CR7! Üdv a focivébék történetében!

Cristiano Ronaldo gólöröme

Mottó: Kommentátor az, aki a meccs előtt elmagyarázza, hogy mi fog történni, a meccs után pedig elmagyarázza, hogy miért nem az történt. A jogot fenntartom!

Gundel Takács Gábor Cristiano Ronaldóról Forrás: Origo

Több mint futball

Azt én értem, hogy a labdarúgás jelentős társadalmi érdeklődést kiváltó hatása miatt a mindenkori hatalom sem engedheti meg magának, hogy ne vegyen róla tudomást. Kenyeret és cirkuszt a népnek! De azért vannak vadhajtások. Egy orosz parlamenti képviselő azzal a tervvel állt elő, hogy törvényben tiltsák meg a válogatott szidását. Pénzbüntetésre ítélnék azokat, akik ezt megteszik. Felháborító ugyanis, hogy még el sem kezdődött a mérkőzés és máris szidják a csapatot.

Vannak kérdéseim: 1. Az rendben, hogy a szurkoló szurkoljon, de vajon mivel érte el a csapat, hogy már a meccs előtt szidják? Nem lehet, hogy az előző meccsen rosszul játszottak? 2. Hányadik perctől lehet szidni a csapatot? Esetleg meghatározzák a törvényben, hogy hányadik eladott labdától, vagy kaput elkerülő lövéstől indulhat a kórus? 3. Mi számít szidásnak? Hogyan fogják a törvényben meghatározni? Leírják tételesen azokat a csúnya szavakat, amik tiltottak? És a bíró az ítélet indoklásában tételesen felolvassa ezeket? 3. Hogyan akarják rábizonyítani egyes emberekre, hogy a tömegben állva ők is kiabáltak? Addig világítanak a szemükbe, amíg bevallják?

Persze van olyan ország is, ahol a játékos a hibás. Szaúd-Arábia szövetségének vezetői máris megnevezték azokat a játékosokat, akik a legsúlyosabb mértékben játszottak a tudásuk alatt. Megelőzték ezzel is az uralkodót, mielőtt ő nevezi meg azokat a vezetőket, akik a legsúlyosabb mértékben felelősek a gyalázatos vereségért. Apropó! Tud valaki valamit arról az Észak-Koreai válogatottról, amelyik a 2010-es vébén 3 vereséggel és 1-12-es gólkülönbséggel esett ki?

Sergio Ramos

Nem, még nem az esti meccsről szeretnék írni. A spanyolok hátvédje tart néhány rekordot és úton van pár további felé is. Komolyan esélyes például arra, hogy a valaha volt legnépszerűtlenebb játékosok elitklubjában ne csak egyszerű tag legyen, hanem bekerüljön az elnökségbe is. Ezzel szorosan összefügg egy másik bravúr is, bekerült az egy napon két meccsen főszerepet játszó játékosok szűk táborába. Amikor ugyanis kiderült, hogy az Egyiptom-Uruguay mérkőzésen Mohamed Szalah csak a kispadon kezd, akkor az egész világon előkerült Ramos neve is – Egyiptomban alighanem néhány woodoo babával együtt. Szalah ugyanis biztosan nem taktikai okokból maradt ki a kezdőből, hanem Ramos BL döntős megmozdulásának következményeként.

Uruguay-Egyiptom

Szalah hiányában Egyiptom nyilván elsősorban a védekezésre koncentrált. Egy esetleges döntetlen a végén akár mindkét csapatnak jó lehetett volna – kicsit korai, de máris megy a taktikázás. Így azután 70 percig Uruguay is partner volt a biztonsági játékban. A végére azonban rájöttek, hogy akár nyerhetnek is, és 20 perc focival végül ki is csikarták a győzelmet. Ha a szaúdiak elleni 3 pontot biztosnak vesszük, akkor nagyot léptek a legjobb 16 felé, de ott már ez a játék biztosan kevés lesz. Egyiptom viszont nem tartalékolhatja tovább Szalahot – ha csak ki nem derül, hogy képtelen játszani és csak azért van ott a vébén, hogy a jelenlétével erősítse a csapat morálját.

