Maradonát pótolná az argentin szupercsapat

Csehország és Spanyolország nagy gólarányú győzelme (előbbi 3-0-ra verte az Egyesült Államokat, utóbbi az ukránok ellen nyert 4-0-ra a minap) után pénteken egy újabb titkos esélyes lépett elő egyértelmű favorittá a németországi labdarúgó-világbajnokságon: Argentína az említett csapatok KO-sikerét is jócskán felül tudta múlni, és álomfutballal 6-0-ra győzte le Szerbia-Montenegrót. A C csoport másik meccsén Hollandia 2-1-re nyert Elefántcsontpart ellen, és ezzel a két győztes már készülhet a nyolcaddöntőre, no és az egymás elleni, jövő szerdai presztízsmeccsre, amely nem mellékesen a csoportelsőségről is dönteni fog.

Juha Pál helyszíni tudósítása Gelsenkirchenből

Pénteken nem volt miért izgulniuk a németeknek a focivébén, így a szurkolók ideglenesen sportágat váltottak. A gelsenkircheni aréna felé vezető kedvenc villamosunkon a világ egyik legjobb kosárlabdázójáról, Dirk Nowitzkiról szólt a csevely, aki németként kis híján már meghódította Amerikát. Az NBA nagydöntőjében a Dallas Mavericks a Miami Heattel meccsel, s hogy minden újság címlapjáról előbbi együttes fehér bőrű, szinte minden poszton extraklasszis kosarasa tekintsen vissza, ahhoz Nowitzkinak a Maverickset győzelemre kellene vezetnie. Az esély megvan rá, ráadásul a Dallas már 2-0-ra is vezetett a fináléban, ám előbb 2-1-re feljött a Heat, a péntek hajnali meccsen pedig a német óriás (213 centije 111 kilóval párosul) ezúttal csak 16 pontot dobott, így a Dallas kikapott, s az állás 2-2. Erről társalogtak tehát a helyiek, a kosárpárbaj hétfőn folytatódik, Ballackék pedig másnap Ecuadorral meccselnek majd.

Addig azonban még sok víz lefolyik a Rajnán, a péntek mindjárt egy jó kis Argentína - Szerbia és Montenegró rangadóval kezdődött. A C jelűt azért nevezték "halálcsoportnak", mert négy, elvileg erős válogatott szerepel benne. Ennek részben meg is felelve szoros meccseket hozott az első kör, a dél-amerikaiak 2-1-re győzték le Elefántcsontpartot, míg a szerbek 1-0-ra kaptak ki a hollandoktól. Tehát míg Crespóék a továbbjutásért, Milosevicék az életben maradásért léptek pályára 15 órakor.

Mintha csak visszacsöppentünk volna 1986-ba: hiába van itt Riquelme, Saviola, Messi, Tévez, Aimar, Sorín, s megannyi argentin szupersztár, az ország szurkolói nem felejtenek, nekik csak Diego Maradona létezik, ő a futballistenük, aki vb-trófeát nyert két évtizede Argentínának. Mindenkit hozzá hasonlítanak, azt szeretnék, ha újra a pályán lenne. Riquelme van olyan technikás? Messi tud úgy gólt lőni? Sorín karján ugyanúgy fest a csapatkapitányi szalag? Nem, nem és nem, minden kérdésre nem a válasz, Diego pótolhatatlan.

Minden más, ha ő is ott van a stadionban. És ott volt, nem is egyedül, hiszen aki csak tehette, Maradona-felirattal a hátán indult útnak a nagy meccsre. A tömegközlekedő szurkolósereg csak nézett, amikor 60-nal elhúzott egy autó, amelynek az ablakából kilógott a világoskék és fehér színben virító drukkerek lába. A stadionhoz közeledvén a villamoson utazók boldogan integettek a volán mögött ülők felé, s nem csak azért, mert közeledett a meccs, annyi káröröm is volt a dologban, hogy a "kintiek" bizony nagy dugóba keveredtek - ami nem túl meglepő dolog, ha 52 ezer ember siet ugyanazon helyszínre. A szerelvény tehát ment, mint a villám, de mivel még két óra volt a kezdésig, a sofőrrel utazók sem bánkódtak, az egyik kék-fehér színű, az "eretedihez" képest tripla méretű Maradona-hajat viselő fanatikus például kitette a fejét az ablakon, és akkorát halihózott, hogy az egész autósor megmozdult ijedtében.

Életképek Gelsenkirchenből

A magyar média képviselői viszont egész távol kerültek a Maradona-láztól, hiszen a kedves szervezők betették a tollforgatókat a szerb keménymag közé, így az argentinoknak drukkoló kollégák inkább csak verbálisan biztatták José Pekerman csapatát, a hullámzás és éljenzés most várólistára került.

Németország felhői elvonultak, kinn újra meleg volt, s noha hőségről még nem lehetett beszélni, a gelsenkircheni aréna felelősei meg akarták mutatni, miért nevezik még a Föld másik oldalán is modernnek ezt az építményt. Fogták magukat, és behúzták a "csarnok" tetejét, így a szerbek nem mondhatták, hogy a nap a szemükbe sütött, és azért nem látták az argentin aranylábak villanását.

Ekkor indult útjára a pletyka: Maradona is eljött a meccsre, ő is itt lesz, a helyszínen nézi meg, mit is tudnak utódjai. Az ember csak kapkodta a fejét, és nem hitt a szemének, mert minden harmadik ember úgy nézett ki, mint Diego: a - korábbi - göndör hajviseletét ugye minden rajongó utánozza (ha a természet nem segített, akkor jött a műhaj), 10-es mez Maradona-felirattal, ilyen már az argentin csecsemőknek is van, honnan ismerjük hát fel az "igazit"?

Kolléga a balunkon azt mondja, ő lefotózta, mutatja is a képet, fekete haj, Maradona-felirat, kolléga a jobbunkon cáfol: "Nézz körül, mindenki így néz itt ki, én nem hiszem, hogy ő van rajta!", majd amikor a Vadangyal (Nataila Oreiro) is megjelenik az LCD-n, jobbos kollégával akkor kezdünk gyanakodni: lesifotós barátunk vagy nagyon mázlista, vagy nagyon átvert minket.