Élő tudósítások, statisztikák, adatbank
Nézze meg a focivébé összes gólját!
Ki a focivébé legszebb szurkolója?
A csoport, 3. forduló:
Mexikó - Uruguay 0-1 (0-1)
Rustenburg, Royal Bafokeng Stadion, 33 425 néző
vezette: Kassai Viktor (magyar)
Mexikó: Perez - Salcido, Moreno (Castro 57.), Rodriguez, Osorio - Guardado (Barrera 46.), Marquez, Torrado - Blanco (Hernandez), Dos Santos - Franco
Uruguay: Muslera - Fucile, Victorino, Lugano, M. Pereira - A. Pereira, Perez, Arevalo Rios - Cavani, Forlán, Suarez
gól: Suarez (43.)
sárga lap: Hernandez (77.), Castro (86.), illetve Fucile (68.)
Latin-amerikai rangadóval és ehhez passzoló hangulattal kezdődött az A csoport harmadik körének az a mérkőzése, amely előtt mindenki azt latolgatta, hogy vajon megszületik-e a focivébé első bundája. Az ugyanis nyilvánvaló volt, hogy ha a két csapat döntetlent játszik egymással, akkor kéz a kézben jutnak tovább a legjobb 16 közé, kiejtve ezzel a házigazda Dél-Afrikát és az előző világbajnokságon ezüstérmes Franciaországot. A meccs előtt két nappal a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség felhívta a felek figyelmét, hogy a fair play szellemében játszva egy nyílt, tiszta mérkőzéssel adják meg az esélyt a másik két csapatnak is a továbbjutásra.
A felek ígérgették is, hogy nem játszanak döntetlenre, ami egyetlen, ám nyomós ok miatt még hihető is volt: amelyik csapat nyeri a csoportot, az elkerüli a B csoportot miden bizonnyal simán behúzó Argentínát a nyolcaddöntőbe. A meccs előtt ebből a szempontból Uruguay állt jobban, köszönhetően a Dél-Afrika elleni 3-0-s győzelemnek.
A mexikói oldalon a franciák ellen remeklő Blanco és Dos Santos is a kezdőben volt, ahogy a másik oldal is a félelmetes Forlán, Suarez csatárkettőssel állt fel, megtámogatva Cavanival. A támadó szellem pedig nem csak a nevek szintjén, de a játékban is megnyilvánult, sorra kerültek helyzetbe a csapatok, egyik oldalon Forlán és Suarez, a másikon pedig az örökifjú Blanco volt a legaktívabb.
A vébén második meccsét vezető Kassai Viktornak is ellátták munkával, volt egy-két keményebb szerelés, de a magyar játékvezető az első perctől határozottan tartotta kézben a találkozót.
Az előző két mérkőzéssel ellentétben ezúttal feltűnő volt, hogy a mexikói védelmet könnyen zavarba lehetett hozni, két-három percenként komoly helyzet alakult ki a kapujuk előtt. Ezek után meglepő volt, hogy mégis ők jártak közelebb a gólszerzéshez: a 22. percben Guardado lőtt jó harminc méterről bődületesen nagy kapufát, Musrela helyett a felső lécnek kellett mentenie.
Az uruguayiak elszántságát jelezte, hogy az első fél órára már nyolc kapuralövést szorgoskodtak össze. Ekkorra azért összeszedték magukat a védelmek és a középpályák, kevesebb lett a helyzet, viszont élő ember továbbra sem mondta volna meg, hogy mindkét csapatnak jó a döntetlen. Az uruguayi Diego Perez még vérét is adta az izgalmas döntetlenért, az ápolása alatt kialakult néhány perces emberelőnyt azonban nem tudta kihasználni Mexikó.
Uruguay ellenben élni tudott a mexikói védelem pillanatnyi kihagyásával: Forlán dobta ki a labdát jobbra Cavaninak, aki tökéletesen csavart középre, ahol teljesen egyedül érkezett Suarez, és senkitől sem zavartatva fejelhetett Oscar Perez kapujába. Uruguay így egy lépéssel távolabb került Argentínától, egy lépéssel pedig közelebb ahhoz, hogy története során először győzze le tétmérkőzésen Mexikót.
Javier Aguirre már a szünetben cserélt, Barrera személyében egy aktívabb középpályás érkezett Guardado helyére, és Blanco szabadrúgása révén másfél perc elteltével máris kapura lövést jegyzett Mexikó. A rutinos támadó egyébként is sokat vállalt, gyakran csak relatív lassúsága akadályozta meg, hogy ne okozzon többször is kellemetlen pillanatokat az uruguayi védelemnek.
Ehhez képest kis híján megduplázták előnyüket a dél-amerikaiak: Forlán szabadrúgása után Lugano fejelt kapura, Oscar Pereznek pedig óriási bravúrra volt szüksége, hogy kitornázza a labdát.
Uruguay abból a szempontból is jól játszott, hogy úgy hagyták telni a perceket, hogy az egyáltalán nem tűnt időhúzásnak. Tartották a labdát, ügyesen passzolgatták, és igyekeztek a középpályán megfojtani a mexikói támadásokat. Aguirre a 63. percben meghúzta a harmadik cseréjét, Blanco helyére a franciák elleni első gólt szerző Javier Hernandez állt be, aki első passzával azonnal óriási helyzetbe hozta Dos Santost, de Fucile az utolsó pillanatban menteni tudott előle. A szöglet után pedig Rodriguez hagyta ki a meccs helyzetét: az öt és felesről teljesen üresen hagyva csúsztatott a kapu mellé.
Mexikó becsülettel tette a dolgát, és igyekezett nyomás alatt tartani az uruguayi kaput, de ez csak hellyel-közzel sikerült nekik. Nem tudták széthúzni, igazán megmozgatni a dél-amerikai csapat védelmét, így pedig csak nagy ritkán tudtak helyzetbe kerülni. Sőt egy-egy támadással Forlánék is jelezték, hogy a pályán vannak, és inkább nyernék hét ponttal a csoportot, mint öttel.
A háromperces hosszabbításban Mexikónak már csak néhány gyenge beadásra futotta, nem volt valós esélyük az egyenlítésre. Ennek ellenére is továbbjutottak, mert a másik mérkőzésen, Bloemfonteinben Dél-Afrika csak egy góllal, 2-1-re tudta legyőzni a több mint egy órán át emberhátrányban játszó Franciaországot.