A skót átoktól az amerikai álomig

Elképesztő izgalmakat hozott a C csoport a világbajnokságon, hiszen Szlovénia az angolok elleni 1-0-s vereség ellenére is sokáig továbbjutónak érezhette magát. A másik találkozón azonban az Egyesült Államok a ráadásban megszerezte a győztes találatot, és ezzel kiejtette a szlovéneket. Ennyire drámai szituáció a világbajnokságok csoportkörében még nem alakult ki, de arra több példa is akadt, hogy az utolsó fordulóban forduljon a kocka.

Hasonló izgalmakra nagyon sokáig esély sem volt a világbajnokságokon, hiszen az első, 1930-as tornán csak a csoport első helyezettje jutott tovább, a következő két alkalommal pedig egyeneses kieséses rendszerben mérkőztek a csapatok. Az 1950-es viadalon sem tartogatott sok izgalmat a csoportkör, elvégre akkor is csak az első helyezettek maradtak versenyben, ráadásul akadt olyan "csoport", amelynek mindössze két tagja volt. 1954-ben, Svájcban a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség tovább bonyolította a helyzetet azzal, hogy a csoportokban a két kiemelt nem játszott egymással, pontegyenlőség esetén pedig következett a rájátszás, vagyis nagy számolgatásra nem volt szükség.

Amikor nem számított a gólkülönbség

Az 1958-as tornán már hasonlított a lebonyolítás a ma megszokotthoz, a csoportokban minden csapat három mérkőzést játszott, ám a gólkülönbség nem volt szempont: ha két együttes ugyanannyi ponttal állt, akkor ki-ki meccsen döntötte el a továbbjutást. A mostani lebonyolítás szerint a magyar válogatott nem esett volna ki, hiszen jobb volt a gólkülönbsége, mint a szintén hárompontos Walesnek - a szabályok értelmében azonban playoff meccsre került sor, amit a walesiek nyertek.

1962-től kezdve aztán már a gólkülönbséget is figyelembe vették, és Anglia így előzhette meg Argentínát csoportjában. Az utolsó körben az angolok képtelenek voltak legyőzni Bulgáriát, de a gól nélküli döntetlen elég volt nekik, mert az argentinok ugyanígy végeztek a már biztos továbbjutó Magyarországgal szemben. A későbbi ezüstérmes Csehszlovákia pedig Brazíliának köszönhette, hogy egyáltalán továbbment csoportjából: a csehszlovákok ugyanis utolsó találkozójukon 3-1-re kikaptak Mexikótól, vagyis Spanyolország egy brazilok elleni döntetlennel eléjük került volna. Egészen a 86. percig 1-1 volt az állás, de akkor jött Amarildo, és megszerezte a győztes találatot.

A történethez hozzátartozik, hogy akkoriban az utolsó csoportkör mérkőzéseit nem egy időben rendezték, a brazil-spanyol találkozó egy nappal korábban volt, így Csehszlovákia azzal a tudattal játszott, hogy akár ki is kaphat. Nagy kérdés, mi lett volna, ha tudják: minimum egy pontot kell szerezniük.

Skócia, az örök vesztes

Az 1970-es vébén Mexikóban Svédország és Uruguay játszott ki-ki meccset az utolsó csoportkörben, és a svédeknek legalább két góllal kellett volna nyerniük ahhoz, hogy megelőzzék a dél-amerikaiakat. Az európai együttes csak 1-0-ra nyert (a győztes találatot a 90. percben szerezte Ove Grahn), így a svédek nem jutottak be a legjobb nyolc közé.

Négy évvel később még érdekesebb helyzet alakult ki a B csoportban, ahol Zaire ellen mindenki nyert , így döntőnek bizonyult, hogy mekkora gólkülönbséggel. Jugoszlávia a 9-0-s diadalának köszönhetően páholyban volt, így az utolsó fordulóban nyugodtan ikszelhetett a skótokkal, akiknek azért kellett izgulniuk, hogy másik riválisuk ne lőjön náluk többet az afrikaiaknak. Skócia 2-0-ra verte Zairét, és a 77. percben a brazilok is ugyanígy álltak - ez az eredmény a kiesésüket jelentette volna. Egy perc múlva aztán Valdomiro elszomorította a skót fanatikusokat: Brazíliának eggyel jobb lett a gólkülönbsége, mint Skóciának.

