Dajka Balázs helyszíni interjúja Pretoriából
- A vébé előtt mindenki nagyon féltette Dél-Afrikát a rendezéstől, de az ország összességében jól vizsgázott. A sikeres rendezés milyen hatással lehet az országra?
- Nagyon sok ország féltette az állampolgárait attól, hogy Dél-Afrikába jöjjön, mert itt valóban nagyon magas a bűnözési ráta, de éppen az [origo]-n volt egy cikk, amelyben az amerikai konzuléval hasonlították össze a véleményem. Ő azt mondta, ne jöjjenek a drukkerek Dél-Afrikába, én viszont mindig is azt mondtam, nyugodtan jöjjön, akinek ehhez kedve van, mert azok a helyek, ahol a turisták általában megfordulnak, biztonságosak. Ráadásul a dél-afrikaiak nagyon felkészültek a világbajnokságra, majdnem 40 ezer új rendőrt is munkába állítottak, és úgy tűnik, nekik lett igazuk, mert különösebb probléma nélkül lezajlott az egész.
- Ezek szerint a vébé javíthat Dél-Afrika megítélésén, és valamennyire háttérbe szoríthatja a sok negatívumot, amit mindig felsorolnak az országgal kapcsolatban?
- Valószínű, hogy javított a megítélésén, hiszen a világbajnokságot több száz millióan kísérték figyelemmel, és nem nagyon volt az elmúlt egy hónapban olyan hír, amely a dél-afrikaiakat a vb-rendezéssel kapcsolatban rossz színben tüntette volna fel.
- Mi lesz a stadionokkal? Mennyire tudják majd kihasználni ezeket a létesítményeket a vb után?
- Az új stadionok azok, amelyek problémát jelenthetnek, azt például lehet tudni, hogy a fokvárosi stadionnak visszabontják a felső karéját, a mostani hetvenezres helyett harmincezer körül lesz a befogadóképessége, amit már meg tud tölteni egy itteni sportesemény is. Fokváros és Durban olyan szempontból jobb helyzetben vannak, hogy a konferenciaturizmusnak is célpontjai, ha koncerteket vagy fesztiválokat szerveznek, akkor valamilyen módon tudják hasznosítani a létesítményeket. Johannesburg pedig nagyváros, ott mindig van valami, amivel talán fel tudják tölteni azt a nagy stadiont, a rögbiválogatott például a Soccer Cityben játszik majd augusztusban az új-zélandiak ellen (két nap alatt 44 ezer jegyet kapkodtak el a nézők, a szervezők pedig 88 ezres közönséggel számolnak, amely 55 éve a legnagyobb nézőszám lenne egy dél-afrikai rögbimeccsen - a szerk.).
- Hány szurkoló érkezett Magyarországról a vébére?
- Olyan 300-500 magyar szurkoló lehetett itt, és hál' Istennek senkinek nem lett semmi baja, nyugalmasabb időszakunk volt, mint amikor normál turista főszezon van. Ahogy a kollégáktól hallottam, szerencsére a jóval nagyobb létszámban érkező szurkolótáboroknál is minimális volt a probléma, ha voltak is rablások vagy lopások, azoknak inkább az újságírók voltak a kárvallottjai, a spanyoloknál a huszonöt lopásból húsz alkalommal újságírótól vittek el pénzt vagy értéket.
- A vébén látott fociláz ellenére a helyieknél még mindig a rögbi és a krikett foglalja el az első két helyet a sportok között, a mostani lelkesedés elég lehet ahhoz, hogy a futball megelőzze valamelyiket?
- Valószínű, hatalmas lendületet ad majd a világbajnokság a helyi labdarúgásnak, lévén, hogy élőben, testközelben látták a mérkőzéseket és a legjobb játékosokat. Azt is látták, hogy a labdarúgás az egyik lehetőség, amivel a szegénységből ki lehet emelkedni, a latin csapatokban szerepeltek olyanok, akik az itteni townshipekhez (feketék lakta, elszeparált városrész - a szerk.) hasonló körülmények közül nőtték ki magukat. Ha ezt ügyesen használják ki, és úgy tűnik, igen, akkor az jótékony hatással lehet a helyi labdarúgásra, és a Bafana Bafana remélhetőleg továbbjut a csoportkörből a brazíliai vébén négy év múlva.
