Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából.
2017. augusztus 3. Már három hete tart a Neymar-kálvária. Juan De Dios Crespo ügyvéd egy 222 millió eurós csekkel érkezik Madridba. Az a feladata, hogy kifizesse a játékos kivásárlási árat a Barcelonának, és ezzel pontot tegyen az ügy végére. Délelőtt 11:15-kor sétál be a spanyol liga székházába, majd negyedóra múlva távozik is. De a csekk még mindig nála van.
Itt járt a játékos képviselője, hogy kifizesse a kivásárlási árat, de visszautasítottuk őt
– mondja Javier Tebas, a spanyol liga elnöke, aki azzal érvel, hogy az átigazolás megsérti a pénzügyi fair play szabályait. Crespónak viszont van egy B terve. Néhány órával később már Barcelonában van, ahol Óscar Grau vár rá. A Barcelona klubigazgatója elfogadja a csekket, így augusztus 3-án este fél hétkor végleg lezárul az ügy: Neymar 222 millió euróért, minden idők legdrágább játékosaként a PSG-hez szerződik.
A Barcelona szurkolói úgy érezték, hogy a játékos – aki egész idő alatt hallgatott – elárulta őket, és a kapzsisága miatt választotta a párizsi csapatot, ahol ő vált a világ legjobban fizetett játékosává (azóta már nem ő az). A hírek szerint évi 27 millió eurót keres adózás után. Az több mint kétmillió havonta. Ötszázhetvenezer hetente. Nyolcvanezer naponta. Háromezer óránként. Ennél már csak szakmailag volt vonzóbb a párizsiak ajánlata.
Neymar ott játszhat a pályán, ahol akar, úgy, ahogy akar. Senkihez sem kell igazodnia. Kisajátíthatja magának a sikert.
„Neymarnak csak azt kell eldöntenie, hogy pénzből akar többet vagy trófeából” – nyilatkozta Piqué még a brazil eligazolása előtt. Úgy tűnt, hogy Párizsban mindkettő összejöhet.
A szezon úgy indult, ahogy azt mindenki várta. A PSG sorra nyerte a meccseket, Neymar rúgta a gólokat, adta a gólpasszokat, a játékával elkápráztatta a közönséget. De valami nem stimmelt. Hiába voltak ott a brazil cimborái – akik nem kevés szerepet játszottak a klubváltásában – Neymar sohasem tudott igazán beilleszkedni.
A francia nyelv nem ment neki, a csapattársak pikkeltek rá, amiért különleges bánásmódban részesült, és persze ott volt a Cavanival való ellentéte.
Neymar nem érezte jól magát, hazavágyott, ezt bizonyítja, hogy többször is visszatért Barcelonába, korábbi klubtársaihoz és barátaihoz. De amíg ment a PSG-nek, senki nem szólt egy szót sem. Senkit nem érdekelt.
A Bajnokok Ligája csoportkörének utolsó fordulójában Heynckes Bayernje megsemmisítő vereséget mért a párizsiakra. Ekkor bizonyosodott be, hogy a PSG még nincs kész, és hogy pusztán az egyének nem képesek trófeákat nyerni.
A pénz nem tud gólt rúgni
– ahogy Robben is megmondta. Ennek ellenére a PSG csoportelsőként jutott tovább, de már a nyolcaddöntőben megkapta a címvédőt, a kétszeres BL-győztes Real Madridot. Barcelonában Neymar lejátszott számtalan fontos meccset, amelyet volt, hogy ő maga döntött el (a PSG elleni 6–1-es történelmi fordítás például kizárólag az ő érdeme volt).
De a Real elleni BL-párharc volt az ő igazi tesztje.
Egyszer és mindenkorra bebizonyíthatta volna, hogy megérte otthagyni Barcelonát Párizsért. Ekkor adhatott volna értelmet az „azért igazoltam el a Barcából, hogy kilépjek Messi árnyékából" történetnek. Megmutathatta volna, hogy tényleg Messi és Ronaldo szintjén van. Nem sikerült neki.
Február 5-én, kilenc nappal a Real–PSG előtt Neymar a 26., Ronaldo a 33. szülinapját ünnepelte. A brazil óriási banzájt csapott Párizs egyik luxuskerületében, ahová 200 embert hívott meg. Ronaldo eközben az konditeremben edzett. Kilenc nappal később, a párharc első meccsén mindez visszaköszönt a pályán is.
Neymar mindenkinél látványosabb volt, ő volt a középpontban, ő csinált mindent, ő maga volt a PSG. Úgy játszott, ahogy azt várták tőle. Amiért igazolták.
