Mexikó: a németekből és a büntetőkből nem kérnek

Mexikó szinte állandó résztvevője a labdarúgó-világbajnokságoknak, hiszen a legutóbbi öt torna közül csak egyről hiányzott. Bár a selejtezők során nagy volt a zűrzavar a csapat háza táján, hiszen négy szövetségi kapitány is irányította a válogatottat, a részvételt sikerült kiharcolnia a közép-amerikaiaknak, akik 1994 óta mindig eljutottak a nyolcaddöntőig. A nagy öregeket és ígéretes fiatalokat felvonultató mexikóiak most is jogosan reménykednek, és abban bíznak, hogy elkerülik a németeket és a büntetőpárbajokat, amelyek többször is végzetesnek bizonyultak a korábbai vébéken.

Miért érdemes szurkolni nekik?

A Barcelona magyar hívei Rafael Márquez és Jonathan dos Santos, az Arsenal szurkolói Carlos Vela miatt szoríthatnak értük. A mexikói zászló színei megegyeznek a magyarral, Dzsudzsák Balázsnak pedig két mexikói klubtársa (Carlos Salcido, Francisco Rodríguez) is van a PSV-ben. A legtöbb szimpatikus csapathoz hasonlóan ők sem tudnak tizenegyeseket rúgni, de legjobb pillanataikban úgy színezik a játékot, mint a brazilok.

Hogyan lehet legyőzni őket?

A középpályán egyedül Gerardo Torrado képviseli az agresszivitást, a pálya középső harmadában könnyű emberfölényt kialakítani a mexikóiak ellen. A hátvédek hajlamosak a fegyelmezetlenségre, nagy nyomás esetén könnyen hibáznak.

Mit várunk tőlük?

Lendületes elfutásokat a bal szélen Guardadótól, látványos trükköket Cuauhtémoc Blancótól, átemeléses gólt Velától. A pályára lépésnél minden focista kivétel nélkül keresztet vet, a himnuszt pedig vízszintesen a mellkasuk elé tett kézzel hallgatják majd.

Kire figyelünk?

A támadósor rendkívül lendületes, köszönhetően a fiatal Giovani dos Santosnak és Velának. Megkülönböztetett figyelem irányul majd Javier Hernándezre is, akit Európában nem sokan ismernek, ám az sokat jelent, hogy a vébé után a Manchester Unitedben folytatja pályafutását.

A gyenge pont

Javier Aguirre több veteránt is visszahívott a válogatottba, és minden bizonnyal a kezdők között is négy-öt idősebb futballistával számol. Nagy kérdés, hogy ők mennyire bírják majd a sorozatterhelést. A másik végletet a fiatalok jelentik, akiknek viszont a rájuk nehezedő hatalmas nyomást kell elviselniük - Mexikóban óriási az elvárás a csapattal szemben.

Róluk mondták

"A mexikóiak tipikus latin-amerikai futballt játszanak. A focistáik rendkívül technikásak, és sokáig csak altatják az ellenfelet, hogy aztán lecsapjanak. Vigyáznunk kell, hogy ne essünk bele a csapdájukba" - intett óva a francia szakvezető, Raymond Domenech.

36/50

Kapusok: 7/10
Guillermo Ochoa már 2004-ben bemutatkozott a válogatottban, de csak mostanra vált az első számú kapussá. A Memo becenévre hallgató játékos remek reflexekkel rendelkezik, de tartalékja, Óscar Pérez is megbízható teljesítményre képes.

Védelem: 7/10
A hátsó sor szinte mindegyik tagja Európában futballozik, és rendkívül rutinosnak számít, ráadásul Salcido és Rodríguez klubszinten is együtt játszik, ami még összeszokottabbá teszi ezt a csapatrészt. Salcido valószínűleg balhátvéd lesz, a jobb oldalon pedig Ricardo Osorio kap lehetőséget - egyikük sem számít kifejezetten gyorsnak.

Középpálya: 6/10
Ebben a csapatrészben már inkább az otthon szereplők a meghatározóak, és Torrado reaktiválásával Aguirrének egy vérbeli védekező középpályás is a rendelkezésére áll. Erre szükség is van, mert a többiek inkább támadó felfogásúak, és valószínűleg Blanco is a középpályán játszik majd.

Csatársor: 8/10
A mexikóiak támadósora alighanem az egyik legfiatalabb lesz a vébén: Dos Santos és Vela is csak 21 esztendősek, ám várhatóan mindketten ott lesznek a kezdő tizenegyben - és a Manchester United új szerzeményéről, a szintén 21 éves Hernándezről se feledkezzünk meg.

