ez így is lett, nézzük csak, milyen eredmények születtek: a franciák legyőzték a horvátokat, Ausztrália pedig lemosta Görögországot.
Benedek ki is emelte, hogy 2008-ban Pekingben még rendben voltak a szabályok, a csoportelső jutalmul kihagyhatta a negyeddöntőt, és rögtön négy közé jutott, így a csapatok nem taktikáztak.
Ezzel együtt tény, hogy a magyar csapat veretlenül esett ki, ám
egyetlen komoly ellenfelét sem tudta legyőzni.
Hogy valamit változtatni kell, az egyértelműen látszik. Talán érdemes lenne visszamenni az időben a megnyert 2013-as világbajnokságig: mi volt az, ami akkor ment, most pedig nem? Három éve a háromszoros olimpiai bajnokok visszavonulása után, a fiatalok mély vízbe dobásával sikerült egy bukástól nem félő csapatot összehozni, mely parádés játékkal menetelt végig.
Vb-aranyérmesként talán a közönség is elvárta a tornagyőzelmeket, de több nem jött össze. Egy Eb-ezüstéremig jutott a csapat hazai pályán – a szerbek elleni döntő ráadásul nagyon csúnya volt –, idén meg Eb-bronzérmes lett a csapat, de
a magas elvárásokkal mintha nem tudna mit kezdeni.
Közhelynek tűnik, hogy már nyolc csapat is esélyes egy-egy pólótornán a dobogóra, de igaz. A feladat, hogy most a sportág nagy hazai koponyái megtalálják az élmezőnybe visszavezető utat. A javítási lehetőség mindenesetre gyorsan adódik, jövőre Budapesten lesz a vizes-vb.
Attól nem kellett félni, hogy hangulattalan lesz a brazilok elleni helyosztó, igaz, míg a csoportkörben még 10 ezren, ezúttal csak mintegy 3 ezren jöttek ki abba az arénába, ahol egy hete még Cseh Lászlóék szelték a vizet.
Egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ki jut tovább, az első perctől érezni lehetett, hogy ebből macska-egér játék lesz. Erdélyié volt az első magyar gól, éles szögből talált be, majd Varga Dénes ziccergólja következett. Aztán felrobbant az aréna, mert Baches szépíteni tudott, de
ezzel jó időre ellőtték a puskaporukat a házigazdák.
Decker távolról lőtt bombagólt, majd emberelőnyben Erdélyi volt újra eredményes, ezzel zárult az első negyed.
A folytatásban sem kellett izgulni, Vámos minden erejét beleadva lőtt, és majdnem kiszakította a hálót, Varga Dániel magyar időkérés után talált be, Szivós pedig két méterről mattolta Sorót.
Nagy szerepe volt Nagy Viktornak abban, hogy
a brazilok egy gólnál befékeztek,
szebbnél szebb védéseket mutatott be. A magyarok próbálták élvezni a meccset, és szinte fél gőzzel pólózva is úgy alakult az eredmény, ahogyan a mieink szerették volna.
A legjobb formában ma Erdélyi Balázs volt, a harmadik negyedet két góllal kezdte, főleg a második, éles szögből szerzett találata volt igen látványos. Ekkor kaptak egy fórt a brazilok, és sikerült megduplázni a góljaik számát, eljutottak kettőig.
Nay Viktor viszont nagyon nem szeret gólt kapni, Perrone távoli gólja után majdnem leszedte a védők fejét. A közönség nagy hangulatban volt, tapsolt, táncolgatott, ünnepelt, a brazilok nem is igazán bánták, hogy 9-3-ra az ellenfél vezet.
Jegyzőkönyv
Férfi vízilabdatorna, az 5-8. helyért:Hárai és Kis Gábor emberelőnyből volt eredményes, közte Crivella hat méterről lőtt nagy gólt (11-4). A hangulat a végére leült, Zalánki is rezignáltan vette tudomásul, hogy a szép lövése után már egy tucat gólnál jár a magyar csapat (12-4).
A végén Varga Dénes gondoskodott arról, hogy több mint háromszor annyi gólunk legyen, mint a házigazdának, így a vége: 13-4. A közönség – a végére összegyűltek ötezren – tapsolt, a csapattagok gratuláltak egymásnak.
A folytatásban a magyar csapat a görög-spanyol meccs vesztesével mérkőzhet meg az ötödik helyért, így a kérdés az, hogy sikerül-e elérni ugyanazt a pozíciót, mint négy éve, Londonban.
Akkor az a végeredmény összességében óriási csalódást okozott mindenkinek, a legfájóbb a víz alatt sírva fakadó Kásás Tamást volt látni. Érdemes visszaemlékezni, hogy a legenda mit mondott akkor a hogyan továbbról? "Nem tudom, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy nagyon nagy türelemre lesz szükség.
Én most azt mondom a szurkolóknak, fogadják el, hogy teljesen új csapatot kell építeni.
Újítani kell minden szinten, lehetőséget kell adni másoknak. Nem tudom, milyen az utánpótlás, annyira nem ismerem a játékosokat, de biztos, hogy vannak tehetséges pólósok, új, lelkes, sikerre éhes csapatot kell kialakítani."
