Hollandia: kitörnének a legszimpatikusabb kieső szerepéből

A holland labdarúgó-válogatott Európából elsőként jutott ki a világbajnokságra, és bár a csapatot nem sorolják a legnagyobb favoritok közé, nem lenne egetrengető szenzáció, ha Dél-Afrikában Arjen Robben és társai ünnepelnének. A csapatban egymás lábát tapossák a jobbnál jobb támadók és középpályások, hátul viszont gondok lehetnek, így nem kizárt, hogy a végső győztes helyett idén nyáron is a legszimpatikusabb kieső szerepe vár az Oranjéra.

Miért érdemes szurkolni nekik?

A holland válogatottban mindig sok a szimpatikus játékos, ráadásul sorstársnak számítanak, mert ahogy a magyar válogatott, ők is kétszer veszítettek vb-döntőt.

Hogyan lehet legyőzni őket?

A "legjobb védekezés a támadás" elv alapján érdemes bátran futballozni ellenük, hiszen a védekezésük korántsem olyan stabil, mint azt a selejtezők eredményei mutatják. A legutóbbi nagy tornákon rendre sokgólos, látványos mérkőzéseken kaptak ki.

Mit várunk tőlük?

Bátor támadófutballt, széleken vezetett támadásokat és látványos játékot - ami éppen a döntő pillanatban mond csődöt. Rengeteg fapapucsos és narancssárga parókás szurkolót, akik "Hup, Holland, Hup" kezdetű dallal buzdítják kedvenceiket.

Kire figyelünk?

Az Ajax Amsterdam jobbhátvédje, Gregory van der Wiel a torna egyik nagy felfedezettje lehet. A 22 esztendős védő sokszor zárkózik fel a támadásokhoz, de az utóbbi hónapokban a védőmunkája is sokat fejlődött - amiről Dzsudzsák Balázs is tudna mesélni.

A gyenge pont

A hollandoknak nincsen B tervük: szigorúan ragaszkodnak a megszokott taktikához és felálláshoz, amelyben csak a személyek változnak. Ha működik, a 4-3-3-as játékrendszer rendkívül látványos és eredményes, ha viszont nem, akkor nagy a gond.

Róluk mondták

"A hollandok ellen nagyon fontos lezárni a területeket, és letámadni őket, ellenkező esetben elkapják a ritmust, és egyszerűen átszaladnak az ellenfélen. A megfelelő agresszivitás nélkül nincs esély ellenük" - értékelt az Egyesült Államok válogatottjának szövetségi kapitánya, Bob Bradley az ellenük játszott barátságos mérkőzés után, amelyet 2-1-re nyertek a hollandok.

36/50

Kapusok: 6/10
Ezen a poszton nagy a bizonytalanság. A selejtezők nagy részében az Ajax Amsterdam játékosa, Maarten Stekelenburg védett, azonban teljesítményével a szurkolók nem voltak maradéktalanul elégedettek, sokkal szívesebben látnák a veterán Edwin van dert Sart a kapuban. A Manchester United játékosa ugyan már bejelentette visszavonulását a válogatottól, azonban a szövetségi kapitány győzködi a folytatásról.

Védelem: 7/10
Annak ellenére, hogy a válogatott kevés gólt kapott a selejtezők során, a védelemben is akadnak problémák. Az alapembernek számító Joris Mathijsen egyetlen percet sem hagyott ki a kvalifikációs sorozatban, de igazán komoly ellenféllel szemben még nem próbálhatta ki magát, és a szélsőhátvédek (a veterán Giovanni van Bronckhorst és a már említett Van der Wiel) is inkábba támadásban jeleskednek, mint a védekezésben.

Középpálya: 8/10
Egyértelműen a legerősebb csapatrész, sőt, Van Marwijknak néha a bőség zavara jelent problémát. A klasszikus holland játékrendszernek megfelelően, a 4-3-3-as felállás alapján a Mark van Bommel, Nigel de Jong, Rafael van der Vaart, Wesley Sneijder négyesből egyszerre csak hárman szerepelhetnek - és akkor Ibrahim Afellayt még nem is említettük.

Csatársor: 8/10
A támadó részlegben sem állnak rosszul a hollandok, főleg, ha Robin van Persie is formába lendül a világbajnokságig. A két szélen Arjen Robben és Dirk Kuyt számít alapembernek, középcsatárként pedig Klaas-Jan Huntelaar kapta a legtöbb lehetőséget.

Szövetségi kapitány: 7/10
Bert van Marwijk a 2008-as Európa-bajnokság után vette át a posztot, és nem sokat változtatott az elődje, Marco van Basten által kitalált szisztémán. Ugyanúgy ragaszkodik a klasszikus, szélsőkön alapuló holland játékstílushoz, sőt, a kezdő tizenegyen is csak nagyon ritkán változtat - és ez a merevség hátrányos lehet.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Amennyiben Van Persie ott lesz Dél-Afrikában, mindenképpen érdemes lenne őt középcsatárként kipróbálni. Van Marwijk a selejtezők során inkább szélsőként szerepeltette az Arsenal csatárát, aki klubjában viszont rendre középen szokott futballozni, és ebben a szerepkörben jóval eredményesebb lehet.