A skótoknak a gólkülönbséggel máskor sem volt szerencséjük, hiszen 1978-ban és 1982-ben is így búcsúztak a csoportkörben. Argentínában az utolsó találkozón legalább három góllal kellett volna nyerniük Hollandia ellen, vezettek is 3-1-re, de végül csak 3-2-ra tudták hozni a találkozót. Négy évvel később Szovjetuniót kellett volna legyőzniük ahhoz, hogy megszerezzék a második helyet a csoportban, ehhez képest a végeredmény 2-2 lett, mégpedig úgy, hogy az utolsó tíz percben mind a két együttes szerzett egy-egy gólt.

A balszerencse-sorozat 1990-ben folytatódott, ahol az utolsó forduló előtt a skót csapat Costa Ricával azonos pontszámmal állt a második helyen. A közép-amerikaiak Svédország ellen játszottak, és a 75. percig vesztésre álltak, miközben Skócia Brazília elleni döntetlenjével továbbjutásra állt. Costa Rica egyenlítő gólja érdekes helyzetet teremtett, hiszen így a két csapat pontszámban és gólkülönbségben is ugyanúgy állt, de mivel az egymás elleni meccsüket a közép-amerikaiak nyerték, így ennek köszönhetően a skótok elé ugrottak. Nem kellett azonban sokáig számolgatni, mert előbb a brazilok találtak be Skócia ellen, majd Costa Rica is megszerezte a győztes gólt: a skótok harmadikok lettek. Persze még így is továbbmehettek volna, mert a csoportok harmadik helyezettjei közül csak a két legrosszabb búcsúzott. Az átok azonban rajtuk maradt: Uruguay a Koreai Köztársaság ellen a ráadás perceiben betalált, nyert, így a rangsorban megelőzte a skótokat.

Hármas és négyes holtverseny

1994-ben az Egyesült Államokban nem a továbbjutás, hanem a csoportban elfoglalt pozíció sorsáról döntött néhány, az utolsó percekben szerzett találat. A D csoportban Nigéria, Bulgária és Argentína egyaránt hat ponttal végzett, így a sorrendről a gólkülönbség döntött, és az utolsó körben mindkét mérkőzésen az utolsó percben született gól.

Nigéria ekkor növelte 2-0-ra előnyét Görögország ellen, így övé lett a legjobb gólkülönbség, és a bolgárok is a 90. percben érték el a második góljukat az argentinokkal szemben, feljavítva saját, és lerontva az ellenfél gólkülönbségét. Ha Naszko Szirakov nem talál be, akkor Argentína megnyerte volna csoportját, Nigéria lett volna a második, és Bulgária a harmadik - a nyolcaddöntőben tehát Olaszország-Argentína, Mexikó-Nigéria és Bulgária-Románia meccsekre került volna sor. De az Egyesült Államokban fordult elő a vébék történetének eddigi egyetlen négyes holtversenye: az E csoportban Mexikó, Írország, Olaszország és Norvégia is négy ponttal végzett, mindegyikük gólkülönbsége nulla volt. A legkevesebb gólt azonban a norvégok szerezték, így ők csak negyedikek lettek, és kiestek.

Az 1998-as, franciaországi vébén Marokkó érezhette magát továbbjutónak egészen az utolsó mérkőzésének 89. percéig - és ekkor a másik találkozón született gól miatt esett ki. Az afrikaiak 3-0-ra vezettek Skócia ellen, és mivel Norvégia 1-1-re állt a biztos csoportelső brazilokkal szemben, így a marokkóiak álltak a második helyen. Egy perccel a rendes játékidő letelte előtt azonban Norvégia egy erősen vitatható tizenegyest kapott, amit Kjeil Rekdal értékesített, és így fordult a kocka: a skandinávok megelőzték Marokkót, és bejutottak a legjobb 16 közé.

Négy évvel később is egy afrikai válogatott bukott el az utolsó csoportmeccsek hajrájában a másik mérkőzésen született gól miatt. Dél-Afrika ugyan 3-2-es vesztésre állt Spanyolország ellen, de mivel Paraguay is csak 2-1-re vezetett Szlovénia ellen, így a két azonos pontszámmal álló csapat közül a Bafana-Bafanának eggyel jobb volt a gólkülönbsége. Nelson Cuevas 84. percben szerzett gólja mindent megváltoztatott, így ugyanis már Paraguaynak is nulla lett a gólkülönbsége, viszont eggyel több szerzett találata volt, mint Dél-Afrikának.

www.global-soccer.eu