Passzol-e Sneijder Van Persie-hez a döntőben?

A holland válogatott remek vb-szereplésének egyik titka sokak szerint az, hogy a korábbi tornákkal ellentétben ezúttal teljes az összhang a játékosok között. Wesley Sneijder és Robin van Persie két éve még haragban állt egymással, ennek állítólag már vége, az irányító azonban feltűnően keveset passzol a csatárhoz.

A holland válogatott az elmúlt évtizedekben is klasszis futballistákból állt, de az 1988-as Európa-bajnoki cím megszerzése óta egyetlen tornán sem tudott kiemelkedő sikert elérni. A legnagyobbak gyakran képtelenek voltak félretenni egyéni érdekeiket, megfeledkezni sérelmeikről, így a válogatottat többször is belső konfliktusok gyengítették.

Az 1994-es világbajnokság előtt például a korábbi aranylabdás Ruud Gullit került ki a válogatottból, mivel konfliktusba keveredett a szövetségi kapitánnyal, Dick Advocaattal. Az 1993-ban a World Soccer szavazásán a világ harmadik legjobb játékosának megválasztott Gullitnak nem tetszett, hogy az edző a középpálya jobb oldalán szerepeltette, és véleményének hangot is adott. Amikor az Anglia elleni barátságos mérkőzésen Advocaat lecserélte őt, Gullit egyszerűen lemondta a válogatottságot, de később meggondolta magát, és úgy tűnt, hogy ott lesz a világbajnokságon. Az ellentéteket azonban nem sikerült elsimítani, Gullit otthagyta a válogatott edzőtáborát, és soha többé nem lépett pályára címeres mezben, pedig karrierje 1998-ig tartott, és még 1996-ban is a Premier League második legjobb játékosának választották.

A Kábel, mint konfliktusforrás

Az 1996-os Európa-bajnokság sem múlt el probléma nélkül a hollandoknál. Akkor már a válogatott tagjai voltak a friss BL-győztes Ajax Amsterdam fiatalabb játékosai, akik közül többen is suriname-i származásúak. A Winston Bogarde, Edgar Davids, Patrick Kluviert, Michael Reiziger és Clarence Seedorf alkotta ötöst a holland sajtóban csak Kábelnek nevezték, és arról cikkeztek, hogy a keret színes bőrű játékosai nincsenek jó kapcsolatban a többiekkel.

Annyi bizonyos, hogy Guus Hiddink a torna alatt hazaküldte Davidsot, mert a Svájc elleni csoportmérkőzés után sértően nyilatkozott róla: "A szövetségi kapitánynak ki kellene húznia a fejét néhány focista seggéből." Davids állítólag elsősorban Roland de Boerra és Danny Blindre gondolt. A konfliktusforrás a későbbiekben is megmaradt, bár az 1998-as világ- és a 2000-es Európa-bajnokságon (ahol a hollandok egyaránt elődöntősök voltak) nem volt ilyen probléma.

A Sneijder-Van Persie affér

A 2008-as Eb-t követően azonban megint volt miről írniuk a holland lapoknak, miután Robin van Persie és Wesley Sneijder között megromlott a viszony. Az ellentét akkor kezdődött, amikor a torna előtt az egyik edzésen Van Persie túlságosan is keményen lépett oda Sneijdernek (a lapok Sneijder honlapjáról szereztek tudomást az esetről). Ilyen számtalanszor előfordul a tréningeken, és a szövetségi kapitány, Marco van Basten is megpróbálta elbagatellizálni a dolgot.

Az oroszok elleni elődöntőben aztán a két játékos közötti konfliktus folytatódott: 1-0-s hátrányban a hollandok ígéretes helyről jutottak szabadrúgáshoz, és miközben Sneijder méregette, hogy merre csavarhatná, Van Persie ellőtte a labdát - mégpedig rosszul. Később Sneijder az egyik újságnak elmondta, hogy csapattársa nem tartotta be a megbeszélteket, hiszen ő volt kijelölve szabadrúgáslövőnek. Van Persie egy másik lap hasábjain válaszolt: szó sem volt arról, hogy csak Sneijder lőheti a szabadrúgásokat, és különben is, a középpályásnak személyesen kellene vele beszélni, ha problémája van.

Az irányító nem passzol a középcsatárnak

A Van Bastent váltó Bert van Marwijknak sokáig nem kellett ezzel a problémával foglalkoznia, hiszen a két futballista csak elvétve szerepelt együtt a válogatottban: hol az egyik, hol a másik volt sérült, így a tíz selejtezőből csak egyszer kezdtek mindketten. A vébén azonban eddig minden mérkőzésen egymás mellett játszottak, de érezhető volt, hogy nincs meg az összhang közöttük. Amikor Szlovákia ellen a 80. percben Van Persie-t lecserélték, a csatár láthatóan elégedetlen volt, és a pályáról lefelé bandukolva azt motyogta maga elé: Sneijdert kellett volna lehozni. Mindezt a kamerák persze rögzítették, az újságok pedig lecsaptak rá, így aztán Van Marwijknak külön megbeszélést kellett összehívnia, hogy elsimítsa a dolgot.

A németek a kapitányságért harcolnak

A német válogatottnál ezen a vébén a csapatkapitányi karszalagért folyt a harc a sérült Michael Ballack és átmeneti helyettese, Philipp Lahm közt. Hasonló konfliktus mételyezte a levegőt az 1986-os világbajnokságon, akkor Karl-Heinz Rummenigge és Harald Schumacher között alakult ki ellentét: a tornán Rummennigge volt a csapatkapitány, de mivel sérüléssel bajlódott, a csoportmeccsek során csak csere volt, így a karszalagot a kapus viselte, akinek viszont ezt követően vissza kellett adnia a tisztséget, amikor a csatár ismét kezdő lett.

Ezzel együtt a két játékos nem nagyon keresi egymást a pályán: Sneijder az Uruguay elleni elődöntőben csak kétszer passzolt Van Persie-nek, pedig egy irányítótól elvárható, hogy igyekszik megjátszani a középcsatárt. A vébé eddigi mérkőzésein Sneijder 476 percet játszott Van Persie-vel, míg Rafael van der Vaarttal csupán 257-et - ehhez képest előbbihez 17-szer passzolt, utóbbihoz viszont 21-szer.

Persze maguk a játékosok nem győzik hangsúlyozni, hogy a lehető legnagyobb az összhang a csapaton belül. Van Persie kifejtette, hogy mindenki nagyon jóban van mindenkivel. "Ha beraknának egy kamerát a szállodánkba, akkor mindenki láthatná, hogy remekül érezzük magunkat, viccelődünk egymással, sokat beszélgetünk. Úgy nem lehet sikeresen szerepelni, ha a csapat egyik fele nem áll szóba a másikkal, vagy ha valaki nem örül a csapattársa góljának" - bizonygatta az Arsenal csatára.

www.global-soccer.eu