Ezzel szemben Ronaldo észrevehetetlen volt, szinte a labdával sem találkozott (17-et passzolt). De rúgott két gólt. Megfordította a meccset, és előnybe hozta csapatát a visszavágóra. Ő döntött. Semmit nem csinált, de eldöntötte a meccset (és a párharcot is). Ha Messit és Ronaldót valami megkülönbözteti másoktól, akkor az ez. Hogy játsszanak bármennyire is rosszul, mindig képesek eldönteni a meccset. Neymarból ez még hiányzik.
Ronaldo ezzel a statisztikával is döntővé tudott válni:
A párharc után egyre többször került elő a pletyka a sajtóban, hogy Neymar a Realba tart. Sokan már tavaly nyáron is azt mondták, hogy
csak azért igazolt a PSG-hez, hogy ne közvetlenül Barcelonából kelljen Madridba mennie.
A pletykáknak volt valóságalapjuk. Melyik az az egyetlen klub jelenleg, amelyik előrelépést jelent a PSG-hez képest? Csak a Real. Florentino Pérez klubelnöknek pedig nem gond előrántani Neymar árát, legyen bármennyi is az.
A Marseille elleni bajnokin a brazil megsérült, mint kiderült súlyosan, a szezon végéig. Visszament Brazíliába, ahová Nasser Al-Khelaifi, a PSG elnöke is követte, azzal a szándékkal, hogy kiderítse, mit akar a játékos.
Kétezer százalék, hogy Neymar marad a PSG-ben
– mondta egy későbbi nyilatkozatában. Tudjuk mit jelent ez. Egy éve a Barcelona sportigazgatója kétszáz százalékot mondott, Neymar mégis elment. A spanyol El Chiringuito című tévéműsor információi szerint a játékos
a francia bajnoki cím ünneplésekor megmondta Al-Khelaifinek, hogy nem érzi jól magát a csapatnál.
A klubnál reménykednek benne, hogy csak múló szeszélyről van szó, de az eddigi tapasztalatok, és Ronaldo kétes szándékai miatt ez a kevésbé valószínű. Egyelőre tehát nem tudni, hogy mi lesz Neymar sorsa, a világbajnokság miatt nagy a csend, de kezdhetünk megbarátkozni a gondolattal, hogy előbb-utóbb úgyis a Realban fog kikötni.
Neymar a brazilok júniusi felkészülési mérkőzésein tért vissza a pályára. Horvátországnak, majd Ausztriának is gólt lőtt. Úgy tűnt, hogy rendben van. A Svájc elleni 1–1-es döntetlen után Dean Jones, a Bleacher Report munkatársa azonban arról beszélt, hogy olyan volt mint „egy kisgyerek, aki mindig magának akarja a labdát", és semmi hasznát nem vette a csapat. Erős túlzás, Neymar mindent megtett a győzelem érdekében, de ez is kevés volt.
A svájciak faragták őt, összesen tízszer szabálytalankodtak ellene, aminek az lett a vége, hogy
15 perc után félbe kellett hagynia a brazilok edzését.
Bicegve botorkált le a pályáról, Bruno Mazziotti fizioterapeuta kíséretében. A sérülés nem volt súlyos, már egy nappal a Costa Rica elleni meccs előtt bejelentették, hogy biztosan játszani fog. Játszott. Őrjöngött, csapkodott, szórakoztatott, gólt lőtt. Megint a csapata egyik legjobbja volt. A lefújás pillanatában a földre rogyott és elsírta magát.
Benne volt minden, ami az elmúlt három-négy hónapban történt vele: a BL-ből való kiesés, a sérülése, a lábadozása, a visszatérése, és az az elképesztő nyomás, amely a világbajnokságon rá nehezedik.
Ne féltsük, 26 éves létére már most a brazil válogatott történetének harmadik legjobb góllövője, és csak 21-gyel van elmaradva Pelétől. Ha nem következik be óriási törés a karrierjében, minden bizonnyal meg fogja előzni őt is.
A meccs után azonban a szövetségi kapitány, Tite is világossá tette: a brazilok sorsa nem csupán Neymartól függ. „Három és fél hónapig sérült volt. Ő is csak ember.
Még időre van szüksége ahhoz, hogy felnőjön az elvárásokhoz, de addig is van körülötte egy erős és egységes csapat. Nem lehet az ő nyakába zúdítani minden felelősséget.
A szurkolókat persze ez nem érdekli. Egy megpróbáltatásokkal teli szezon után tehát Neymarnak azzal a teherrel is meg kell küzdenie, hogy Brazília tőle várja a világbajnoki címet. 26 évesen, jól láthatóan még éretlenül, ez olyan teher, amit nem biztos, hogy szabadna cipelnie.
