Ausztrália: a félelmet és a kreativitást nem ismerik

Azzal, hogy Ausztrália átkérte magát az Ázsiai Labdarúgó Szövetségbe, a kontinensnyi ország futballcsapata megszabadult az addig a vb-szerepelést rendre meghiúsító interkontinentális pótselejtező átkától. Az ausztrálok új helyükön simán vették a vb-selejtezőket, és Dél-Afrikában az egyik legkellemetlenebb ellenfélnek számítanak majd, a rengeteg párharcra és beadásra épülő klasszikus brit stílus nem éppen nézőcsalogató, ellenben hatékony.

Miért érdemes szurkolni nekik?

Az ausztrál labdarúgásban több honfitársunk is szerepet vállalt, Puskás Ferenc edzőként dolgozott az országban, az 1974-es világbajnokságon pedig játszott a Magyarországon született Attila Abonyi is. Az auszik szinte mindenben jók, igazi sportnemzetnek számítanak, ráadásul szimpatikusak, közvetlenek.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Védekezésben a széleket jól lezárva, szöglet- és szabadrúgásoknál maximálisan koncentrálva könnyen megállítható a támadójátékuk. A középhátvédjeik nem a leggyorsabbak, lendületes, jól cselező csatárok sok problémát okozhatnak nekik.

Mit várunk tőlük?

Rendkívül fegyelmezett játékot, kemény belépőket, rengeteg beadást és fejest. Az ausztrálfutballból átvett elemek alkalmazása ugyanakkor nem lenne túl szerencsés, mert mind a két csapat hamar elfogyna: az ellenfél sérülések, az ausztrálok kiállítások miatt.

Kire figyelünk?

Tim Cahill az egyik legjobb formában lévő középpályásuk, és a jelek szerint ő számít a válogatott első számú gólszerzőjének is. Az Everton játékosa szamoai származású, csak 2004 óta játszik ausztrál színekben, azóta viszont kihagyhatatlan az együttesből.

A gyenge pont

A kreativitás hiánya jelenti a legtöbb gondot számukra. A középpályán túlsúlyban vannak a védekező típusú futballisták, a csapat játéka elsősorban a fizikai fölényre, a beívelésekre és a pontrúgásokra épül. Ezeket jól levédekezve nem sok veszélyre számíthatnak az ellenfelek.

Róluk mondták

"Az ausztrálok nem félnek senkitől és semmitől. A játékosoknak nagyon pozitív a hozzáállásuk, bátran vállalják a kockázatot" - jellemezte a válogatottat a német szövetségi kapitány, Joachim Löw.

34/50

Kapusok: 8/10
Mark Schwarzer a Fulhamben hétről hétre bizonyítja, hogy bár nem szokták a világklasszisok közé sorolni, kevés jobb formában lévő kapus véd jelenleg Európában. A rutinos profi az ausztrál csapat egyik legnagyobb erőssége, jelenléte biztonságot ad a védelemnek.

Védelem: 7/10
Az ausztrálok rendkívül kevés gólt kaptak a selejtezők során, ami nem csak a hátsó alakzatnak volt köszönhető, hanem annak is, hogy Pim Verbeek szövetségi kapitány rendre két védekező középpályással küldte pályára csapatát. Ezzel együtt a védelemben olyan rutinos játékosok szerepelnek, mint Lucas Neill, Craig Moore vagy David Carney.

Középpálya: 7/10
Ebben a csapatrészben rengeteg alternatívája van a szövetségi kapitánynak, aki emiatt Luke Wilshire-t rendszerint jobbhátvédként szerepelteti. A védekező feladatokat általában Jason Culina és Vince Grella kapják, de Mark Bresciano, Brett Emerton és Tim Cahill személyében az ellenfél kapuja előtt otthonosan mozgó játékosok is Verbeek rendelkezésére állnak.

Csatársor: 6/10
A válogatott általában egy támadóval kezd, ő pedig az esetek többségében Harry Kewell - a sérüléssel bajlódó szélső felépülése így kulcsfontosságú. Rajta kívül nincs klasszis támadója Ausztráliának, jellemző, hogy az Angliában légióskodó Scott McDonald hét selejtezőn egyetlen gólt sem ért el.

Szövetségi kapitány: 6/10
Pim Verbeek a legutóbbi két világbajnokságon egyaránt ott volt, igaz, csak pályaedzőként: a holland szakember 2002-ben és 2006-ban is a Koreai Köztársaság válogatottjának szakmai stábjához tartozott. Már korábban bejelentette, hogy a vébé után távozik Ausztráliából - a védekezésre építő, nem túl látványos, célfutballra irányuló taktikája miatt sokat kritizálják.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Verbeeknek a kevés támadó okozza a legtöbb gondot, hiszen nincs olyan játékosa, aki az általa elképzelt, egycsatáros rendszerben betölthetné a center szerepkörét. Véleményünk szerint érdemes lenne kipróbálnia ezen a poszton Tim Cahillt, aki az Evertonban már futballozott hasonló pozícióban.

