Belgium-Algéria 2-1 - az élő közvetítés
Belgium: Courtois - Kompany, Van Buyten, Vertonghen, Alderweireld - Dembelé (Fellaini, 65.), Witsel - Hazard, Chadli (Mertens, 46.), De Bruyne - Lukaku (Origi, 58.). Szövetségi kapitány: Marc Wilmots
Algéria: M'Bolhi - Bugerra, Halise, Gulam, Mostefa - Bentaleb, Medzsani (Gilas, 84.), Taider - Mahrez (Laszen, 72.), Feguli - Szudani (Szlimani, 65.). Szövetségi kapitány: Vahid Halihodzsics
Gól: Fellaini (70.), Mertens (80.), ill. Feguli 11-esből (25.)
Sárga lap: Vertonghen (23.), ill. Bentaleb (33.)
Ha a házigazda brazilokat nem számítjuk, a résztvevő válogatottak erejéhez képest valószínűleg a belgák mentek neki ennek a világbajnokságnak a legnagyobb várakozások lelki terhét cipelve. Remek formában lévő, a legjobb európai csapatokban villogó, ráadásul még jobbára sikerre éhes játékosokkal nagyot lehet alakítani a vb-n – ezt olvashatták magukról mindenütt, ha követték az európai sportsajtót.
Az első bő tíz percben az ambíciókból kevés látszott, a csapkodó játék során a számos francia születésű futballistát felvonultató algériai csapatnál volt többet a labda (55-45 százalékos arányban). Aztán lassan fordult a kocka, a 20. percben már a 60 százalékban a belgák tették-vették a labdát, de a kapuhoz nem kerültek közelebb.
Már épp kezdett felrémleni a Nigéria-Irán mérkőzés borzalma, amikor Axel Witsel eleresztett egy bombát majdnem 30-ról, és ezzel mintha megadta volna a jelet egy kis focira. Algéria az első említésre méltó akcióját rögtön egy tizenegyes kiharcolásával fejezte be, és Feguli be is gurította. Ez volt az első – és, mint később kiderült, az egyetlen – lövés, ami az első félidőben Courtois kapujára ment.
A gól után a kissé feldühödött belgák fokozták a nyomást, nyomban lőttek, amint a tizenhatos közelébe értek – 45 perc alatt összesen 9-szer, és abból 4 kapura is ment–, de igazi helyzetük csak egy akadt, amikor a középen kilépő Chadli balról elég gyengén lőtt M’Bolhi kezébe. Hazard csak vergődött a bal szélen, De Bruyne-től méterekre pattant a labda, elég kilátástalannak tűnt a belgák helyzete a félidő lefújásakor.
A szünet után Chadli helyett Mertens futott ki, és hamar feltűnt, hogy ez jó csere lesz, a Napoli támadója sokkal aktívabbnak bizonyult. Az algériaiak teljesen visszaálltak kontrázni. Egy veszélyes szögletvariációt leszámítva támadásban nem sokra mentek ezzel a stratégiával, de ez aligha zavarta őket, mert a védelmük még annál is biztosabban állt a lábán, mint az első félidőben
A belgák kimondottan gyengék voltak a pozíciós játékban, nem csoda, hogy Marc Wilmots kisvártatva lehozta még egy támadóját, a védőjéről lefordulni egyszer sem tudó Lukakut. A helyére beálló Origi hagyta ki a csapat addigi legnagyobb helyzetét, egyedül kilépve a kapus lábába pofozta a labdát.
Különös döntésnek tűnt, amikor Wilmots a nem kirívóan gyengén játszó Dembélé helyére beküldte a védekező középpályás Fellainit, de kiderült, hogy ezúttal nem a labdaszerzésben számít rá. A 194 centis Fellaini a beadásgyanús helyzetekben előrehúzódott, és nem hiába: De Bruyne ívelését a kapunak háttal állva csúsztatta jelentős hajkoronája segítségével a kapuba.
Fellaini gyakorlatilag középcsatárt játszott a hátra lévő időben is, de a fordítást már nem ő, hanem a szintén csereként beálló Mertens intézte el. A tizenhatos előterében állította meg a belga védelem a ritka algériai támadások egyikét, másodpercek alatt végigfutott az akció a pályán, és Mertens kegyetlenül bekente a léc alá a második gólt. Algériának erre már semmiféle válasza nem volt, Mertensék könnyűszerrel elgurigáztak a lefújásig, sőt Fellaini majdnem fejelt még egy gólt.