Szerbia és Montenegró

 

• Szerbia-Montenegró
• Mateja Kezman

Az 1991-92-ben felbomlott Jugoszlávia két tagállamából (Szerbia, Montenegró) álló államközösség. A Balkán-félsziget és Közép-Európa határán fekvő ország északi része az Alföldhöz tartozik. Az ország területén a 6. században jelennek meg a délszláv törzsek. Az első szerb államalakulat 986-ig állt fenn, a bizánci fennhatóság alá került Szerbia 1180 körül lett újra önálló. Az 1217-ben megalakult Szerb Királyság a rigómezei csata után a Török Birodalomhoz került, csak 1878-ban nyerte vissza a függetlenségét.

Az első világháború után megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-ben az országot Jugoszláv Királyságra nevezték át. Josip Broz Tito vezetésével 1941-ben partizánmozgalom indult a német megszállás ellen, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot 1945. november 29-én kiáltották ki. Tito halála után az 1980-as években egyre nőtt a nemzetiségek közötti ellentét.

Az ország 1991-ben széthullott, elsőként Szlovénia és Horvátország (másnap a szerb hadsereg megszállta az országot, amelyet csak véres háborúval sikerült visszaverni), majd Macedónia és Bosznia-Hercegovina kiáltotta ki önállóságát és függetlenségét. Koszovó 1989-ig belső önkormányzattal rendelkezett, de akkor integrálták Szerbiába. Az 1990-es évek végén azonban kikiáltotta függetlenségét. A NATO a szerb megtorlás megállítására 1999-ben légitámadást intézett Jugoszlávia ellen, majd katonai erővel megszállta Koszovót, ahol jelenleg békefenntartó erők állomásoznak.

Az ország labdarúgó szövetségét 18 évvel azután alapították, hogy Szabadkán megalakult az első klub, az 1901-ben életre hívott FK Backa. 1903-ban már Belgrádban (Soko) és Zágrábban (HASK) is alakultak egyesületek. Az első jugoszláv bajnokságot, amelyet hat klub részvételével még kuparendszerben játszottak 1923-ban a Gradjanski Zagreb nyerte, az ország labdarúgás az idő tájt jobbára a nagyobb városokra (Zágráb, Belgrád, Split) korlátozódott. Az országos kupa első kiírására 1946-ig kellett várni, az első sorozat végén 1947-ben a döntőben a Partizan Beograd diadalmaskodott a Nasa Krila Zemun ellen.

Szövetség neve:	Fudbalski Savez Srbije i Crne Gore (FSSCG)
Alapítási éve:	1919
FIFA-tagság kelte:	1919
Címe:	Terazije 35, P. O. Boksz 263, 11 000 Beograd, Serbia
Telefonszáma:	00-381-11-3234253
Telefaxszáma:	00-381-11-3233433
Internetcíme:	www.fsj.co.yu
E-mail címe:	[e-mail]
Elnök:	Tomiszlav Karadzsic
Alelnök:	Dejan Szavicevic
Főtitkár:	Zoran Damjanovic
Szövetségi kapitány:	Ilija Petkovic
A válogatott szerelése:	kék mez, fehér nadrág, vörös sportszár

A második világháború kezdetéig a BSK Beograd nyerte a legtöbb bajnokságot, de a bajnoki aranyérem soha nem került a három fentebb említett nagyvároson kívülre. A világégés után sem változott a képlet, a belgrádi klubokkal csak a Dinamo Zagreb és a Hajduk Split tudta felvenni a versenyt. Az első klub, amely megszakította ezt a hegemóniát 1966-ban a Vojvodina volt, majd egy évvel később az FK Szarajevo játékosai is megismerhették, milyen érzés bajnoknak lenni.

Az utolsó komplett jugoszláv bajnokságot 1991-ben a Crvena Zvezda nyerte a Dinamo Zagreb előtt. 1991 és 2002 között is a Crvena Zvezda és a Partizan különcsatáját hozta a bajnokság, 2003. február 4-e óta pedig Szerbia és Montenegró az ország hivatalos neve. Az 1998-99-es bajnokság 1999. május 14-én a NATO-támadás miatt a 24. fordulóban félbeszakadt, az akkori állás szerint osztották ki a bajnoki helyezéseket. A 14 utolsó bajnoki címből 13 ennek a két klubnak jutott, 1998-ban csak az Obilic tudta megszakítani a sort. A nemzetközi porondon a hatvanas években a Dinamo Zagreb aratta a legkomolyabb sikereket, a zágrábiak 1967-ben VVK-nyertek, 1963-ban döntősök voltak. A Zvezda 1979-ben került először európai kupadöntőbe, az UEFA-kupa fináléjában még alulmaradtak a belgrádiak, de 1991-ben elhódították a legrangosabb klubserleget.

A jugoszláv válogatott első mérkőzését 1920. augusztus 28-án az antwerpeni olimpián játszotta Csehszlovákia ellen, és súlyos, 7-0-s vereséget szenvedett. Az első győzelemre további négy mérkőzést és két esztendőt kellett várni, 1922-ben Zágrábban visszavágtak a csehszlovákoknak. A nemzeti csapat az 1924-es és az 1928-as olimpiai tornán is indult, ám mindkétszer már az első körben kiesett.

Az ötvenes-hatvanas évekre a jugoszláv labdarúgás Európa élvonalába emelkedett: 1948-ban, 1952-ben és 1956-ban olimpiai döntőt játszottak, mindhármat elveszítették, csakúgy mint az 1960-os Európa-bajnokság fináléját. Nem volt szerencséjük az 1962-es világbajnokság kisdöntőjében sem, de az 1968-as kontinensbajnokságon is csak ezüstérem jutott nekik. Fortuna az 1976-os, hazai rendezésű Európa-bajnokságon sem állt melléjük, az elődöntőben 11-esekkel veszítettek a világbajnok NSZK-val szemben, majd a bronzéremért vívott összecsapást is elbukták Hollandia ellenében.

Az 1990-as évek elején az ENSZ és a FIFA döntése miatt nem indulhattak el a svédországi Európa-bajnokságon, holott a selejtezők során maguk mögé utasították a beugróként Eb-aranyérmet nyert Dániát. Ivkovic, Jarni, Jozic, Spasic, Hadzibegic, Prosinecki, Savicevic, D. Stojkovic, Zl. Vujovic, Katanec, Susic, Boban, Pansev, Djukic, Mijatovic, Ladic, Jokanovic, Kodro, Mihajlovic, Stanic és társaik alighanem ugyanezt szintén elkövethették volna az Európa-bajnokságon...