- A helyi médiában állandó téma, hogy a világbajnokság után felerősödhetnek a külföldiek ellen támadások. Az itteniek közül volt, aki szerint lesznek atrocitások, mások szerint ezt az egészet csak a média nagyítja fel, ön hogy látja?
- Két évvel ezelőtt elég komoly zavargások voltak, hatvan ember meg is halt, amikor a helyi szegénynegyedekben, bádogvárosokban a lakosság egyes csoportjai durva módon elkezdték kizavarni a külföldieket. Akkor több tízezren mentek haza, több ezer embert kellett a kormánynak máshova telepítenie, és úgy tűnt, lecsillapodtak a kedélyek, de Fokváros környékén július 11-én volt kisebb-nagyobb zavargás, szerencsére senki nem halt meg. Azt hiszem, felkészültek az esetleges folytatásra elég rendesen, a katonaságot és a rendőrséget kivezényelték, és azóta nyugodt a hangulat. 2008-ban az ország több területén, Johannesburgban, Durbanben és Fokvárosban is voltak ilyen atrocitások, most csak Fokvárosról hallottunk, és szerencsére július 11-e óta csönd van, ami optimizmusra adhat okot.
- A negyvenezer, vébé előtt munkába állított rendőrnek mi lesz a sorsa?
- Megtartják őket, nem egyszeri felvétel volt, ami a közbiztonság szempontjából is jó, és azért is, mert nem kerül utcára újabb több tízezer ember.
- A másik visszatérő téma, amit több dél-afrikai is szóba hozott a vébé alatt, hogy az ország kifelé most nagyon egységesnek tűnt, de fél év múlva is ilyen marad-e vajon, vagy felszínre törhetnek a társadalmon belüli szunnyadó ellentétek?
- Az apartheid (a faji elkülönítés politikája - a szerk.) utáni időszak felszámolása nem fejeződött még be, vannak még megoldatlan problémák, ilyen például a bűnözés, de a kormány és a különféle civil szervezetek mind a fekete, mind a fehér lakosság részéről próbálnak valamilyen modus vivendit találni, hogy a múltnak a csúnya örökségét olyan módon oldják meg, amely mindenkinek megfelelő.
- Nem is elsősorban a bűnözésre gondoltam, inkább a felülről, a politikai körökből érkező feszültségkeltésre. Julius Malema, az országot irányító Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) ifjúsági vezetője például többször is nyilvánosan uszított a fehér lakosság ellen.
- Az ANC az apartheid elleni küzdelem vezetője volt, azóta is ők a kormánykoalíció meghatározó erői, mind országos, mind tartományi, mind önkormányzati szinten általában ők nyerik meg a választásokat. Ami Malema urat illeti, őt a saját pártja kicsit megfegyelmezte, egyéni akciókról lehetett szó, de rászóltak, hogy ne beszéljen butaságokat, az ANC-n belül nem az az uralkodó irányzat, amit ő képvisel. Malemától függetlenül valóban vannak olyan megoldatlan társadalmi, gazdasági problémák, amelyekre megoldást kell találniuk, ilyen például a lakosság nyolcvanöt százalékát kitevő fekete többség helyzetbe hozása, vagy a szegénység elleni küzdelem, hiszen az ország majdnem fele afrikai szegénységben él, elég nehéz feladat, hogy miképp tudják őket onnan kimozdítani.
- Nelson Mandela exelnöknek mennyire lehet még beleszólása a politikával kapcsolatos dolgokba? Vagy a tekintélye önmagában nem elég ahhoz, hogy tényező legyen?
