A csalások focivébéjén csak Ronaldo tündökölt

WC2002-MATCH64 Horizontal KISS WORLD CUP FINAL MATCH TROPHY TEAM WINNER FOOTBALL JOY
Brazil's forward Ronaldo (C) and midfielder Gilberto Silva (2nd R) kiss the World Cup trophy, during the award ceremony 30 June, 2002 at the International Stadium Yokohama, Japan, after Brazil won 2-0 against Germany in match 64 of the 2002 FIFA World Cup Korea Japan final. Ronaldo scored the two winning goals, giving Brazil its fifth World Cup title. AFP PHOTO ODD ANDERSEN / AFP PHOTO / ODD ANDERSEN
Vágólapra másolva!
2002-ben duplán történelmi rendezésben követhettük a futball nevű sportág esedékes ünnepségét. Amibe éppen az egyik rendező ország, illetve az őket toló FIFA dörrentett bele egy rondát. Cserébe viszont volt aranygólszabály, akadtak parádés meccsek, bőséggel meglepetések, és kedvünkre gyönyörködhettünk az igazi Ronaldo tündöklésében.
Vágólapra másolva!

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 1996. május 31-én történelmi döntést hozott: először ajándékozta meg a futball-világbajnokság rendezésének jogával Ázsiát, és rögvest nem egy, hanem két országba vetette a bizalmát, így Dél-Korea és Japán társrendezőként adhatott otthont a tornának – ilyenre sem addig, sem azóta nem volt példa. Ahogy arra sem, hogy egy ország, jelesül Japán, úgy kapjon rendezési jogot, hogy még soha sem járt világbajnokságon (igaz, mire sor került a tornára, átestek a tűzkeresztségen az 1998-as franciaországi vb-n).

A jokohamai stadionban rendezték a döntőt közel 70 ezer néző előtt Forrás: AFP/Toru Yamanaka

A két ázsiai ország eredetileg külön pályázott, de a FIFA nyomására végül összevont pályázattal indultak el, és söpörték el Mexikó rendezésre vonatkozó kísérletét. A közös rendezésnek – állítólag – nem az volt az oka, hogy a FIFA ne bízott volna a kiszemelt Japánban:

titkon olyan tervet dédelgettek, hogy esetleg Észak-Koreában is rendezhetnek egy meccset,

így a világszövetség is szerepet játszhat a két Korea közötti béke elősegítésében.

Ebből aztán nem lett semmi, annyit viszont sikerült elérni, hogy az idén februári phjongcshangi téli olimpiát megelőzőhöz hasonló pánikkeltés alaptalan volt, Észak-Korea nem zavarta meg a rendezést. A két rendező pedig kitett magáért: soha nem látott számú stadionban, összesen húsz helyszínen rendezték a mérkőzéseket.

A pofánk leszakadt

Pedig egészen jó kis világbajnokság lett volna ez a 2002-es. Mégis mindenkinek az az első dolog, ami beugrik a tornáról, hogy

a FIFA milyen pofátlan csalásokkal juttatta el Dél-Koreát az elődöntőig.

Azt ugyanis senkivel nem fogják elhihetni, hogy az Olaszország és Spanyolország elleni nyolcad- és a negyeddöntőn fújó két játékvezető, az ecuadori Byron Moreno és az egyiptomi Gamal Ghandour is magától tévedett olyanokat, amilyeneket.

Byron Moreno, amint elvezeti a olasz–dél-koreai meccset Forrás: AFP/Jacques Demarthon

Előbbi befújt egy minimum véleményes büntetőt a hazaiaknak, a hosszabbításban nem adott meg egy szabályos gólt az olaszoknak – ami az aranygólszabály miatt az európaiak továbbjutását jelentette volna –, illetve kiállította Francesco Tottit egy vélelmezett műesésért, amit nagyjából 40 méterről „szúrt ki”.

Utóbbi a rengeteg szabálytalansággal és színészkedéssel tarkított negyeddöntőben nagyjából mindkét oldalra ugyanannyit tévedett, azzal a különbséggel, hogy mégiscsak a spanyoloktól vett el két szabályosnak tűnő gólt.

