Ha a teljes mérkőzés statisztikáit nézzük, nem sok minden derül ki abból, miért nyerte meg a mérkőzést ennyire simán Kolumbia, hiszen az 50. percben belőtt második gól után teljesen megváltozott a játék képe.
Addig Kolumbia dominált, beszorította ellenfelét, nem hagyott levegőt Uruguaynak. A félidei statisztikák sokkal beszédesebbek: Kolumbia többet és pontosabban passzolt, kevesebb hosszú labdát adtak, igyekeztek inkább felvinni rövid passzokkal, ezen kívül többször és jobban kísérleteztek kapura lövéssel. A kolumbiaiak nem is álltak le 1-0-nál, csak amikor James Rodriguez bevágta a másodikat, akkor húzódtak vissza.
Uruguay az 53. percben kettőt cserélt, kénytelen volt nagy kockázatot vállalni, amit könnyen lehet, hogy megbüntetett volna Kolumbia, ha szüksége van rá. Így viszont csak visszahúzódott, és nézte, ahogy a keményen harcoló, de meglehetősen impotens ellenfele lassan kiegyenlíti a statisztikákat.
Végeredményben úgy néz ki, mintha ikszes meccset játszottak volna, pedig erről szó sincs: Kolumbia remekül játszva 50 perc alatt lerendezte Uruguayt, és megérdemelten jutott a legjobb nyolc közé.
Kolumbiában volt egy egészen kiemelkedő teljesítmény: James Rodriguez bevágta a világbajnokság legszebb gólját, és bár nem a megszokott posztján játszott, mégis nyerő ember volt. Uruguayból nagyon hiányzott Luis Suárez, ahogy az első meccsen is látszott, ez a csapat egészen más nélküle, mint vele.