A történelem 15. labdarúgó-világbajnokságát az Egyesült Államok rendezte. A házigazdának könnyű helyzete volt, mivel az ország legnépszerűbb sportjának, az amerikaifutballnak stadionjai tökéletes helyszínéül szolgáltak a foci-vb meccseinek is.
A viadalon utolsó ízben 24 ország válogatottja szerepelt,
amelyeket hat négyes csoportba sorsoltak, és a kvartettek négy legjobb harmadikja is kvalifikálta magát a nyolcaddöntőbe. Négy év múlva Franciaországban már 32 csapatosra bővítették a létszámot.
A torna legnagyobb hiányzója egyértelműen Anglia volt. Magyarország - 1990-hez hasonlóan - most sem jutott ki a vébére.
A lebonyolítás értelmében a nagycsapatoknak gyakorlatilag egy győztes meccs is elég lehetett a csoportból való továbbjutáshoz, a favoritok pedig nem is hibáztak ebben a szakaszban. Az akkoriban bombaerős románok könnyedén nyerték a csoportjukat Hagi vezérletével Svájc, USA és Kolumbia előtt. Két fontos esemény köthető az A-csoporthoz:
az Egyesült Államok–Svájc találkozó volt az első vb-meccs, amelyet zárt stadionban, a Pontiac Silverdome-ban rendeztek.
A nagy reményekkel érkező Kolumbia kiesését pedig a bűnbaknak kikiáltott Andrés Escobar nyakába varrták, aki öngólt rúgott a házigazda ellen, ez pedig a nemzetnek és a hátvédnek is végzetesnek bizonyult.
Hazatérése után ugyanis néhány nappal egy fanatikus Medellínben agyonlőtte.
Brazília simán továbbment, a svédeket és az oroszokat megelőzve, utóbbinál
Oleg Szalenkót kell kiemelni, aki máig az egyetlen játékos, aki öt gólt szerzett egy vb-meccsen
– mint később kiderült, a Kamerunnak lőtt mesterötös (társ)gólkirályi címet ért a támadónak.
A németeknek és a spanyoloknak ujjgyakorlat volt Dél-Korea és Bolívia előtt végezni,
Argentína azonban hiába szerzett hat pontot, a körbeverések miatt csak harmadik lett Nigéria és Bulgária mögött
– az utolsó világbajnokságán szereplő Maradona fémjelezte Albiceleste ugyan továbbjutott, de így a románokkal kellett meccselnie a negyeddöntőért, ahol elvérzett.
Az E-csoport elképesztő izgalmakat hozott, Mexikó, Írország, Olaszország és Norvégia egyaránt 4-4 pontot szerzett, a gólkülönbség és az egymás elleni eredmények alapján pedig a leírt sorrendben végeztek a csapatok.
Bár az olaszoknak rezgett a léc, negyedik legjobb harmadikként ők is továbbmentek,
az F-csoportból pedig Hollandia, Szaúd-Arábia és Belgium kvalifikálta magát a legjobb 16 közé.
Különösebb meglepetés nélkül zajlottak le a nyolcaddöntők küzdelmei, ha csak a már korábban említett argentin kiesést nem vesszük ide, bár
a románok akkori csapata Hagival, Petrescuval, Popescuval, vagy éppen a dél-amerikaiak ellen duplázó Dumitrescuval
bárki ellen győzelmi esélyekkel léphetett pályára. A németek ugyan megszenvedtek a belgákkal, de a kétgólos Völler vezérletével végül 3-2-vel jutottak tovább. A brazilok Bebeto találatával búcsúztatták a házigazda Egyesült Államokat, a spanyolok könnyedén verték Svájcot, ahogyan a svédek a szaúdiakat, valamint a hollandok Észak-Írországot.
Az olaszok viszont csak nem akartak játékba lendülni,
Nigéria a 88. percig közel állt a csodához, akkor azonban jött Roberto Baggio, aki előbb egyenlített, majd a hosszabbítás 102. percében tizenegyesből a győztes gólt is megszerezte.
