Spanyolország: a Barca-Real versengés lehet a legnagyobb ellenfél

Száz nap múlva kezdődik a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság, elkezdjük a vb résztvevőit bemutató sorozatunkat. Az első részben a torna talán legnagyobb esélyesét, a spanyol válogatottat térképezzük fel, amelyben ugyan nehéz hibát találni, a világbajnokságokon azonban eddig szinte semmit sem ért el, és még a bírók is mintha összeesküdtek volna ellene.     

Miért érdemes szurkolni nekik?

Könnyű a spanyolok mellé állni, hiszen a fél világ a Real Madridnak és az FC Barcelonának szurkol, a válogatott pedig semmivel sem rosszabb, mint a két sztáregyüttes. Csupa szimpatikus, jó fej labdarúgó, nincs közöttük egy közellenség sem.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Az elmúlt három évben 44 mérkőzés alatt ez csak egyszer sikerült, a tavalyi Konföderációs Kupán az Egyesült Államok szakította meg a hosszú veretlenségi sorozatot. Az eredmények alapján szinte legyőzhetetlenek, de egy világbajnokságon veretlenül is ki lehet esni. A győzelem kulcsa: jobban kell rúgni a tizenegyeseket.

Mit várunk tőlük?

Szórakoztató futballt és legalább érmet. Találkozónként több száz pontos passzt és minimum 50 perc labdabirtoklást. Casillastól bravúros védéseket, Puyoltol csupaszív játékot, Xavitól gólpasszokat.

Kire figyelünk?

Elsősorban David Villára. A Valencia játékosa Európa egyik legveszélyesebb támadója, aki az elmúlt öt szezonban 150-nél is több gólt szerzett. A válogatottban még gólérzékenyebb: 54 mérkőzésen 36 találat.

A gyenge pont

Keresve sem - vagy legalábbis nagyon nehéz - találni. Világklasszisok minden csapatrészben, akik ráadásul évek óta együtt futballoznak. Kérdéses, hogy a Real Madrid és az FC Barcelona játékosai hogyan zárják majd ezt a feszített ütemű tavaszt, mennyit vesz majd ki belőlük a spanyol bajnoki címért folytatott, egyelőre rendkívül kiélezett verseny (a címvédő Barca 24 forduló után két ponttal vezet a Real előtt). Erőnléti gondok, talán.

Róluk mondták

"Pályafutásom során nem emlékszem még egy olyan együttesre, amelyik ilyen magas szintű, technikás futballt játszana, ráadásul már évek óta. A spanyolok hiba nélkül passzolnak, látványosan játszanak, gyorsak és bírják a rájuk nehezedő nyomást is" - állítja Joachim Löw, a német válogatott szövetségi kapitánya

43/50

Kapusok: 9/10
Iker Casillast immár évek óta a világ legjobbjai között tartják számon. A Real Madrid játékosa a válogatott csapatkapitánya is, és fiatal kora ellenére rutinosnak számít, idén megelőzheti Raúlt a válogatottsági örökranglistán. Ráadásul tartaléka, José Reina is kiváló képességű kapus, a Liverpoolban állandóan szerepel, így Vicente del Bosquénak nem kell aggódnia.

Védelem: 8/10
A hátsó sor remekül teljesített a selejtezőkön, mindössze öt gólt kapott, a szövetségi kapitánynak azonban el kell döntenie, hogy a barcelonai vagy a madridi tengelyre épít. A bal oldalon Joan Capdevila helye biztos, ám középen a Carles Puyol, Gerard Piqué, vagy a Sergio Ramos, Raúl Albiol duó is szerepelhet. A mester alighanem az előbbinek szavaz bizalmat, és Sergio Ramosra jobbhátvédként számít, annak ellenére, hogy a madridi klasszis középen jobb teljesítményre képes, szélső védőként hajlamos a könnyelműségre.