Marokkó-Irán

Nagyjából azt kaptuk, ami várható volt. A tanulság akár számunkra is, hogy minden csapatnak azt kell játszania, amire alkalmas. Szép és látványos focit játsszon az a csapat, amelyik tud! Amelyik meg nem, az játsszon célfutballt! A szövetségi kapitány találja meg azt a stílust, amire a játékosai alkalmasak! Futni, küzdeni, ütközni pedig mindenki tud, csak fegyelem kérdése. Ezen a szinten már csak az eredmény számít, minden más bónusz. Dárdai Pálnak és egy darabig Bernd Storcknak sikerült. Leekensnek még csak most kezd összeállni a kép. Irán csapatfotóját nem fogják kirakni a falra tömegével a gyerekek, de megcsinálták azt, amire képesek. A lehető legtöbbet hozták ki abból, amit tudnak és ez elismerésre méltó még akkor is, ha nem szórakoztató. Azért megnézném azt a statisztikai adatot, hogy mi volt a meccsen a földönfekvési arány, de Irán nyerte, az biztos. Az pedig, hogy a végén egy öngóllal még a meccset is behúzták, az a futball furcsasága. Ebben a játékban sokszor nem a jobb nyer, hanem az, aki jobban csinálja a maga dolgát.

Portugália-Spanyolország

Na végre, futball! Ez már tényleg világbajnokság volt. Ronaldo eddigi három vébéjén egy-egy gólig jutott – 2006-ban egy 11-es Irán ellen egy már megnyert meccsen, 2010-ben az Észak-Korea elleni 7-0 7. gólja, 2014-ben a győztes gól Ghána ellen akkor, amikor már mindegy volt, mert kiestek. Nem számít bele a vébén lőtt gólokba, de igaz, hogy ő is belőtte a magáét 2006-ban az Anglia elleni 11-es párbajban, amikor bejutottak az elődöntőbe. Most egyetlen mérkőzésen hármat vágott, még szabadrúgásból is betalált, pedig nem szokott. Igaz, De Gea tőle ritkán látható hibája is kellett a második találatnál. Ám nem lehet elvitatni az érdemeit, ezt a meccset ő mentette meg Portugáliának. A másik oldalon Diego Costa kettőig jutott. Az elsőn nyilván lehet vitatkozni, mert kétségtelenül hadonászott a karjával és odavert Pepének, de azért az is érdekes, hogy a beteg Pepe, amikor látta, hogy nem kap sípot, viszont Costa éppen hülyére veszi a csapattársait, hirtelen meggyógyult. Nacho meglőtte élete gólját – tényleg nagyon szép volt – valószínűleg pályafutása csúcsa volt. Fernando Hierro ténykedéséről még nem sok minden derült ki, de az látszik, hogy a csapat túllépett a történteken – 3-2 után a kelletténél is jobban megnyugodtak. Az viszont még kérdés, hogyha majd komolyan bele kell nyúlnia a meccsbe, akkor mire lesz képes. Mert hiába háromszoros BL győztes, hiába játszott 4 világbajnokságon, ez egy másik szakma. Neki pedig egy év segédedzőség a Madridnál és egy év edzőség az Oviedonál a tapasztalata. Ronaldora mindenesetre nem neki kellett volna figyelnie.

Cristiano Ronaldo gólöröme Forrás: AFP/Nelson Almeida

3. nap

Ezúttal kivételesen négy meccs az első körben egy napon. Bemutatkozik Franciaország és Argentína. Ausztrália, illetve Izland okozhat nehézségeket, de a két esti meccs kiegyenlítettebbnek tűnik. Peru-Dánia és Horvátország-Nigéria a párosítás, talán az utóbbi tűnik igazán érdekesnek. De majd utólag ezt is jól megmagyarázzuk.