- Már nem, és az ANC ezt az országot az apartheid óta kisebb-nagyobb problémákkal, de meglehetősen jól irányítja. A gazdaság növekszik, legalábbis a recesszióig évi öt-hat százalékot nőtt, és most megint növekedésnek indult. Azok a dolgok, amelyektől sokan féltek, nem következtek be, az átalakulás óta nem volt polgárháborús helyzet, úgy tűnik, hogy mindenki elfogadta azt az állami berendezkedést, amit akkor kidolgoztak. A jogászok azt mondják, a világ egyik legjobb alkotmányát sikerült kidolgozniuk, a sajtó szabad, azt ír, amit akar, és gyakran elég kritikusan fogalmaz a vezetéssel szemben is, a bíróságok kvázi függetlenek, úgyhogy maga a rendszer működik, és ez Mandela hiányában is működik. Mióta Mandela visszavonult a politikától, azóta a harmadik elnököt fogyasztják, és az, hogy sikerült megrendezni egy ekkora eseményt, mint a focivébé, mutatja, hogy ez egy működőképes ország.
- Három éve dolgozik nagykövetként Dél-Afrikában, mi az, ami a legjobban hiányzik otthonról?
- A család, van két lányom, ritkán látjuk őket, igaz, valamennyire segít a Skype és az internet. Szerencsére nemsokára megyünk haza szabadságra, akkor mindent bepótolhatunk.
- Az egyik itteni magyar azt nevezte a legzavaróbb dolognak, hogy nem mehet el bárhova, mert mindig a biztonságot kell szem előtt tartani, s ezért úgy érzi, korlátozva van a szabadságában. A másik dolog, ami szintén szokatlan az otthoni viszonyok után, hogy nincs tömegközlekedés, és mindenki autóhoz van kötve. Ön ezeket hogyan éli meg?
- Tömegközlekedés tényleg nincs, ez komoly probléma, ráadásul nagyon nagy az ország, és ha mondjuk a pretoriai Mamelodi Sundowns elmegy Durbanbe játszani, akkor a szurkolók nem tudnak vele menni, mert nincs igazán vonat-vagy buszközlekedés, és a távolság oda-vissza 1200 kilométer. Ennyit levezetni egy meccsért túl nagy pénz, pláne, ha még ott is kell aludni. A stadionok kihasználtságának is ez az egyik problémája, hiába játszanak az elsőosztályú csapatok jó meccseket, a szurkolók nagy része nem tud velük együtt utazni. A kérdés első felére visszatérve, vannak szabályok, de ezek minden országban vannak. Ezeket el kell fogadni, másrészt be kell tartani, harmadrészt, aki ezt a munkát csinálja, mint mi, annak tisztában kell lennie vele, hogy hol van, milyenek a körülmények és ennek megfelelően kell tennie a dolgát. Különben is, otthon sem lehet mindenhova elmenni, és ott is vannak olyan helyek, ahol, ha az ember otthagyja a kocsiját, egy óra múlva már nem lesz meg. És azért itt is vannak olyan lehetőségek, amelyek ezt a bezártságot enyhítik, vannak parkok, vagy nyugodtan el lehet menni biciklizni. Természetes, hogy mindenkit kicsit túlbiztosítja magát, de ez egy olyan helyi sajátosság, amivel együtt lehet élni.
- Mi az, ami itt jobb, vagy működőképesebb, mint Magyarországon?
- Az időjárás biztosan jobb.
- Úgy is, hogy júniusban van tél?
- Igen, hiszen csak két hónapról van szó. De más dolog egy turistának idejönni, és más itt dolgozni, de tényleg szép ország, rengeteg látnivalóval.
- Mi a legjobb élménye Dél-Afrikáról?
- Most a focivébét, nagy élmény volt itt lenni, a hangulat, a meccsek, a helyiek, a tömeg, mind magával ragadó volt.
- Melyik meccs tetszett a legjobban?
- Most hirtelen a két elődöntő és a harmadik helyért játszott meccs jut eszembe, azok igazán élvezetesek voltak. A döntő csalódás volt, a két csapat többet rugdosta egymást, mint a labdát, és a játékvezető sem állt a helyzet magaslatán.