Ez a sztori már biztosan a feledés homályába merült, de most, a világbajnokság kezdete előtt érdemes felidézni.
A vb-k történetében eddig egyetlen döntőt vezetett magyar bíró.
Az 1994-es Olaszország-Brazília finálé a rendes játékidőben és a 2x15 perces hosszabbítás után is 0-0-ra végződött, tizenegyesekkel dőlt tehát el a világbajnoki cím.
Köztudott, hogy ebben az esetben a 120 perc lejárta után sorsolni kell, hiszen nem mindegy, melyik csapat kezdi a tizenegyespárbajt. A FIFA még a világbajnokság kezdete előtt minden játékvezetőnek adott egy speciális ezüstből készített tallért, egy egydollárost. Külön felhívták a figyelmet arra, hogy a meccsek előtt, a kamerák kereszttüzében csak ezzel az érmével lehet sorsolni.
Puhl Sándor a mérkőzést megelőzően magához vette a súlyos érmét, majd elvégezte a feladatát. Ekkor a tallért a meccs negyedik játékvezetőjének, az argentin Francisco Lamolinának adta.
Azért tette ezt, mert az érme súlya lehúzta volna a zsebét és akadályozta volna a futásban.
A 90. perc végén, a hosszabbítás előtt elkérte azt, újra sorsolt, majd megint visszaadta a tartalékbírónak, aki ekkor bement az öltözőbe, és eléggé el nem ítélhető módon kitette a pénzt az asztalra.
"A 120. perc végén mentem az egydollárosért -- idézte fel a történteket Puhl Sándor.
Lamolina közölte, hogy nincs nála, mert bevitte az öltőzőbe. Arról szó sem lehetett, hogy bemenjek érte, az egész világ a tizenegyesekre várt, sorsolni kellett. A következő pillanatban odaugrottam egy úrhoz, gyorsan kértem tőle egy pénzérmét. Máig sem tudom, hogy ki volt az illető, de a kezembe nyomott egy negyeddollárost. Azzal sorsoltam ki a tizenegyeseket, majd zsebre vágtam a pénzt.
Puhl Sándor azt is hozzátette, hogy a mai napig őrzi az érmét, mert a gazdája később sem jött érte.
Az 1994-es világbajnokságon Puhl Sándor négy mérkőzést vezetett. Az olasz-spanyol negyeddöntőben a magyar bíró háta mögött az olasz Mauro Tasotti eltörte a spanyol Luis Enrique orrát. Puhl ezt az esetet nem láthatta. A FIFA Tasottit nyolc mérkőzésre eltiltotta, és tizenötezer dollárra büntette. A magyar játékvezetőt viszont nem büntették meg, hiszen nem láthatta az esetet.
Puhl Sándor legnagyobb játékvezetői bravúrját ezen a vb-n a Norvégia-Mexikó (1-0) csoportmérkőzésen követte el, amikor zseniális helyzetfelismerése miatt lőhetett gólt Rekdal.
Száz bíróból kilencvenkilenc lefújja a mexikói szabálytalanságot,
de Puhl az előnyszabályt alkalmazta. Így nyertek akkor a norvégok.
Puhl Sándor pályafutása során több világbajnokságon nem bíráskodott. Bár az 1998-as vébére kora alapján még mehetett volna, de Franciaországban Vágner László képviselte Magyarországot. Wágner tevékenysége nyomán lángba borult fél Kamerun, de ez már egy másik történet.
A történetet Pálfalvi Gábor Az aranysípos Puhl című könyvében (Kornétás Kiadó, 1994) olvastuk.