Középpálya: 9/10
Valószínűleg nincs olyan válogatott jelenleg a világon, amely ebben a csapatrészben erősebb lenne a spanyoloknál. Az FC Barcelona klasszisai, Xavi és Andrés Iniesta mellett Del Bosque rendelkezésére áll még Xabi Alonso és Francesc Fabregas is, és akkor még az olyan klasszikus szélsőket nem is említettük, mint David Silva vagy Jesús Navas. Az egyetlen problémát a selejtezők során alapembernek számító Marcos Senna sérülése jelentheti, hiszen olyan típusú védekező középpályás, mint a brazil származású játékos kevés van a spanyoloknál.

Csatársor: 9/10

David Villa az elmúlt évek egyik legeredményesebb támadója, aki fantasztikus statisztikákkal rendelkezik a válogatottban, a szerzett gólokat tekintve máris második helyen áll az örökranglistán, és csak nyolccal van lemaradva Raúltól. Fernando Torresnek azonban már nem megy ilyen jól a válogatottban, a selejtezők során egyetlen gólt sem szerzett, ráadásul nagyon sérülékeny, márpedig Daniel Güiza vagy Álvaro Negredo nem ugyanaz a kategória.

Szövetségi kapitány: 8/10

Vicente del Bosquénak nehéz örökséget kellett átvennie, hiszen elődje, Luis Aragonés Európa-bajnokságot nyert a csapattal. A szakember azonban eddig nem okozott csalódást, hiszen a spanyolok vele is fantasztikusan szerepelnek - igaz, az eddigi egyetlen ki-ki meccsüket elveszítették. A Konföderációs Kupa elődöntőjében az Egyesült Államok elleni vereség megmutatta, hogy egy tíz emberrel védekező csapattal a spanyolok sem tudnak mit kezdeni, és taktikailag nem elég rugalmasak, amin a szövetségi kapitánynak kell javítania.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

A középpályán hatalmas ugyan a tülekedés a spanyoloknál a kerettagságért (Xavi, Iniesta, Marcos Senna, Fabregas, Xabi Alonso, Diego Capel, Santi Cazorla, Albert Riera, David Silva, Juan Mata, Sergio Busquets), ám a szövetségi kapitánynak érdemes lenne kipróbálnia a Real Madridból Estebán Granerót is. A 22 éves játékos még sohasem szerepelt a válogatottban, de az utóbbi időben remekül játszik, és beverekedte magát a Real kezdő tizenegyébe, ami már önmagában is szenzációs teljesítmény.

Nem csak a szépre emlékezünk

A spanyol labdarúgást hiába sorolták mindig is Európa élvonalába, a világbajnokságok sohasem sikerültek jól a válogatottnak. Jellemző, hogy legnagyobb sikerüket - egy negyedik helyezést - akkor érték el, amikor a mezőny erősen hiányos volt, és szó sem volt arról, hogy nemzetközileg is elismert sztárok alkották volna csapatukat. Az elmúlt 60 évben egyszer sem tudták megismételni az 1950-es remek szereplést, háromszor is a negyeddöntőben estek ki, többször is balszerencsés körülmények között. Pedig a spanyolok 1982-ban rendezőként próbálkozhattak, de akkor sem tudtak túljutni a második csoportkörön.

Felejthetetlen pillanatuk

Persze sokszor csak saját magukat okolhatták a korai búcsú miatt. Az 1998-as tornára esélyesként érkezett a csapat, olyan klasszisokkal a soraiban, mint Andoni Zubizarreta, Fernando Hierro, Luis Enrique, Raúl vagy Fernando Morientes, azonban Paraguay ellen csak egy sovány döntetlenre futotta, Nigériától pedig kikapott az együttes. Az utolsó, Bulgária elleni mérkőzésen pedig hiába sziporkázott a válogatott és érte el szinte tetszés szerint góljait, a 6-1-es diadal ellenére kiesett.

