Miért érdemes szurkolni nekik?
A kiscsapatok mindig szimpatikusak, és Új-Zéland abszolút esélytelen. Aki vonzódik az irrealitásokhoz, az keresve sem találhat magának jobb csapatot. Jellemző rájuk, hogy sohasem adják fel a küzdelmet, és ha a tiszta feketében játszó rögbiseiket meg tudtuk szeretni, akkor a tiszta fehérben játszó focistáik is kivívhatják a rokonszenvünket. Gyűrűk Ura-fanatikusok szintén érezhetnek némi kötődést, hiszen Peter Jackson filmtrilógiáját az ország egzotikus tájain forgatták.
Hogyan lehet legyőzni őket?
A középhátvédek remekül fejelnek, ráadásul elképzelhető, hogy a csapat öt hátvéddel játszik majd, vagyis inkább a kényszerítők, gyors lefordulások, illetve az átlövések, egyéni akciók vezethetnek eredményre ellenük.
Mit várunk tőlük?
Rengeteg ütközést, a labda útjába való bevetődést, becsúszást. Nagyon kevés lapos passzt, annál több felívelést a csatárok irányába. És ha szerencsénk van, akkor a focisták rögbis társaik után a maori harci táncot, a hakát is bemutatják.
Kire figyelünk?
A Bahrein elleni pótselejtező hősének, Mark Pastonnak valószínűleg a vébén is sok dolga lesz, és a jelenleg hazájában, a Wellington Phoenixben védő kapus néhány bravúrral ismét kiharcolhat magának egy európai szerződést - korábban nem sok sikerélménye volt Angliában és Skóciában.
A gyenge pont
Fizikálisan az egyik legjobb csapat lesz az új-zélandi a vébén, a középpályáról azonban szinte teljesen hiányzik a kreativitás. Az utolsó pillanatban honosított játékosoknak nem volt sok idejük a beilleszkedésre, az otthon szereplők pedig nem szokhattak hozzá a világbajnoki színvonalhoz - sem játékban, sem mentálisan.
Róluk mondták
"Az új-zélandiak ellen nagyon nehéz játszani, mindig képességeik maximumát nyújtják. Fizikálisan rendkívül erősek, a levegőben szinte verhetetlenek" - mondta a mexikói szövetségi kapitány, Javier Aguirre a két csapat márciusi barátságos mérkőzése után.
30/50 Kapusok: 6/10 Védelem: 7/10 Középpálya: 5/10 Csatársor: 6/10 Szövetségi kapitány: 6/10 |
Tanácsunk a szövetségi kapitánynak
A válogatott éveken keresztül a klasszikus 4-4-2-es felállásban futballozott, azonban Bahrein ellen némileg váratlanul váltott az ötvédős játékrendszerre. A húzás bejött, és figyelembe véve a keret képességeit, illetve az ellenfeleket a vébén, Herbertnek megint jól jöhet ez az ultradefenzív felállás.
Nem csak a szépre emlékezünk
Az új-zélandi válogatottnak egészen mostanáig nagyon nehéz helyzete volt a selejtezők során, hiszen az óceániai térségben egyértelműen Ausztrália volt a legjobb, arról nem is beszélve, hogy Óceániából csak pótselejtezőn keresztül lehetett kijutni a tornára. Ennek megfelelően a csapat általában már az első körben elbukott - az egyetlen kivételt az 1982-es torna jelentette, amikor Ausztrália hazai legyőzése után az ázsiai selejtezőt is sikerrel vette a csapat. A vébén aztán mindhárom mérkőzését elveszítette, de így is ez volt az ország labdarúgásának a legjobb eredménye - egészen mostanáig.
Felejthetetlen pillanatuk
Az első világbajnoki fellépésükön igen csak megilletődötten kezdtek, Skócia bő fél óra alatt háromgólos előnyhöz jutott. A folytatásban azonban összekapta magát Új-Zéland, és alaposan ráijesztett a skótokra. A második félidő elején egy védelmi hibát követően Steve Sumner szépített, majd nem sokkal később Steve Wooddin egy remek kiugratás után tovább csökkentette a különbséget. A skótok a folytatásban ugyan két gólt is szereztek, és magabiztossá tették győzelmüket, de Új-Zéland büszke lehetett labdarúgóira.
Mi lett volna, ha
Már az 1978-as vébé előtt is közel jártak ahhoz, hogy megelőzzék Ausztráliát az óceániai selejtezőben. Mivel a csoport harmadik résztvevőjét, Tahitit mindkétszer 6-0-ra verték, így jobb volt a gólkülönbségük, azaz a hazai találkozón csak nyerniük kellett volna Ausztrália ellen. Az auszik azonban kihúzták egy döntetlennel Wellingtonban, így ők kerültek be az ázsiai kvalifikációs csoportba, ahol aztán utolsó előttiek lettek.
Hasonló volt a helyzet az 1990-es torna előtt, azzal a különbséggel, hogy ekkor Izraelt is beosztották az óceániai selejtezőcsoportba. Az utolsó meccsükön az új-zélandiak az Izrael elleni győzelemmel megnyerték volna a csoportot, azonban hiába vezettek 2-1-re a második félidő közepén, a végeredmény 2-2 lett, így Izrael ment tovább, és szenvedett vereséget Kolumbiától az interkontinentális selejtezőn.
Út Dél-Afrikába
Ausztrália nagy szolgálatot tett az új-zélandiaknak azzal, hogy "átjelentkezett" az ázsiai szövetségbe, hiszen így megnyílt az út előttük. Óceániában nem is volt ellenfele az együttesnek, a csapat az első öt meccsét gond nélkül nyerte meg, így az utolsó összecsapáson, már biztos továbbjutóként a Fidzsi-szigetek elleni hazai vereségnek nem volt jelentősége. Ezt követte a Bahrein elleni pótselejtező: az első mérkőzésen idegenben az új-zélandiak hátát feltörte a háló, de kihúzták gól nélküli döntetlennel, a visszavágón pedig egy fejesgól meghozta a hőn áhított továbbjutást. Persze, ehhez az is kellett, hogy Mark Paston a második félidőben kivédjen egy tizenegyest.
Csoportellenfelek: Olaszország, Paraguay, Szlovákia.