Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Németország mindig esélyes. Még akkor is, amikor nem igazán jó. A német B-csapat nyerte a tavalyi Konföderációs Kupát, és joggal gondolhatnánk, hogy a világbajnokságon a legerősebb csapatuk nyilvánvalóan esélyes legalább a döntőre, de ahogy Joachim Löwvel eddig is mindig, meglepetés lenne, ha nem jutnának a legjobb négy közé egy világversenyen. A felkészülési meccseik – hogy finoman fogalmazzunk – nem sikerültek túl jól. Márciusban egy döntetlen hazai pályán Spanyolország ellen még elment, de pár nappal később kikaptak szintén hazai pályán Brazíliától. Júniusra kicsit romlott a helyzet, mert idegenben kikaptak attól az Ausztriától, amelyik nem jutott ki a világbajnokságra – és amelyiket pár nappal később Brazília leiskolázott – és csak 2-1-re verték Szaúd-Arábiát – azt a Szaúd-Arábiát, amelyik egy sima ötöst kapott Oroszországtól. Persze mindenki azt gondolta – én is –, hogy ez csak felkészülés, majd a vébén.
Nos, az első meccsükön kikaptak Mexikótól 1-0-ra úgy, hogy a mérkőzés legnagyobb részében a mexikóiak egyszerűen szétfutották őket. Egy német csapatot!
A végére persze elfáradtak a mexikóiak, de hihetetlenül szervezetten védekeztek, és a kontráikban simán benne volt még egy gól. Németország meg csak szenvedett. A lehetőségeik persze így is megvoltak, 25-ször lőttek kapura, 9-szer el is találták, volt két kapufájuk is, de az egész valahogy nagyon nem nézett ki jól.
Svédország és Korea a két következő csoportellenfél, és most már benne van ebben a csoportban egy jó kis körbeverés. A továbbjutásért is meg kell küzdeni, meg a tudattal is, hogy a legjobb 16 között simán szembejöhet Brazília. Ahogy tegnapi blogomban is írtam, a két csapat akkor találkozik, ha az egyik első, a másik második lesz a csoportjában. És akkor Németország vagy Brazília már a legjobb nyolc közé sem kerül be. Bármelyikkel megtörténne, az óriási szenzáció lenne nekünk, és nemzeti gyász az érintett országnak.
A fiataloknak nyilván fel sem tűnt a csere, és a rendelkezésére álló 20 percben sem történt vele semmi rendkívüli, de mi, idősebbek azért felsóhajtottunk, amikor a 74. percben Németország ellen beállt Rafael Marquez. Persze az bárkinek feltűnhet, hogy a 39 esztendős játékos már az ötödik világbajnokságán lépett pályára, de akik ismerték fénykorában, azok igazán szép emlékeket idézhettek fel. A pályafutása legszebb éveit a Barcelonában töltötte.
Középhátvédként és védekező középpályásként is uralta a pálya közepét, és nemcsak hatékony, hanem mindig elegáns játékos is volt.
Eleddig 542 bajnoki mérkőzésen és 144 válogatott meccsen lépett pályára. A Barcelonában 242 meccset játszott, védő létére 13 gólt szerzett, és 12 asszisztot is jegyzett.
A Barcelonával kétszer nyert BL-t, egyszer Európai Szuper Kupát, egyszer klubvilágbajnokságot, továbbá négyszeres spanyol bajnok, egyszer-egyszer pedig a spanyol kupát és a spanyol Szuper Kupát is felemelhette. Egyszeres francia és kétszeres mexikói bajnok. A válogatottal kétszeres Arany Kupa- és egyszeres Konföderációs Kupa-győztes. Jelenleg a mexikói Atlas Guadalajara játékosa. Mindezt csak azért elevenítem fel, hogy ha legközelebb is beáll, a fiatalok is tudják, ki ő.
Brazília a világbajnokság nagy esélyesei közé tartozik. Nagyszerű csapatuk van. Minden poszton világklasszis játékosaik vannak és még a padra is jutnak olyanok, akik szinte bármelyik másik válogatottban kezdők lennének. Brazília annyira jó, hogy a legnagyobb ellensége önmaga.
Azt már elég régen feltalálták, hogy a labdarúgás nem pontozásos sportág. Az nyer, aki több gólt rúg, mindegy, hogy milyen játékkal. Na most az elég nagy probléma, ha egy csapat viszonylag hamar vezetéshez jut, sőt az is kiderül, hogy minimum egy nagyságrenddel jobb, mint az ellenfél, így aztán elkezd lötyögni. Számtalanszor bebizonyosodott már, jó néhány sportágból hozhatnánk a példákat, hogy addig kell nyomni az ellenfelet, amíg össze nem roppan, amíg nem látni a szemekben, hogy feladta.
A brazilok Svájc ellen azonban elkövették azt a hibát, hogy 1-0-nál befejezettnek nyilvánították a meccset.
Csakhogy nem elég jobbnak lenni, meg is kell nyerni a mérkőzést. Ez nem egyszerűen csak fegyelmezetlenség, ez az alázat teljes hiánya. Az élet pedig megbüntette őket. Naná, hogy Svájc szerzett egy gólt – kicsit lökve, de megadva. 40 perce volt még Brazíliának, hogy kicsikarja a győzelmet. Csakhogy a svájciak akkor már tudták, hogy van keresnivalójuk. És egy olyan rutinos, összeszokott, szervezett csapat, mint az övék, ki is tudta húzni a 40 percet.
Hiába volt számtalan helyzete Brazíliának, se távolról, se közelről, se akcióból, se szabadrúgásból nem sikerült betalálni. A pszichológiai fölény, ami az első félidő közepén még a brazil oldalon volt, ekkor már a svájciakat segítette. Az ő szemükben az egyre nagyobb hit, a brazilokéban az egyre nagyobb ijedtség volt látható. A vége pedig természetesen maradt az 1-1. A brazilok teljesítménye pont olyan volt, mint Neymar haja: látványos, de a végeredmény értelmezhetetlen.
Egyébként, hogy Neymar legújabb frizurája milyen, azt döntsék el a lányok! DE! Ha egy labdarúgó frizurája ugyanúgy néz ki meccs előtt és meccs után, miközben futott közel 12 kilométert, és felrúgták tízszer, az szerintem ciki.
Bemutatkozik az a Svédország, amelyiknek történelmi érdemei vannak abban, hogy sem Hollandia, sem Olaszország nem jutott ki a vébére. Pályára lép sokak titkos favoritja, Belgium és az örök esélyes, de örök – na jó, 1966-ban azért világbajnok – csalódott búcsúzó, Anglia. Kiderül, hogy mire elég a legjobb afrikai csapatnak lenni, Tunézia Belgium ellen kezd, és kiderül, hogy az USA kiesésében elévülhetetlen érdemeket játszó Panamának, továbbá Dél-Koreának hol a helye.
