Isten keze, Zidane feje, meg a focitörténelem legnagyobb égése

Maradona kézzel ütött gólt Angliának az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében

Az oroszországi labdarúgó-világbajnokság előtt öt részben mutatjuk be azt a szubjektív listát, amelyet a tornák húsz legsokkolóbb és legemlékezetesebb pillanataiból válogatva állítottunk össze. Jön megint Maradona, Zidane és Materazzi, valamint egy eszes vészkapus. Tartsanak velünk, itt a befejező rész.

4. Vészkapus

Pelé már régóta figyelmeztet arra, hogy valamelyik afrikai csapat nagyot fog robbanni a vb-n, ez pedig 2010-ben tényleg vészesen közel volt. Az Óscar Tabárez által precízen összerakott Uruguay találkozott az utánpótlástornákon rendre a végelszámolásnál szereplő Ghána nemzeti tizenegyével. Ghána a torna elején maga mögé utasította az ausztrálokat, és a várakozásokhoz képest bőven alulteljesítő szerbeket. A nyolcaddöntőben hosszabbítás után verték az USA-t.

Az Uruguay elleni negyeddöntőben Muntari és Forlán nagy góljai után jött a ráadás, hogy aztán a 120. percben Luis Suárez ellopja a show-t. Egy tizenhatoson belüli kavarodásnál védte ki kézzel Adiyiah gólba tartó fejesét, ezzel adva csapatának egy utolsó utáni esélyt a továbbjutásra. A jogosan megítélt tizenegyest a tornán már két büntetőt bevágó és az amerikaiak ellen is győztes gólt szerző Asamoah Gyan a felsőlécre zúdította. A kiállított Suárez az oldalvonal mellett ünnepelte a kihagyott lehetőséget. A büntetőpárbajban jött még egy csavar: a két perccel korábban a vb-történelem egyik legnagyobb sanszát kihagyó Gyan halálos nyugalommal lőtte be a saját büntetőjét. Csapatából azonban mások hibáztak, így kiestek, és Uruguay ment az elődöntőbe. Ghána az első afrikai csapat lehetett volna a négy között a vb-k történetében.

Luis Suárez kézzel üt a labdába a 2010-es világbajnokság Uruguay-Ghana negyeddöntőjében Forrás: AFP/Roberto Schmidt

Suárezt rengetegen vádolták szimpla csalással, de ő úgy vélekedett: szó sem volt szándékos csalásról, ösztönből cselekedett. És tény, hogy a szabályok helyes alkalmazásával járt el a bíró: a gólhelyzetben történő kezezést piros lappal és büntetővel honorálta. Az már szegény Gyan személyes tragédiája, hogy ezzel nem tudott élni. Az esettel viszont muszáj neki, amíg csak él. A büntetőpárbaj után végleg összetört, alig bírták felállítani a gyepről.

3. A futballtörténelem legnagyobb égése

A futballközhelyeknek is megvan a saját történetük és felhasználási alapjuk, így például „a labda gömbölyű”, „a mérkőzés 90 percig tart” és a „bármi megtörténhet” szlogeneknek is van hátterük. 1950-et írunk, a második világégés pusztítása után néhány évvel vagyunk. A háború viszont még hagyott annyi nyomot, hogy még egy foci-vb se hozza lázba az embereket: az '50-es vb-re úgy kellett résztvevőkért kuncsorogni, mint egy porszívóügynöknek az ötperces figyelemért.

A FIFA francia elnöke, Jules Rimet az uruguayi válogatottnak adja át a Világkupát az 1950-es vb döntője után Forrás: Origo

Végül 13 csapattal rendezték meg a tornát Brazíliában. A házigazda toronymagas esélyesnek számított, mert túl azon, hogy kiváló csapatuk volt, néhány komolynak ígérkező rivális is visszamondta a vb-n való szereplést. Brazília megnyerte saját csoportját, de Svájc az akkoriban forradalmi újításnak számító betonbiztos védekezésével kemény dió volt még nekik is, az a találkozó 2-2-vel zárult. A négy csoportgyőztes (Uruguay, Brazília, Svédország és Spanyolország) körmérkőzéses szisztémával döntötte el a trófea sorsát. A brazilok 7-1-re és 6-1-re verték a svédeket és a spanyolokat, így már egy pont is elég lett volna Uruguay ellen a vb megnyeréséhez.