Nem csak a szépre emlékezünk

A hetvenes évek válogatottját (az 1954-es magyar együttessel, illetve az 1982-es brazil csapattal együtt) a legjobb olyan csapatnak tartják, amely nem nyert világbajnoki címet. A holland labdarúgás az idő tájt meghatározó volt a világban, és a totális futball feltalálójaként jelentősen hozzájárult a sportág megújulásához, de 1974-ben az NSZK-ban, majd négy évvel később Argentínában is a házigazdáktól szenvedett vereséget a döntőben.

Később, a nyolcvanas évek végén a második holland aranygeneráció Eb-győzelemig jutott, de a világbajnokságokon nem tudott ilyen sikert elérni, a legközelebb a végső diadalhoz 1998-ban jártak, amikor az elődöntőben kaptak ki a braziloktól. A 2002-es tornára ki sem jutottak, és legutóbb sem tudtak megfelelni az elvárásoknak.

Felejthetetlen pillanatok

Hollandia rengeteg kiváló futballistát és nagy egyéniséget adott a sportágnak, de csak egyvalaki mondhatja el magáról, hogy cselt neveztek el róla. A minden idők legjobb játékosai közé sorolt Johan Cruyff az 1974-es vébén a svédek ellen mutatta be azt a mozdulatot, amelyet az angol nyelvterületen azóta is csak "Cruyff-turn"-nek neveznek.

Mi lett volna, ha

A hollandoknak nem volt szerencséjük a döntőkkel, hiszen mindkét alkalommal a házigazdák ellen kellett pályára lépniük, és az 1978-as tornán minden jel arra mutatott, hogy Argentínát Buenos Airesben nem lehet legyőzni. Az Oranjénak azonban az ellenséges hangulat ellenére is sikerült egyenlítenie, és az utolsó percben nagyon közel került ahhoz, hogy elcsendesítse az argentin közönséget.

Ekkor Ruud Krol indítására Rob Rensenbrink startolt, és sikerült is elpöckölnie a labdát a kimozduló Ubaldo Fillol mellett - azonban a kapufát találta el. Csak centinken múlott, hogy Hollandia megszerezze a világbajnoki címet, ráadásul az újabb találattal Rensenbrink a gólkirályi címet is besöpörte volna.

Az 1994-es világbajnokságon Hollandia a torna egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszotta a negyeddöntőben Brazíliával. A dél-amerikaiak a második félidőben kétgólos vezetést szereztek, azonban a hollandoknak sikerült egyenlíteniük. A továbbjutást végül Branco szabadrúgásgólja döntötte el - más kérdés, hogy a játékvezető hibázott, mert bár Brancóval az eset előtt valóban szabálytalankodtak, de pár másodperccel korábban ő könyökölt bele Marc Overmarsba, vagyis a hollandok javára kellett volna ítélni. És ha így történik, akkor nincs szabadrúgásgól sem. Továbbjutása esetén a holland együttes az elődöntőben Svédország ellen játszott volna.

Négy évvel később megint a brazilok búcsúztatták a válogatottat. Franciaországban Patrick Kluiverték egészen az elődöntőig jutottak, ahol ismét remek találkozót vívtak a címvédővel. A rengeteg helyzettel tarkított összecsapást végül büntetőpárbaj döntötte el, márpedig ebben a hollandok sohasem voltak túl jók - ekkor Phillip Cocu és Ronald de Boer is hibázott. Persze, az előzmények alapján lehet, hogy az Oranje jobban járt, hogy nem jutott be a fináléba, ott ugyanis megint a házigazda (ezúttal Franciaország) lett volna az ellenfele, ami nem valami jó ómen a hollandoknak.

Út Dél-Afrikába

A holland válogatott könnyű csoportba került a selejtezők során, hiszen csak négy ellenfele volt, ráadásul gyengébb játékerőt képviseltek. Bert van Marwijk csapata érvényesítette a papírformát, hiszen mind a nyolc mérkőzését megnyerte, és így Európából elsőként jutott ki a világbajnokságra. Érdekesség, hogy a támadójátékukról híres hollandoknak elsősorban a védelmük volt egészen kiváló, hiszen a csapat a nyolc találkozón csupán két gólt kapott - persze, Skócia, Norvégia, Macedónia és Izland nem is nagyon tette próbára őket. A nyolc győzelemből négyszer is csak egyetlen góllal nyert a csapat, de ezért is ugyanúgy három pontot adnak, mint a gólzáporos diadalért.

Csoportellenfelei: Dánia, Japán, Kamerun.

www.global-soccer.eu