Az F-csoportban Németország az utolsó pillanatban mentette meg az esélyeit Svédország ellen, így azután már csak az az egyszerűnek tűnő feladat maradt, hogy legyőzzék Dél-Koreát. A svédek a már 6 pontos Mexikóval mérkőztek. A kezdőrúgás pillanatában a két 0-0 Mexikó és Németország továbbjutását jelentette. De Koreának és Svédországnak is volt továbbjutási reménye. Ám furcsa módon mind a négy csapat óvatosan játszott. Nem parkolták le a buszt a kapu elé, de senki nem kockáztatott, még a két kiesésre álló sem. Mintha mindegyik csapat arra várt volna, hogy a másik mérkőzésen történjen valami. A szünetig azonban nem történt semmi. Aztán az 50. percben betaláltak a svédek, majd növelték az előnyüket egy 11-esből, végül 3-0-lett egy kézzel(!) szerzett öngóllal. Edson Alvarez addig bénázott, amíg véletlenül be nem ütötte a saját kapujába a labdát. A mexikói szurkolók siratták a korábban már kezükben érzett továbbjutást, mert abban nem hitt senki, hogy a németek nem verik meg végül Koreát. De a németeknek nem a harmadik, hanem az első svéd gólnál kellett volna riadót fújniuk, hisz már abban a pillanatban kieső helyre kerültek.
Ám nem történt semmi. Érthetetlen, hogy képtelenek voltak felpörögni. Ugyanazt a kötelességszerű, gépies játékot mutatták, mint addig. Persze voltak helyzeteik, de naná, hogy még szerencséjük sem volt. Azt hiszem, nem érdemelték meg, hogy szerencséjük legyen. Mint ahogy az előző mérkőzésen, Svédország ellen tettek érte, hogy a 95. percben végül kicsikarják a győzelmet. De az is a történet része, hogy ugyan a svéd vezetés Korea számára a kiesést jelentette, az ázsiaiak mégis ugyanazzal az akarattal játszottak, mintha lett volna remény. A büszkeségük egyszerűen nem engedte, hogy feladják. Félreértés ne essék, a németek sem adták fel, csak képtelenek voltak váltani. Így azután nem hogy a győzelem nem lett meg, végül még ki is kaptak, így utolsók lettek a csoportban. Pedig a svédek elleni győzelem után úgy tűnt, hogy ezen a tornán nem lesz meglepetés kieső. Lett, sőt a világbajnokok átka úgy tűnik, mégis létezik.
Egy kis miszticizmus sohasem árt, a mai szenzációhajhász világban meg pláne nem. Olyan jól hangzik, hogy a világbajnokok el vannak átkozva. De egyébként ki, és miért is átkozta volna el a világbajnokokat? Mindegy is, nincs jelentősége, szeretjük az ilyen történeteket. Mindazonáltal tény, hogy az utolsó 5 világbajnokságból négyszer kiesett a címvédő. Egyedül a 2002-es győztes Brazília a kivétel, ők négy évvel később a legjobb 8-ig jutottak. De 2002-ben Franciaország, 2010-ben Olaszország, 2014-ben Spanyolország és most Németország már a csoportból sem jutott tovább. Az is tény, hogy ez korábban egyáltalán nem volt jellemző, csupán egyszer fordult elő. 1966-ban a kétszeres (!) címvédő Brazília esett ki a csoportjából, hisz Portugáliától és Magyarországtól (!) is kikapott 3-1-re. 1990-ben a címvédő Argentína ugyancsak harmadik lett a csoportjában, de az akkori 24 csapatos világbajnokságon a négy legjobb 3. helyezett is folytathatta. Így végül kiesés helyett a döntőig meneteltek. De nem baj, most van egy jó kis átkunk, és a következő világbajnokság idején megint lehet majd találgatni, hogy utoléri-e a címvédőt.
Németország Korea elleni produkcióját talán jól lehet jellemezni a második koreai góllal. A németeknek ugyebár győzniük kellett volna, de az ellenfél vezetett. Nem volt sok hátra, a 96. percben jártunk. Még két gól kellett volna a németeknek, a helyzet tulajdonképpen reménytelen volt. Nem szokatlan Neuer kapustól, hogy ilyenkor előre megy, hisz nincs veszíteni való.
Csak azt magyarázza meg nekem valaki, hogy ha egy 196 centis kapus előre megy, akkor miért nem a legutolsó védőt váltja ki és küldi előre, vagy miért nem megy fel egészen a 11-es pont magasságáig, hogy fejeljen? Ehhez képest középpályást kezdett játszani, azt hitte tán, hogy ő Iniesta. De csak egy eltévedt és szereptévesztett kapus volt, aki azonnal elvesztette a neki passzolt labdát, amiből indított az ellenfél és nem volt nagy kunszt bevenni az üres kaput. Manuel mégsemInista Neuer a túlsó térfélről nézte. Marc-André ter Stegen meg az egész vébét a kispadról. Mostantól meg mindketten otthonról.
Az E-csoportban a papírforma érvényesült. Szerbia hiába küzdött becsülettel, kikapott 2-0-ra Brazíliától, Svájc pedig kétszer is vezetett, a vége mégis egy semmin sem változtató 2-2 lett. Azért az emlékezetes, amikor a második Costa Rica-i gólt jelentő 11-es úgy született, hogy a lécről levágódó labda pont fejbe találta Sommer kapust, és onnan pattant be. Pár perccel korábban is kaptak egy 11-est a közép-amerikaiak, plusz egy sárgát a szabálytalankodó Rodrigez – a félreértések elkerülése végett ő egy svájci hátvéd. Ám a videobíró meglátta, hogy az egész eseményfolyamot les előzte meg. Így a játékvezető visszavonta a 11-est és visszavonta a sárga lapot is. Nagyon nem mindegy.
A H-csoportban a kiemelt Lengyelország már kiesett. Kérdés, hogy lesz-e bennük annyi tartás, mint Koreában. Kolumbiának győzelem kell Szenegál ellen. Ha Japán legalább egy döntetlent elér Lewandowskiék ellen, akkor szintén továbbjut, és ez azt is jelentené, hogy mind az öt afrikai csapat kiesik. A G-csoportban már csak az a kérdés, hogy az egymás ellen játszó Belgium, vagy Anglia jut-e tovább az első helyen. És ez elsősorban nem is azért érdekes, hogy melyikük találkozik a 16 között Szenegállal, Kolumbiával vagy Japánnal. A probléma ugyanis az, hogy a csoportelső a legjobb nyolc között Brazíliával találkozhat, a csoportmásodik viszont a Svédország-Svájc győztesével. Önök hányadik helyen szeretnének a helyükben végezni? Szóval lehet, hogy látunk egy olyan meccset, ahol mindkét csapat kikapni szeretne.
Ezért első esetben potyogni fognak az öngólok, de ha ez döntetlenre sikerül, akkor a fair play mutató számít majd. Magyarán: lehet, hogy csupa öngóllal 6-6 lesz a végeredmény, feltéve, hogy a csatárok jól védekeznek a védők ellen, talán még a kapusok is helyet cserélnek, továbbá lesz 4-4 kiállítás meg 10-10 sárgalap a pályán lévőknek a cserékkel együtt, plusz egy csomó sárga és piros a kispadon ülőknek. Ha ez is döntetlen, akkor jöhet a sorsolás. Vajon ki húzza majd a hosszabbat? Ne hagyják ki!