A házigazdák a csoportkörből önerőből továbbjutva így egészen az elődöntőig jutottak, ahol aztán Németország ellen már nem volt orvosságuk, és végül a negyedik helyen zártak, miután a bronzmérkőzésen a Hakan Sükür (egy gól+két gólpassz) – Ilhan Mansiz (két gól+egy gólpassz) páros vezette törökök 3-2-re legyőzték őket.

Már meg sem lepődtünk

Azon, hogy a portugál „aranygeneráció” megint úgy ment haza egy tornáról, hogy titkos esélyesből közröhej tárgya lett. Pedig ebben a keretben aztán tényleg benne volt a nagy dobás:

a Vitor Baia, Fernando Couto, Luis Figo, Nuno Gomes, Bento, Joao Pinto, Pauleta és Rui Costa köré épített csapatnál kívánni sem lehet jobbat.

Erre 3-2-re kikaptak az Egyesült Államoktól, 1-0-ra Koreától, így a kettő között hiába verték meg 4-0-ra a lengyeleket, a csoportkör után búcsúztak.

De legalább ők rúghatták a vb legnagyobb öngólját:

Ahogy a címvédő Franciaország is, amelyik tizennégy 1998-as világbajnokkal utazott el, de mindjárt a nyitómeccsen kiderült, hogy ez nem az ő tornájuk lesz: 1-0-ra kikaptak a vb-újonc Szenegáltól, majd játszottak egy vérszegény 0-0-t Uruguayjal, hogy zárásként 2-0-ra kikapjanak a dánoktól.

Mondjuk ki: nem sikerült ez a vb Zidane-nak és a franciáknak Forrás: AFP/Pascal Guyot

Egy ponttal, rúgott gól nélkül, dicstelenül távoztak Zidane-ék Dél-Koreából, a többek között Recobával és Forlánnal felálló dél-amerikaiakkal párban.

Mindenki kedvencei

Két olyan válogatott lett a semleges drukkerek kedvence, amelyekről a vébé előtt ezt senki sem gondolta volna. Az újonc Szenegál, ahogy az imént írtuk, a nyitómeccsen legyőzte a címvédő franciákat, majd csoportelsőként tovább is jutott.

A nyolcaddöntőben aranygóllal verték a svédeket egy nagyon jó meccsen, hogy aztán a negyeddöntőben – szintén aranygóllal – Törökország állítsa meg a francia ligaválogatottat.

Az afrikai csapat 23 fős keretéből 21-en játszottak a Ligue 1-ben,

és, ha nem a tenyérbemászó képű és jellemű El Hadji Diouf lett volna a legjobbjuk, még inkább szerethetőek lettek volna.

A másik kedvenc pedig éppen az őket kiejtő török csapat volt. Ki ne akart volna Hakan Sükür-, Hasan Sas- vagy Ilhan Mansiz-mezt akkoriban? A török csapat 1954 után jutott ki újra a világbajnokságra, és oda is tették magukat.

Micsoda csapat volt ez! Forrás: AFP/Pascal Guyot

Azt nem állítjuk, hogy minden meccsen elájultunk tőlük, de harcolni veszettül tudtak, amit leginkább a brazilok elleni két meccsen (1-2 a csoportban, 0-1 az elődöntőben) és a Szenegál elleni negyeddöntőben (1-0 aranygóllal) mutattak meg.

A verhetetlen 23

Lehet nem szeretni a brazil válogatottat, de az vitán felül áll, hogy ez a 2002-es csapat ott volt minden idők legjobbjai között. Lehet azzal jönni, hogy ennél nehezebb utat is kijelöltek már világbajnoknak, hiszen a Törökország, Kína, Costa-Rica, Belgium, Anglia, Törökország, Németország hétmeccses szériából igazából

csak az angolok és a németek képviseltek a brazilokéhoz közelítő klasszist,

a belgák egy erős középcsapat voltak a vb-mezőnyben, a törökök pedig leginkább csak a már dicsért harci kedvükkel tudtak kellemetlenkedni. Viszont tetszik, nem tetszik, ez a brazil csapat százszázalékos teljesítménnyel nyert világbajnokságot, úgy, hogy 18-4-es gólkülönbséggel zártak.

Minő díszes egy kompánia! Forrás: AFP/Antonio Scorza

És voltak olyan jók, hogy megajándékozzák a futballszeretőket azzal a csodával, hogy egy tornán láthattuk együtt Roberto Carlost, Rivaldót, Ronaldót, Ronaldinhót és Kakát – meg persze a többieket, de ez ötös ott van a vb-történelem arany lapjain.