Az utolsó percek örökre emlékezetesek maradtak: a 94. percben Kiko beállította a végeredményt, de az Atlético Madrid csatára egyáltalán nem örült a találatának, szomorú arccal ballagott vissza a kezdőkör felé, és társai gyenge gratulációit is elkeseredetten fogadta. A spanyolok ugyanis közben megtudták az egy időben játszott Nigéria-Paraguay mérkőzés eredményét, vagyis tisztában voltak vele, hogy nyerhetnek akármennyire, mindenképpen kiesnek. A lefújás után megrendítő képsorok voltak, ahogy a spanyol játékosok egymás vállán zokogtak, mások a földre borulva fogták a fejüket, a lelátón a szurkolóik hasonlóképpen cselekedtek.

Mi lett volna, ha

A játékvezetőkkel is gyakorta meggyűlt a bajuk a világbajnokságokon, három tornán is sorsdöntő szituációban szabályos gólt vettek el tőlük. 1962-ben a Puskás Ferenccel és Francisco Gentóval felálló csapatnak (az is érdekes történet, hogy Helenio Herrara szövetségi kapitány miért jegelte a kispadon Alfrédo di Stéfanót, José Santamaríát, Luis Suárezt és Luis del Solt is) az utolsó csoportmérkőzésen nyerni kellett volna Brazília ellen a továbbjutáshoz. Ez nem is volt reménytelen feladat, elvégre 1-0-s vezetésnél Puskás pazar mozdulattal ollózott a kapuba egy szabadrúgás után, a chilei játékvezető azonban nem adta meg a gólt. A brazilok a 86. percben lőtt góllal végül fordítottak, később a döntőt is megnyerték. Ha a spanyolok győznek (márpedig 2-0 után erre nagy esélyük lett volna), akkor Garrincháék valószínűleg a csoportból sem jutottak volna tovább.

Az 1986-os tornán ismét a brazilok ellen borzolta a kedélyeket egy játékvezetői ítélet: a csoportkörben az ausztrál Chris Bambridge úgy látta, hogy Míchel felső kapufáról lepattanó lövése nem haladt át a gólvonalon. A lassítások alapján tévedett.

Ha a spanyolok ezzel a góllal döntetlent játszottak volna, akkor megelőzik a brazilokat a csoportban, azaz Dánia helyett Lengyelország a következő ellenfelük a nyolcaddöntőben.

A 2002-es eseményekre valószínűleg még mindenki élénken emlékszik: a negyeddöntőben a házigazda Koreai Köztársaság ellen a játékvezető enyhén szólva is elfogultan tevékenykedett, és nem a spanyolok javára tévedett. A rendes játékidőben Joaquín beadása után Fernando Morientes fejesgólját érvénytelenítette, mondván, a labda elhagyta a játékteret (nem így volt), majd a ráadásban egy újabb meg nem adott, teljesen szabályos gól, illetve két lesnek ítélt, szintén szabályos szituáció szárad az egyiptomi El-Gandur és asszisztensei lelkén.

A mérkőzés 0-0-val ért véget, büntetőrúgások után a dél-koreaiak jutottak az elődöntőbe. Ha valamelyik spanyol találatot érvényesítik, akkor Raúlék játszottak volna az elődöntőben a németekkel.

Út Dél-Afrikába

A vb-selejtezőket Európa-bajnokhoz méltóan abszolválta Vicente del Bosque együttese, amely - az összes nevezett válogatott közül egyedüliként - pontot sem veszített a sorozatban. Pedig csoportjában volt az előző Eb egyik bronzérmese, Törökország, valamint a feljövőben lévő Belgium és Bosznia-Hercegovina, de egyik csapatnak sem volt ellenszere Xaviékkal szemben.

Kijutásuk egyetlen percig sem forgott veszélyben, bár a tíz győzelem fele csak egygólos különbséggel született meg, de az utolsó, immár tét nélküli találkozón a második garnitúra is ötöt rúgott a bosnyákoknak, idegenben. Menet közben beállították Brazília veretlenségi rekordját azzal, hogy sorozatban 35 találkozón keresztül nem kaptak ki. A széria viszont éppen Dél-Afrikában, a tavalyi Konföderációs Kupán szakadt meg, ahol az Egyesült Államok az elődöntőben 2-0-ra legyőzte őket.

Csoportellenfelek: Svájc, Honduras, Chile