Mexikó és Bulgária 120 perc alatt sem bírt egymással, ott a tizenegyespárbaj döntött, az európaiak javára.
A nyolc között mind a négy mérkőzés elkényeztette a futball szerelmeseit, és kárpótolta őket az addig látottakért.
Az olaszok végre úgy játszottak, ahogyan azt mindenki elvárta tőlük, ennek a spanyolok itták meg a levét, Dino és Roberto Baggio góljaira – akik között csupán névrokonság van – csak Caminero tudott válaszolni, így 2-1-el Arrigo Sacchi csapata jutott elődöntőbe. Szintén 2-1 lett a bolgár-német csata,
meglepetésre azonban a Nationalelf búcsúzott, Hriszto Sztoicskov mértani pontosságú szabadrúgásának köszönhetően, majd Lecskov fejesgólja mattolta a meglepett németeket. Az 1990-es vb-aranyérmes ezzel ment a levesbe, Bulgária meg az elődöntőbe.
A döntőnek is beillő holland-brazil a várakozásoknak megfelelően szenzációs meccset hozott, megannyi emlékezetes, azóta ikonikussá vált jelenettel, elég csak
Bebeto gólörömére, Bergkamp zseniális góljára, vagy Branco mindent eldöntő szabadrúgására gondolni.
Hollandia így hiába állt fel 0–2-ről, végül csomagolnia kellett. Dallasban a brazilok végül 3-2-re nyertek.
Az elődöntőben Olaszország Bulgáriával, Brazília Svédországgal találkozott. A papírforma alapján mindenki olasz és brazil továbbjutást várt, ám a riválisok nem adták könnyen magukat.
Roberto Baggio folytatta remeklését, négy perc alatt duplázott,
a bolgárok pedig hiába szépítettek a szünet előtt Sztoicskov révén, az egyenlítés nem sikerült, így az olaszok történetük negyedik vb-döntőjükre készülhettek.
A svéd-brazil meccs afféle visszavágónak is beillett, hiszen a csapatok a csoportkörben már találkoztak, akkor Romário és Kennet Anderson góljaival 1-1 lett a végeredmény.
A brazil zseni ezúttal sem maradt adós a találattal, Svédország ezúttal viszont nem tudott válaszolni, így létrejött az álomdöntő.
Bár zseniális játékosok léptek pályára a Pasadenában megrendezett fináléban, a magyarokat a klasszisoknál is jobban érdekelte a játékvezető, a találkozót ugyanis Puhl Sándor vezette.
A mérkőzésen bár mindkét csapatnak megvoltak a helyzetei, inkább a küzdelem dominált, így a vb-döntők történetében először gólnélküli döntetlennel zárult a rendes játékidő, majd a hosszabbítás is, így tizenegyesekkel dőlt el a világbajnoki cím sorsa. A történet innen már ismert, brazil oldalon Márcio Santos,
olasz részről viszont Baresi, Massaro és a csapat legnagyobb sztárja, Roberto Baggio is hibázott,
így Brazília története során negyedszer ült fel a futballvilág trónjára.
Brazília az addigi vb-k legkevesebb gólját szerezve, 11 lőtt találattal lett világbajnok.
2010-ben a spanyolok döntötték meg ezt a rekordot, Vicente del Bosque csapatának 8 gól is elég volt a trófeához.
A harmadik helyért vívott találkozón a hitehagyott bolgárokkal a svédek felmosták a padlót (4–0), így övék lett a bronzérem. Ami az egyéni díjakat illeti,
a gólkirályi címen ketten osztoztak, az ötgólos Hristo Sztoicskov és az orosz Oleg Szalenko.
A torna legjobb játékosának Romáriót, legjobb kapusának a belga Michel Preud'homme-ot, legjobb fiataljának pedig a holland Marc Overmarst választották.
A döntő: Brazília–Olaszország 0-0, tizenegyesekkel 3-2
1994. július 17., PasadenaSorozatunk következő része az 1998-as franciaországi vébéről szól majd.