Nem a statisztikákban kell keresnünk a Horvátország-Mexikó mérkőzést eldöntő tényezőket, hanem egy cserében: a meccs rendületlenül haladt a 0-0 felé, mivel azonban ezzel a horvátok kiestek volna, Nico Kovac kénytelen volt kockáztatni, és a balhátvédje (Vrsaljko) helyére támadó középpályást (Kovacic) hozott be.
Aguilar és Herrera innentől felváltva terrorizálta az egyedül maradt Pranjicot, az addig jobbára védekező Mexikó átvette a játék irányítását, és villámgyors kontrákkal előbb a labdabirtoklást, majd a passzstatisztikát, végül a kapura lövések számát illetően is behozta a szinte végig vezető horvátokat. De ami a legfontosabb, a gólok számában alaposan le is hagyta.
A horvátok az első 60 percben nem tudtak mit kezdeni a mexikóiak védekezésével, hiába volt náluk a labda, és lőttek többször kapura, Mexikó védelmének a brazilok sem tudtak gólt lőni, az pedig már korábban is kiderült, hogy erővel is jól bírják a meccseket. Ha a játékvezetők nem sújtják őket folyamatosan, a közép-amerikaiak talán a csoportot is megnyerték volna.
A két támadó középpályás hasonlóan játszott, de a horvátok gyenge támadójátéka részben annak is volt köszönhető, hogy Luka Modric messze elmaradt a várakozásoktól. 42 passza nagyon kevés, hiszen közvetlenül az ék mögött játszott, a 83 százalékos passzpontosság sem kiemelkedő, az ellenfél térfelén teljesített 70 pedig kifejezetten rossz.
Számszerűen nem sokkal maradt el tőle Herrera, de a mexikói a mezőny legjobbja volt, adott egy gólpasszt, és olyan jelenléte volt a középpályán, amilyet a horváttól vártunk volna. A középpályás Mexikó mindhárom meccsén remekül játszott, a Porto 24 éves légiósa lehet a következő nagy játékos, aki a portugál klubból egy nagy csapathoz szerződik.