A H-csoport tűnt előzetesen a legkevésbé érdekesnek igazi sztárcsapat híján, de pont a viszonylagos erőegyensúly miatt mégis izgalmas csoportküzdelmekre számíthattunk. Aztán ezeket az izgalmakat jelentős mértékben csökkentette a végére, hogy a kiemelt lengyelek két meccs után kiestek. A másik három csapat még egyaránt reménykedhetett. De ebből csak taktikázás lett igazi futball helyett. Kolumbia volt a legaktívabb, mert nekik a győzelem kellett, döntetlen esetén ugyanis a lengyel győzelemre is szükségük lett volna. De a B esély miatt azért ők sem vállaltak túl sok kockázatot. Japán és Szenegál is érezhetően folyamatosan a másik meccsel foglalkozott. Így azután joggal tehetjük fel a kérdést, hogy labdarúgással, vagy matematikával foglalkoztak-e többet a felek? Ami pedig a lengyel-japán meccs végén történt, az maga volt a sport megcsúfolása.
Percekig nem mozdultak meg a pályán a játékosok, mindkét félnek jó volt az 1-0-s lengyel győzelem, hisz a másik mérkőzésen Szenegál képtelen volt legalább egy döntetlen kiharcolására.
De ne a csapatokat hibáztassuk, mindenki ezt tette volna a helyükben,
mert pillanatnyilag ilyen sport a labdarúgás, ezek a szabályok! Ez pedig versenysport, és világbajnokság. Mondjuk lett volna nagy japán pofára esés, ha az utolsó pillanatban betalál Szenegál, de lehet, hogy a nagy matekozás közben valamit elszámoltak az afrikaiak, mert nem tűntek úgy, mint akik nagyon kétségbe vannak esve, és igyekeznek nyerni. Valószínűleg nem értették, hogy ha a lengyelek vezetnek a japánok ellen, és így nekik és a kolumbiaiaknak is elég a döntetlen a továbbjutáshoz, akkor minek akarnak ezek a sárga mezes fiúk nyerni?
Pechükre előbb fújták le a meccset mint rájöttek volna, hogy gólt kéne rúgni. Így azután kiestek. Végül ugyanis az döntött Japán és Szenegál között, hogy Japánnak 4, Szenegálnak 6 sárga lapja volt összesen a három meccsén.
Legutóbb 1982-ben fordult elő, hogy egyik afrikai csapat sem jutott tovább a csoportjából. Igaz, akkor még csak két afrikai ország volt a vébén, Kamerun és Algéria. 1994-ben már 3, 1998 óta pedig 5 ország képviseli a kontinenst. Amikor Roger Milla vezetésével Kamerun a legjobb nyolcig menetelt, és ott is csak hosszabbításban tudta őket legyőzni Anglia 3-2-re,
mindenki arról beszélt, hogy nincs már messze, amikor afrikai csapat lesz a világbajnok.
1990-et írtunk akkor. 28 év telt el azóta. Nem hogy nem nyertek vébét, a nyolcba is csak kétszer jutott be a kontinens egy-egy csapata.
Ezen a világbajnokságon pedig mind az öt afrikai csapat mehet haza három meccs után. Vajon miért nem tudott az afrikai futball előrelépni 1990 óta? Pedig tömegével játszanak a játékosok európai csapatokban, sőt sok Európában született afrikai származású játékos választja inkább a felmenői válogatottját. A játékosminőség tehát megvan. Valami mégsem működik.
A G-csoportban a két továbbjutó és a két kiesett játszott egymással. Félő volt, hogy unalomba fulladnak a meccsek. De szerencsére nem ez történt. Panama és Tunézia igazi presztízs harcot vívtak egymással és egy élvezetes, fordulatos meccsel búcsúztak a vébétől. Anglia és Belgium párharca azzal fenyegetett, hogy mindkettő vereségre játszik, hisz a csoportelső kétségtelenül sokkal nehezebb ágra kerül, ráadásul több utazásra kényszerül. Mindkét csapat erősen tartalékos felállása sem kecsegtetett sok jóval.
A francia-dán meccs egésze és a lengyel-japán utolsó 10 perce is rossz előjel volt. De ehhez képest, ha nem is ez volt minden idők legszínvonalasabb mérkőzése, a pályán lévők mégis labdarúgó mérkőzést játszottak. Nem voltak öngólok, nem voltak kiprovokált sárgalapok, de volt igazi belga gólöröm. Szóval, ha nem is rágtuk le a körmünk, mert nem volt miért, azért ez mégis arról szólt, amiről szólnia kellett. Belgium bevállalta a csoportelsőséget és ezzel potenciálisan a Brazília elleni meccset a legjobb 8 között.
Hogy aztán majd az élet örökre elveszi-e a kedvét bárkinek, hogy még egyszer ilyen sportszerűen játsszon egy ilyen helyzetben, azt meglátjuk. De addig is le a kalappal mindkét csapat előtt.
Az afrikai csapatok gyenge szereplése miatt azoknak is fájhat a fejük, akik kardoskodtak és elfogadtatták a 48 csapatos világbajnokság ötletét. A jelenlegi javaslat szerint 5 helyett már kilenc csapat képviselheti majd Afrikát. Vajon ezek után mi indokolja ezt? A 4 CONCACAF-csapatból is csak Mexikó tudott továbblépni, kettő ráadásul már két meccs után kiesett. Ázsia 4 csapatából is csak egy, Japán tudta kivívni a negyedik meccs jogát. Eközben Európa 13 helye csak 16-ra nőne. Ezen a vébén a rendező miatt 14 európai csapatból csak négy esett ki.
Az 5 Dél-Amerika-i válogatott közül négy továbbjutott, csak Peru utazik haza, ehhez képest a 48 csapatos mezőnyben csak 6 helyük lenne.
A most zajló vébé 16-os mezőnyében 10 európai és 4 Dél-Amerika-i csapat mellett 1 ázsiai és 1 Közép-Amerika-i csapat maradt. A 48 csapatos világbajnokságon a tervek szerint 22 európai és Dél-Amerika-i csapat lesz összesen, 26 a többi kontinens képviselője. Biztos, hogy jó lesz ez így a futballnak? Infantino elnöknek persze sok szavazata lesz a következő elnökválasztáson, de ennyi erővel maradhatott volna Sepp Blatter is.
Egy szünnap után indul az egyenes kieséses szakasz. Németország kiesése és Argentína második helye miatt a felső ág sokkal erősebbnek tűnik. A nyolcaddöntőben francia-argentin, a negyeddöntőben belga-brazil is lesz-lehet, de ezen az ágon van Uruguay, és Portugália is. Az alsó ágon Spanyolország és Anglia csak az elődöntőben találkozhat, Horvátország és Kolumbia zavarhat bele a képbe.