Szövetségi kapitány: 8/10
Javier Aguirre második világbajnokságán vezetheti hazája válogatottját, hiszen a 2002-es tornán is ő ült a kispadon. Akkor a csapatnak nem sikerült bejutnia a legjobb nyolc közé, és Aguirre a torna után éveken keresztül Spanyolországban dolgozott. A hazájában rendkívül népszerű szakember kiválóan tudja motiválni futballistáit, akik maximálisan megbíznak benne.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

A középpályán nincsen túl sok alternatívája Aguirrének, ellentétben a védelemmel, így érdemes lenne Márquezt középpályásként szerepeltetnie. Az FC Barcelona légiósa számára ez a szerepkör nem ismeretlen, és óriási rutinja, játékintelligenciája rendkívül hasznos lenne ebben a csapatrészben.

Forrás: AFP

Nem csak a szépre emlékezünk

A vb-részvétel sokáig kötelező feladatnak számított, hiszen a térségben egyértelműen az El Tri becenevű válogatott volt a legerősebb. A közép-amerikaiak már a legelső világbajnokságon ott voltak, majd legközelebb az 1950-es vébén szerepeltek. Már akkor is a legendás Antonio Carbajal védte a kapujukat, aki a következő négy tornán is ott volt, vagyis összesen öt világbajnokságon szerepelt - ez a mai napig rekord.

Túl sok sikerélményben nem volt része, hiszen a mexikóiak első győzelmüket csak 1962-ben aratták. Legnagyobb sikereiket a két saját rendezésű tornán, 1970-ben és 1986-ban érték el, mindkétszer a negyeddöntőig jutottak. A legutóbbi négy tornán egyaránt sikerrel vették a csoportkör jelentette akadályt, a legjobb nyolc közé azonban nem tudták beverekedni magukat.

Felejthetetlen pillanatuk

Kevés játékos mondhatja el magáról, hogy cselt neveztek el róla, ám Blanco ezek közéjük tartozik. A csatár az 1998-as világbajnokságon a Koreai Köztársaság elleni csoportmérkőzésen mutatta be először a nevéhez fűződő mozdulatot, amelynek során a lábai közé szorított labdával kiugrott a szerelni igyekvő védők között. A trükköt Cuauhteminhának nevezték el, és a csel még a legnépszerűbb számítógépes futballjátékba is bekerült.

Mi lett volna, ha

A mexikóiak 1986-ban jutottak a legközelebb az elődöntőhöz, amikor hazai pályán remekül állták a sarat az esélyesebbnek tartott NSZK-val szemben. A rendes játékidő, majd a hosszabbítás sem hozott gólt, így a továbbjutásról a tizenegyesrúgások döntöttek, amelynek során azonban a német kapus, Toni Schumacher Fernando Quirarte, majd Raúl Servín büntetőjét is hárította, miközben a másik oldalon senki sem hibázott.

A büntetők nyolc évvel később sem hoztak szerencsét számukra. Akkor már a nyolcaddöntőben 11-esek döntöttek Bulgáriával szemben, mivel a két együttes összecsapása 1-1-es döntetlenre végződött. Az El Tri játékosai számára mindez megint csak elviselhetetlen lelki terhet jelentett, mert képtelenek voltak betalálni: Alberto García Aspe, Marcelino Bernal és Jorge Rodríguez is hibázott. Pedig ha pontosabban céloznak, akkor Mexikó a negyeddöntőben visszavághatott volna a németeknek.

Ugyanezt 1998-ban is megtehette volna a csapat, amikor is a nyolcaddöntőben megint csak Németország volt az ellenfél. Az európai együttes nem volt csúcsformában, és Mexikó teljesen megérdemelten szerzett vezetést Luis Hernández révén. Sőt, volt esély az előny növelésére, 1-0-s vezetésnél ugyanis Hernández gólhelyzetben túl lezser akart lenni, és gyenge perdítését Andreas Köpke megfogta. A hajrában aztán a németek Klinsmann és Bierhoff góljaival megfordították a találkozót, így ők játszhattak Horvátországgal a legjobb nyolc közé kerülésért.

Út Dél-Afrikába

A mexikói válogatott alaposan megszenvedett a kijutásért: négy szövetségi kapitány irányítása alatt több mint 80 játékos játszott a selejtezőkön. Belize kiverése az első körben még nem okozott gondot, de a második fázisban a csapat csupán jobb gólkülönbségének köszönhetően előzte meg Jamaicát, és idegenben mindössze egy pontra volt jó. A szövetség menesztette Hugo Sánchezt, majd ideiglenesen, öt meccs erejéig kinevezte Jesús Ramírezt, 2008 júniusában pedig Sven-Göran Eriksson ült a kispadra - de az eredmények vele sem javultak.

A kvalifikációs sorozat utolsó fázisában négy meccsből háromszor is kikapott a válogatott, így Eriksson is repült, és Aguirre lett a nagy megmentő, aki visszahívta a keretbe a nagy öregeket, és így sikerült kijutni a vébére, ráadásul pótselejtező nélkül.

Csoportellenfelei: Dél-Afrika, Uruguay, Franciaország

www.global-soccer.eu