Sörszagú svéd-angol barátság Kölnben

Ez már nem volt tréfadolog, amire Köln készült kedden, hiszen most nem egy Angola-Portugália, avagy Csehország-Ghána találkozót rendeztek a fél Budapest-lakosságú városban. A játékos dobokat, gyerekes örömtáncot kedden el lehetett felejteni, egzotikus csapatnak nyoma sem volt, hiszen ezúttal két, karakán szurkolótáborral rendelkező európai csapat összecsapására, az angol-svéd rangadóra készült a Ruhr-vidéki település.

Juha Pál helyszíni tudósítása Kölnből

• Képgaléria

A helyi hírek szerint közel 100 ezer szigetországi és skandináv fanatikus érkezett a városba, így hirtelen 10 százalékkal megnőtt Köln lakossága, ami önmagában nem lenne gond, az viszont már probléma, hogy a stadionba mindössze 45 ezer ember fér el. A különbség könnyen kiszámítható, így nem meglepő, hogy tízből egy ember a "Jegyet akarok venni!" felirattal a kezében sétálgatott, sokan 4-5 nyelven is leírták kartonjukra, hogy márpedig nekik biléta kell, szinte bármi áron. A licit általában 500 eurónál kezdődött, de aki ennyiért eladta, lehet, rosszul járt, mert ugyanezért a belépőért "jobb helyeken" akár a 3-4 ezer eurót is megadták, az pedig magyar pénzben közelít a millióhoz...

Persze nem ám csak az európai rangadóról szólt a nap, volt egy hatásos felvezető meccs is, amely miatt jó pár tízezren szintén otthagyták kölni otthonuk melegét. A rendező németek délután négytől Ecuador ellen léptek pályára, és a csoportelsőségről döntő meccset, aki nem Berlinben követte nyomon, az nekiindult a kölni forgatagnak, és keresett egy kocsmát, beült fodrászhoz, ékszert válogatni, vagy éppen ellátogatott a dóm mögötti Fan Festre. Utóbbira Miroslav Klose első góljánál már képtelenség volt bejutni, sőt az egész városközpontra kitehették volna a "megtelt" táblát. A piros-fehér angol, az élénksárga svéd, és a fekete-piros-sárga színű német szurkolók egész Kölnt elfoglalták, az óriáskivetítős fesztiválnak a környékén még lépni is nehéz volt, a 11 német, illetve ecuadori hőst mutató közvetítést pedig még a kerítésről lógva is bámulták a pillanat futballőrültjei.

Innen nem messze, egy takaros kis téren egy másik derbi zajlott, a svéd és az angol csapatért szorítók rohanták le az (ami a lényeg, sört is árusító) éttermekkel teletűzdelt "platzot". Klose második találata környékén már csúcsformában volt a két tábor, amely emlékezetes hangpárbajt vívott. Persze az angolok voltak a főkolomposok, a spicces drukkerek számolatlanul énekelték begyakorolt nótáikat, svédeket bosszantó rögtönzéseiket.

Szép háttér, jó meccs, sok szurkoló - Fan Fest

Az egyik arra buzdít, hogy "üljön le, aki Angliáért szorít", majd: "álljon fel, aki Angliának drukkol" refrénű dal volt, melynél csak azt csípték jobban a mókás drukkerek, amely nagyon laza fordításban annyit tesz, "a légierőnk már lebombázott titeket, most a futballon van a sor". Öröm volt látni, hogy a fanatikusok miképp viszonyulnak egymáshoz (igaz, két tucatnyi rendőr a háttérből figyelte az eseményeket), minden éneklés végén megveregették egymás vállát, esetenként össze is borultak, egymást videózták és fotózták, majd koccintottak, hogy aztán elölről kezdődhessen a másik zrikálása. Nálunk ez a kis életkép volt a labdarúgó-világbajnokság eddigi legszebb jelenete.