A FIFA 1932-es berlini kongresszusán senki nem lepődött meg azon, hogy a Benito Mussolini vezette Olaszország nyerte el a rendezési jogot. A tornába beleölt pénzek, az infrastruktúra, a közlekedés és a stadionok fejlesztéséért cserébe
Mussolini elvárta, hogy az olaszok megnyerjék a vébét - minden más eredmény kudarcnak számított volna.
1930-hoz képest változás volt, hogy selejtezőket rendeztek a 16 vb-helyért, és érkezett csapat Afrikából is (Egyiptom). Az amerikaiak három csapattal indultak (Egyesült Államok, Argentína, Brazília), a mezőny többi részét az európaiak tették ki.
Volt azonban egy nagy hiányzó, Uruguay. A címvédő
(először és utoljára fordult elő, hogy a címvédő nem volt ott a vb-n). A bojkott mögött állítólag az állt, hogy négy évvel korábban az olaszok sem voltak hajlandóak elindulni az uruguayi vb-n.
A vb-t egyenes kieséses rendszerben bonyolították le, a legjobb nyolc közé mindegyik párharcból az esélyesek jutottak be.
Nem voltak közte azonban se az argentinok, se a brazilok, ennek pedig az volt az oka, hogy szándékosan gyenge csapatokat küldtek a tornára.
Attól tartottak, hogy az európai országok elcsábítják a legjobb játékosaikat.
A magyarok Bulgáriát és a kor legnagyobb játékerejét képviselő Angliát legyőzve jutottak ki a vb-re. Az angolok elleni meccs után
a magyar sajtó a torna egyik nagy esélyesének kiáltotta ki a válogatottat.
Magyarország Egyiptomot megverve került a negyeddöntőbe, ott azonban az osztrákok aranycsapatával, a Hugo Meisl irányította Wunderteammel játszott. A meccset eredetileg a belga Luis Baert vezette volna, de Meisl Firenzébe utazott, és kisírta, hogy Francesco Mattea legyen helyette. Végül ez döntött.
Az olasz még döntetlen állásnál nem adott meg egy gólt a magyaroknak, majd miután Sárosi szépített (2-1), kiállította Markost.
A mérkőzésről később azt mondták, hogy inkább emlékeztetett kocsmai bunyóra, mint futballmeccsre. De, amit a bíró az egyik oldalon elengedett, azt a másikon kiállítással büntette.
A magyar-osztráknál már csak az olasz-spanyolon volt rosszabb a játékvezetés.
Ez volt az a meccs, amelyet a vb-k történetében először újrajátszottak.
"Nem engedtek minket nyerni" - mondták a spanyolok. A jelentések szerint két góljukat sem adták meg, jogtalanul visszafújt akciók és rengeteg téves ítélet kellett ahhoz, hogy Olaszország az elődöntőbe jusson. A megismételt meccs győztes gólját a San Siro-stadion névadója, Giuseppe Meazza szerezte.
Az elődöntőben az osztrákok következtek, és bizony volt mitől tartaniuk az olaszoknak: négy hónappal a vb előtt Meisl csapata legyőzte őket Firenzében.
Ráadásul az újrajátszás miatt ez volt Olaszország harmadik meccse négy napon belül.
A zuhogó esőben és a szinte játékra alkalmatlan talajon lejátszott találkozó egyetlen gólját az olasz Guaita lőtte. A másik ágról a németeket Oldrich Nejedly mesterhármasával legyőző csehek mentek a döntőbe.
A rövidpasszos, technikás játékot játszó csehek egyáltalán nem számítottak esélytelennek, és Nejedly góljával meg is szerezték a vezetést 20 perccel a meccs vége előtt.
Öt perccel később akár el is dönthették volna a vb-címet, de Svoboda a kapufát találta el.
A 80. percben azonban Pozzo egyenlített, jött a hosszabbítás, ahol Schiavino góljával az olaszok győztek.
Csehszlovákia-Olaszország 1-2
Helyszín: Nazionale PNF Stadion, Róma, 45 ezer nézőGólt ugyan nem szerzett, de a döntőben is kulcsszerepe volt Meazzának. Egy baj volt, hogy az 58. perctől már a pályán sem kellett volna lennie, miután ököllel megütötte ellenfelét.
A bíró, persze, elfelejtette kiállítani.
Olaszországnak megvolt a csapata ahhoz, hogy önerőből is megnyerje a tornát, de az elvitathatatlan, hogy a végső siker jelentős mértékben a bíróknak volt köszönhető - csak úgy, mint négy évvel korábban Uruguay hazai győzelme.
Sorozatunk következő részében az 1938-as világbajnokságról írunk.