Külön ki kell emelnünk a nyolc góllal záró Ronaldót,

aki nyolc góllal lett gólkirály, ami a legtöbb Kocsis Sándor 1954-ben rúgott 11, illetve Just Fontaine négy évvel később vágott 13 gólja után.

Emlékezetes meccsek

A sors elintézte, hogy az 1998-as botrányos, David Beckham buta kiállítása miatt angol vereséggel zárult csata után újra egy csoportba kerüljön Argentína és Anglia. Ezúttal is beüzemelték a csontdarálót, de most az angolok nyertek – mondanunk sem kell, hogy David Beckham góljával.

Szintén a csoportkörben láthattuk a hatgólos Szenegál–Uruguay (3-3) és a hét gólt hozó Brazília–Costa-Rica (5-2) meccset, de a 3-2-re végződő USA–Portugália összecsapást is feltétlenül a jók közé kell felírnunk, ahogy a nyolcaddöntő legjobb meccsét, az aranygóllal eldőlő Szenegál–Svédország (2-1) találkozót is. És bizonyára sokan nézték elégedetten, ahogy a bronzmeccsen a törökök elkalapálják Dél-Koreát.

És persze ott volt a döntő, ahol az egyre inkább formát öltő német gépezet igyekezett megállítani a brazilokat, kevés sikerrel.

Jaj, szegény kapusok

Végül emlékezzünk meg három kapusról, akik fájó nyomot hagytak maguk után. Egyikükre még úgy is emlékszünk, hogy ott sem volt a tornán: a spanyol Santiago Canizáres végre átvehette volna Andoni Zubizarreta helyét, ha két héttel a vb-rajt előtt nem ejt a lábára egy after shave-es üveget, ami úgy megvágta, hogy nem csak a kapuból, a keretből is kikerült.

Santiago Canizares élete nagy lehetőségéről maradt le Forrás: AFP/Valery Hache

David Seaman, az angolok ezerszeres válogatott, őrülten rutinos kapusa sajnos nem tudta otthon hagyni az angol kapusok betegségét, miszerint minden nagy tornára kell egy emlékezetes baki. Ő ezt a brazilok elleni negyeddöntőre tartogatta, ahol 1-1-es állásnál bevédte Ronaldinho kapu irányába tartó kísérletét.

És ugyanez a felejthetetlen Knézy Jenő tolmácsolásában, akinek ez volt az utolsó focivébéje, mert 2003 kora nyarán meghalt.

A harmadik olyan, mint a spanyol inkvizíció: senki sem számított rá. Az akkoriban vita nélkül a világ legjobbjának tartott Oliver Kahn is hibázott. Méghozzá a döntőben, amikor a 67. percben kijött róla Rivaldo harmatgyenge lövése, amire lecsapott Ronaldo, és az addig is fölényben focizó brazilok innen már még magabiztosabban húzták be ötödik vb-elsőségüket.

A torna hivatalos díjazottjai

Csak jelezzük, hogy az utolsó sort magunk sem értjük.

Gólkirály: Ronaldo (brazil) 8 gól
Aranylabda és Legjobb kapus díja: Oliver Kahn (német)
Ezüstlabda: Ronaldo
Bronzlabda: Hong Mjung-bo (dél-koreai)
Fair-play-díj: Belgium
Legszórakoztatóbb csapat: Dél-Korea

A döntő: Brazília–Németország 2-0 (0-0)

2002. június 30., Jokohama
vezette: Pierluigi Collina (olasz)
Brazília: Marcos - Lucio, Edmilson, Roque Junior - Cafú, Kleberson, Gilberto Silva, Rivaldo, Roberto Carlos - Ronaldinho (Juninho 85.), Ronaldo (Denilson 90.)
Németország: Kahn - Linke, Ramelow, Metzelder - Frings, Schneider, Jeremies (G. Asamoah 77.), Hamann, Bode (Ziege 84.) - Neuville, Klose (Bierhoff 74.)
gólszerző: Ronaldo 67., 79.
sárga lap: Roque Junior 5., ill. Klose 9.

Sorozatunk következő részében a 2006-os németországi világbajnokság következik.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!