Brazília: az örök favorit

A brazil az egyetlen futballválogatott, amely az eddigi összes vb-n szerepelt, és az egyetlen ötszörös világbajnok. A csapat a selejtezők során több kínos döntetlent is játszott, Dunga szövetségi kapitány pedig nem viszi a vb-re a Milan két klasszisát, Patót és Ronaldinhót - Brazília ezzel együtt most is favorit, vitán felül.

Miért érdemes szurkolni nekik?

A brazilok a futball művészei, a világbajnokság egyik legnagyobb esélyesei, vagyis, aki nekik szurkol, sikerélményre számíthat. Ráadásul alighanem nekik vannak a legcsinosabb szurkolóik, akik a szamba ritmusára táncolnak a lelátón.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Nem szabad teret engedni a villámgyors csatároknak és a felfutó szélsőhátvédeknek, a kontrák és a ritmusváltások jelentik ugyanis a brazilok fő fegyverét. Ezen kívül a pontrúgásoknál kell maximálisan koncentrálni, és így ki lehet védekezni ellenük a találkozót - igaz, a gól ez esetben még mindig hiányzik a győzelemhez.

Mit várunk tőlük?

Rengeteg felfutást a szélsőhátvédektől, becsületsértő cseleket Robinhótól és Kakától, pontrúgások után szerzett gólokat, a találatokat követően pedig egy kis szamba-bemutatót gólöröm gyanánt.

Kire figyelünk?

A klasszisokkal teletűzdelt keretből Kakát érdemes kiemelni, aki tavasszal nem remekelt a Real Madridban, sérüléssel is bajlódott, ám a világbajnokságon ismét bizonyíthatja, hogy posztján ott van a legjobbak között.

A gyenge pont

A selejtezők is bizonyították, hogy egy ultradefenzív, csak védekező ellenféllel szemben a brazilok nem tudnak hatékonyan futballozni. Hazai pályán négyszer is 0-0-t játszottak a kvalifikációs sorozatban, és a kontratámadásokra épülő játékuk a behúzódó ellenfél esetén nem tud érvényesülni.

Róluk mondták

"Válogatottjuk tele van klasszis játékosokkal, még a kispadon is remek labdarúgók ülnek. A helyzetkihasználásuk pedig szinte tökéletes" - jellemezte a brazilokat az írek olasz mestere, Giovanni Trapattoni a két együttes egymás elleni barátságos mérkőzése után.

43/50

Kapusok: 8/10
Sokáig szinte közhelynek számított a labdarúgásban, hogy a brazil kapusok jóval gyengébbek a riválisaiknál, de az elmúlt évtizedben megdőlt ez a nézet. Júlio César személyében egy rendkívül tapasztalt kapus véd a válogatottban, aki hatalmas bravúrokra képes - ugyanakkor a hosszú szezon során akadtak hibái, ha nem is sűrűn.

Védelem: 9/10
Furcsa helyzetben van Dunga kapitány, hiszen a világ két legjobb jobbhátvédje közül csak egyiket szerepeltetheti eredeti posztján. Választottja Maicon lesz, így Daniel Alves a kispadra szorulhat - de elképzelhető, hogy balhátvédet játszik majd. Középen Juan és Lúcio remekül megérti egymást, régóta játszanak együtt a nemzeti csapatban.

Középpálya: 8/10
Dunga általában két védekező középpályással küldi pályára együttesét, és bár Felipe Mélo nem remekelt a Juventusban, a válogatottban rendre kiválóan játszik. A támadó részleget Kaká fogja össze, és bár Gilberto Silva vagy Ramires nem örvend nagy népszerűségnek, tökéletesen illeszkednek a játékrendszerbe.

Csatársor: 9/10
Luís Fabiano egyesíti a klasszikus brazil támadók és az európai stílusú középcsatárok tulajdonságait: rendkívül technikás, ugyanakkor erőszakos és remekül érzi a kaput. Mellette Robinho képviseli a gyorsaságot és a trükköket - a két cserecsatár, Grafite és Nilmar valószínűleg csak epizódszerepre készülhet.

Szövetségi kapitány: 9/10
Nem kis meglepetést okozott, amikor a brazil szövetség Dungát nevezte ki a legutóbbi világbajnokság után, de a válogatott egykori csapatkapitánya azóta bizonyította, hogy érett a feladatra. Irányításával a csapat Copa Américát és Konföderációs Kupát nyert, a szakvezető jól láthatóan mindig a csapat érdekeit helyezi előtérbe az egyéni érvényesüléssel szemben.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

A legnagyobb dilemmát alighanem a balhátvéd személye jelenti Dunga számára, aki több futballistát is kipróbált a poszton. A vébére végül Michel Bastost és Gilbertót nevezte, de nagy a kísértés a számára, hogy az alaphelyzetben jobbhátvéd Daniel Alvest vesse be ebben a pozícióban - ami nem biztos, hogy jó döntés lenne, Michel Bastos jobban érzi ezt a szerepkört.