A brazil közvélekedés már jóval a sorsdöntő mérkőzés előtt elkönyvelte a világbajnoki cím megnyerését. A brazil szövetség külön medálokat készíttetett a játékosok neveivel ellátva, a belföldi újságok már a meccs előtt „Világbajnokok!” címadással jelezték bizalmukat, a kupát átadó Jules Rimet pedig portugál nyelven készült beszédre, ha majd át kell nyújtania a serleget a csurig töltött Maracanában. A felvezetésből egyértelmű lehet: a brazilok vereséget szenvedtek. Uruguay a svájci mintát átvéve, kőkemény védekezést bemutatva 1-0-ról fordított, és megnyerte a vb-t. A brazil válogatott embereit bűnbaknak kiáltották ki, sokat közülük többet be sem hívtak a nemzeti tizenegybe. Válogatott nem égett még ekkorát hazai közönség előtt.

2. Isten keze

Ha Suárez kezezését nem minősítettük egyértelmű csalásnak, ezt már lehet, bár ehhez kellett a bíró és segítője is. Az argentin-angol párharcnak már '86-ban is komoly történelme volt: egy 1966-os vb-meccsen Alf Ramsey brit szövetségi kapitány állatoknak nevezte az argentinokat, 1982-ben pedig egy rövid ideig katonai ellentét is húzódott a két ország között. Ebben az évben támadta meg Argentína a Falkland-szigeteket a katonai junta parancsára, amit a britek szolid két hónap alatt visszafoglaltak. Négy évvel a kb. 1000 halottat számoló csaták után pedig rögtön összecsaptak a világbajnokságon is.

Maradona kézzel üt gólt Angliának az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Sven Simon

A meccs főszereplője egyértelműen Diego Maradona volt, mert egyrészt meglőtte az évszázad egyik legszebb gólját, de előtte az 52. percben kézzel szerezte meg a vezetést az övéinek. A labdába Steve Hodge kanalazott bele ügyetlenül, Maradona pedig a nála húsz centivel magasabb Shilton kapust csak úgy tudta megelőzni, hogy felemelte a kezét. A gólt megadták, bár ehhez kellett Maradona ösztönzése is, aki rászólt a tétovázó csapattársakra, hogy ölelgessék meg gólöröm gyanánt, az úgy hitelesebb lesz. Az angoloknak csak a szépítésre futotta, az argentinok 2-1-gyel továbbmentek, egészen a vb-cím megnyeréséig.

Maradona a meccs utáni sajtótájékoztatón azt mondta: az első gólt egy kicsit Maradona feje, egy kicsit Isten keze szerezte. 2005-ben viszont már elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy egyértelműsítse: pusztán kézzel ütött bele a labdába, és már abban a pillanatban tudta, hogy szabálytalanul szerezte a találatot.

1. Provokáció, reakció

Ha Zidane feje megindul egy vb-döntőben, abból valami nagy dolog születik. Így volt ez '98-ban és 2006-ban is, bár előbbiből ő és csapata is sokkal jobban jött ki. A 2006-os Franciaország-Olaszország meccs lényegében erről a tíz másodpercről szól azóta is. Hiába volt Zidane az, aki karrierje utolsó tétmeccsén centire panenkázott egy büntetőt, hiába egyenlített a sérült Nesta helyett kényszerből játszatott Materazzi, a legsokkolóbb pillanat a 110. percben érkezett el. Egy ártalmatlan szituáció után Materazzi és Zidane verbális harca egy pillanat alatt fordulatot vett: Zizou megállt, és a fejével szétbombázta Materazzi mellkasát.

Az esetről több ezer különféle internetes feldolgozás született, és mindenki azt találgatta, mi válthatta ki ezt a mozdulatot Zidane-ból. A két fél későbbi vallomásának közös pontja szerint a gyújtózsinór az volt, hogy Zidane a folyamatos mezfogdosás miatt elmondta a védőnek: ha kell neki a meze, meccs végén megkaphatja. Zizou Materazzi pontos szavait sehol nem idézte, csak annyit mondott, hogy az édesanyjára és a nővérére kapott nagyon bántó megjegyzéseket, többször is.

Zidane és Materazzi találkozása Berlinben a 2006-os vb-döntőben Forrás: AFP/Desk

Materazzi elmondása szerint csak azt mondta a mez felajánlása után, hogy: „inkább a nővéred kéne”. Hogy a nővérhez hozzátette-e a minősítő jelzőt, azt nem tudni biztosan. Elizondo bíró és partjelzői nem látták az esetet, viszont a füleseken keresztül a negyedik játékvezető kisegítette őket, mert ő látta a fejelést is. A bíró színészkedve kiment az egyik asszisztenshez, mintha ő mondaná neki a történteket, és a látszategyeztetés után kiállította Zidane-t. Tíz perccel karrierje vége előtt a futballvilág egyik legnagyobb zsenije elbandukolt a vb-trófea mellett, és azt többé nem érintette meg.