Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése a XXXII. nyári olimpiai játékokról, Tokióból.
Helembai Fanny: "Folyamatosan készen álltam arra, hogy ha kell, beszálljak ebbe a mérkőzésbe. Amikor beléptem, az lebegett a szemem előtt, hogy mindenképpen segíteni szeretnék a csapatnak, úgy érzem, hogy ez jól sikerült. Ebben a meccsben is voltak hullámvölgyek, de ez minden eddigi mérkőzésünkre igaz.
Látszott rajtunk, hogy ez az utolsó lehetőség arra, hogy továbbjussunk a csoportból. Nagyon harcoltunk ezért és egymásért.
Most a pihenés lesz az első, mert a csapat nagy része fáradt, de egy kis ünneplés is biztosan lesz. A norvégok következnek, velük az olimpia előtt játszottunk, friss az élmény."
Zácsik Szandra: "Nagyon mélyről indult ez a csapat, de most már tényleg abban bízom, hogy a csúcson fogjuk végezni. Meccsről meccsre javuló tendenciát látok a játékunkban, jobban összeáll a védekezés, ezáltal javul a kapusteljesítmény is.
Bízom abban, hogy mindenkinek van már akkora önbizalma, hogy neki tudunk menni a norvégoknak is. Az olimpia előtt játszottunk velük, de nem azt a meccset fogjuk nézni, hanem az olimpiai meccseiket.
Tudjuk, hogy az ő erősségük a futás. Taktikailag ehhez kell igazodnunk. A norvégok ellen nem nekünk lesz veszítenivalónk, hanem nekik. Éppen ezért ellenük tényleg az esélytelenek nyugalmával tudunk készülni. Az utolsó két meccsen már rendben volt a csapat, sok beszélgetés, videózás kellett a sikerhez és a továbbjutáshoz."
Elek Gábor: "Az utolsó két meccsen nem éreztem azt, hogy ne lettünk volna felszabadultak.
A brazilok elleni vereség szájon vert minket, s azt a pofont vittük át az oroszok elleni meccsre. Láttam már olyat, hogy egy ilyen ütésből egy csapat nem tud kijönni. Erre vagyok a legbüszkébb, hogy minden baj ellenére elviseltünk mindent, s továbbjutottunk.
Ezért vagyok büszke a csapatra. A mai eszemmel is lejátszanám azt a két brazil meccset, amit az olimpia előtt a dél-amerikai együttessel Siófokon vívtunk. Ha valaki azt gondolja, hogy a brazilok elleni meccsen az volt a gond, hogy ők jobban fel tudtak belőlünk készülni, az nagyon téved. Azzal a védekezéssel, ahogy az olimpiai meccsen játszottunk, sehol sem lehet meccset nyerni. Most neki kell állni videózni, ehhez most kevés erőt érzek magamban, de ki kell vesézni a norvégok játékát. Ha lesz bennünk akkora hit, mint amit a spanyolok és a svédek ellen mutattunk, akkor más lesz ez a meccs, mint az olimpia előtti, de a vagyonomat ennek ellenére sem raknám fel arra, hogy mi fogunk továbbjutni. Főleg ebben a fizikai állapotban, amiben most vagyunk. Taktikusságban is sokat fejlődtünk. Nézze meg Vámos Petrát, nem is olyan régen még aláírásokat kért ezektől a játékosoktól, most meg itt van és gólokat lő. Boldog vagyok, csak ilyenkor ez nem látszik, amúgy meg rohadt fáradt vagyok."
Bíró Blanka:
Boldog vagyok, mert sikerült a továbbjutás, ehhez az is kellett, hogy a többi mérkőzés számunkra jól alakuljon. A tüske benne van az emberben az első három meccs miatt, de a lényeg, hogy tovább tudtunk jutni a csoportból.
Ha valaki ezt az orosz meccs után odateszi nekem, gondolkodás nélkül írom alá. Remélem, hogy ezzel a továbbjutással most átszakadt a gát."