Nem csak a szépre emlékezünk

Óceániában nem volt komoly ellenfelük az ausztráloknak, de a világbajnokságra való kijutáshoz általában interkontinentális pótselejtezőt kellett játszaniuk. Az első alkalommal, az 1966-os vb előtt ezt a Koreai NDK, négy évvel később pedig Izrael ellen bukták el, de 1974-ben végre sikerült valóra váltani az álmot: az ország legjobbjai utazhattak az NSZK-ba.

A csapat a vb-n sem szerepelt le, az NDK-tól ugyan 2-0-ra, a házigazdáktól pedig 3-0-ra kapott ki, de utolsó csoportmérkőzésén, Chile ellen pontot szerzett. Ezután megint jöttek a sorra elveszített interkontinentális pótselejtezők: az 1986-os vébé előtt Skócia, négy évvel később Izrael, ezután Argentína, majd Irán, és végül Uruguay múlta felül az auszikat. A legutóbbi torna előtt is az urukkal kellett megmérkőzniük, és akkor a büntetőpárbajban jobbnak bizonyultak, majd pedig Németországban is jól szerepeltek - csak a nyolcaddöntőben kaptak ki a későbbi győztes Olaszországtól.

Felejthetetlen pillanatuk

A rengeteg elbukott pótselejtező után a 2006-os vébé előtt megint Uruguay jelentette az utolsó akadályt, és a Montevideóban elszenvedett 1-0-s vereséget követően a visszavágón a csapat ugyanilyen arányban nyert. A továbbjutásról tehát büntetőpárbaj döntött, amely során Mark Schwarzer két lövést is hárított. Az utolsó, mindent eldöntő tizenegyes mögé John Aloisi állt oda, és miután értékesítette, hatalmas ünneplés kezdődött a melbourne-i stadionban.

Mi lett volna, ha

Az ausztráloknak az 1998-as világbajnokság előtt is interkontinentális selejtezőt kellett játszaniuk, ám nem dél-amerikai, hanem ázsiai ellenféllel. Az Irán elleni visszavágó jobban nem is alakulhatott volna, hiszen a csapat a második félidőben már 2-0-ra vezetett, azonban a siker kapujában elbotlott: az irániak egyenlítettek, és idegenben szerzett több góllal ők jutottak ki a franciaországi tornára. Sikerük esetén a világbajnokságon az Egyesült Államokkal, Németországgal és Jugoszláviával kerültek volna egy csoportba Kewellék.

Négy éve már azzal is óriási eredményt ért el a válogatott, hogy továbbjutott a csoportjából, azonban nem sok hiányzott a még nagyobb szenzációhoz. A nyolcaddöntőben Olaszország ellen az ausztrálok a második félidő nagy részében emberelőnyben futballoztak - pedig két kulcsemberük, Kewell és Emerton nem is játszhatott. Gianluigi Buffon azonban mindent védett (a lefújás után őt választották meg a mezőny legjobbjának), a ráadás pillanataiban pedig az olaszok egy erősen vitatható büntetővel a győzelmet is megszerezték. Továbbjutás esetén az ausztrálok Ukrajna ellen játszhattak volna a négy közé jutásért.

Út Dél-Afrikába

Miután az ausztrálok átjelentkeztek az Ázsiai Labdarúgó Szövetségbe, így először történetük során nem óceániai válogatottakkal játszottak. Rögtön a második körben nehéz csoportba kerültek, hiszen Katar, Irak és Kína voltak az ellenfeleik. Katar 3-0-s legyőzése után Kínával csak gól nélküli döntetlent játszott az együttes, Schwarzer a hajrában tizenegyest védett.

A folytatás már jobban sikerült, és a katari siker azt jelentette, hogy az ausztrálok csoportelsőként jutottak a következő körbe, ahol Japán, Bahrein, Üzbegisztán és megint csak Katar ellen kellett játszaniuk. A továbbjutás nem okozott túl nagy nehézséget (nyolc mérkőzésen csak egy gólt kapott a csapat), a legtöbb izgalmat az jelentette, hogy a Katar elleni hazai összecsapás Brisbane-ben a 30. percben félbeszakadt a viharos esőzés miatt. A vb-részvétel már két mérkőzéssel a selejtező vége előtt biztos volt, és az utolsó találkozón Japán legyőzésével a csoportelsőséget is megszerezte a csapat.

Csoportellenfelei: Ghána, Szerbia, Németország.

www.global-soccer.eu