Nem csak a szépre emlékezünk

A brazil az egyetlen válogatott, amely valamennyi világbajnokságon ott volt, és a selecao hódította el legtöbbször az aranyérmet - ez a két tény mindent elmond arról, amit Brazília jelent a világ labdarúgásában. Az első címre ugyan 1958-ig kellett várni, hiszen nyolc évvel korábban szuperfavoritként hazai pályán csak ezüstérmes lett a válogatott, de azóta Brazília mindig is aranyesélyesként indult a vébéken. A gárda 1970-ben végleg elhódította a Jules Rimet-kupát, miután harmadszor lett világbajnok, Pelé pedig mindegyik diadalból kivette a részét. Ezt követően viszont 28 éven át döntőbe sem jutott a csapat - a legutóbbi négy fináléból viszont háromban érdekelt volt, igaz, 2006-ban elmaradt a várakozástól, már a nyolcaddöntőben elvérzett.

Felejthetetlen pillanatuk

Az 1970-es világbajnokságon győztes csapatot sokan minden idők legjobb válogatottjának tartják, az olaszok elleni döntőben szerzett negyedik gólt pedig a vb-történelem legszebb találatai közé sorolják. Az akció a saját térfélről indult, majd a végkifejlet Pelé átadása volt a felfutó Carlos Albertónak, aki irtózatos erővel bombázott a hálóba.

Mi lett volna, ha

1982-ben Brazília az egész világ szimpátiáját elnyerte pazar támadójátékával, ennek ellenére nem tudott bejutni a legjobb négy közé. A középdöntő utolsó mérkőzésén Olaszország volt az ellenfele, és jobb gólkülönbségük miatt a braziloknak már a döntetlen is elég lett volna az elődöntőhöz. A két együttes fantasztikus mérkőzést játszott, amelyen Brazília kétszer is egyenlített, ám a bombaformában lévő Paolo Rossival nem bírt. Ha sikerült volna megőrizni az ikszet, a brazilok az elődöntőben Lengyelország ellen játszottak volna.

Négy évvel később már nem voltak középdöntők, a brazilok pedig a negyeddöntőig magabiztosan meneteltek, ott viszont az aktuális Európa-bajnok Franciaország várt rájuk. Az a találkozó is rendkívül magas színvonalú volt, és a győzelem ott volt a brazilok kezében, hiszen a második félidőben 1-1-nél tizenegyeshez jutottak. A labda mögé Zico állt, lövését azonban Joel Bats hárította. A továbbjutásról így büntetőpárbaj döntött, ahol Sócrates és Júlio César is hibázott, így Brazília kiesett. Az elődöntőben az NSZK lett volna az ellenfele.

Újabb négy év elteltével a selecao már a legjobb nyolc közé sem jutott be. Az együttes megpróbált európai stílusban, racionálisan futballozni, ami nem volt olyan látványos, de eleinte hatékonynak bizonyult. A nyolcaddöntőben az ősi rivális Argentína ellen is fölényben futballozott az együttes, azonban nem volt szerencséje. A hajrában pedig jött a zseni, Diego Maradona, és egy fantasztikus szóló után gólpasszt adott Claudio Caniggiának. A következő körben Jugoszlávia ellen játszhatott volna a selecao.

Út Dél-Afrikába

Kakáék a brazil válogatott múltjához méltó módon jutottak ki a világbajnokságra. Az első meccs Kolumbia ellen ugyan csak egy gól nélküli döntetlennel zárult, de a csapat szép fokozatosan játékba lendült. Hazai pályán ugyan olykor akadozott a gépezet, de idegenben brillírozott az együttes: Chilében három, Venezuelában és Uruguayban egyaránt négy gólt szereztek Luís Fabianóék. Mindennek köszönhetően már négy fordulóval a zárás előtt biztos lett a részvétel, ráadásul éppen a nagy rivális Argentína idegenbeli legyőzésével. A brazilok végül megnyerték a dél-amerikai kvalifikációs sorozatot, mégpedig a legtöbb szerzett és a legkevesebb kapott góllal.

Csoportellenfelei: Észak-Korea, Elefántcsontpart, Portugália

www.global-soccer.eu