Argentína-Franciaország és Svédország-Svájc.
Mindkét meccset a legjobb tizenhat között rendezik az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon. Az egyikről az egész világ beszél már, a másikról csak a bennfentesek. Pedig a tét mindkét találkozón ugyanaz lesz: a győztes a világ legjobb nyolc együttese közé jut és az elődöntőbe kerülésért játszik majd.
Zlatan Ibrahimovic távollétéről, a válogatott szereplésről való lemondásáról lassan egy könyvet lehetne megírni.
A svédekért szorítók (vajon hányan vannak ilyenek nálunk?)
most azon keseregtek egy sort, hogy a skandináv csapat még erősebb lenne, ha a vb-keretben ott lenne Ibra. Vitatkoznunk kell, mert ez nem biztos, hogy igaz. Ibrahimovic jelenléte egyrészt valóban olyan plusz, amelyet kevés válogatott kap meg, mert a Los Angeles Galaxy játékosa világsztár.
Csakhogy épp ebből és a személyiségjegyeinek furcsa összetevőiből alakul ki az a teher, ami a többi svéd játékoson évekig béklyóként csüngött.
Ibrahimovic távozásával a svéd válogatott mintha felszabadult volna, a keret jelenlegi tagjai közül senki sem világsztár, viszont elég jó csapatot alkotnak.
A már búcsúzó világbajnok németek elleni meccsükön ezt tökéletesen megmutatták, majd Mexikó ellen is bizonyították, hogy nem zuhantak össze. Végül megnyerték azt az F-csoportot, amelynek első helyére százból száz szurkoló Németországot várta.
Mondhatnánk, mi ebben a meglepetés, elvégre a svédek 2017 novemberében Olaszországot ütötték el a vb-pótselejtezőn, és jutottak ki a világbajnokságra.
Sokkal érdekesebb azonban az, hogy már a selejtezőcsoportban is az utolsó pillanatban tudták elérni a második helyet, és azt, hogy play off meccset játszhassanak.
Képesek voltak olyan meghökkentő eredményre, mint a Bulgária elleni idegenbeli 3-2-es vereség,
ugyanakkor Luxemburgnak (igen, annak a Luxemburgnak, amely Párizsban 0-0-t játszott a franciákkal) egy nyolcast gurítani. A selejtezőben végül 19 ponttal lettek másodikok, Hollandia is ugyanennyit gyűjtött, de a svédeknek jobb volt a gólkülönbségük. Nem éppen egy kikövezett út Oroszország felé.
Az óramű pontossággal ketyegő svájci futballgépezet működését a magyarok is testközelből tapasztalhatták meg. Budapesten 3-2-re, Svájcban 5-2-re győztek le bennünket. Ami ennél sokkal érdekesebb, hogy a csoportban csak a portugáloktól kaptak ki, majd a pótselejtezőn elég nehezen gyűrték le az északíreket.
Oroszországban a brazilok elleni 1-1 volt számukra az a belépő, amely után azok is komolyan vették őket, akik addig nem.
A továbbjutást eldöntő csoportrangadón hátrányból fordítva verték meg Szerbiát, Costa Rica ellen pedig a döntetlen is belefért nekik. Így jutottak el a svédek elleni nyolcaddöntőig.
A Svédország-Svájc összecsapás azért is lesz unikális, mert a világbajnokságok történetében még soha nem találkoztak egymással. Ilyenkor szokott az előfordulni, hogy két ilyen együttes 120 perces birkózás után eljut a tizenegyesekig, és ott dől el a továbbjutás. A 2006-os világbajnokság Svájc-Ukrajna nyolcaddöntője (0-0, tizenegyesekkel 0-3) eklatáns példa erre - az persze puszta véletlen, hogy
a kölni rémálomnak keresztelt meccs egyik résztvevője éppen Svájc volt.
A vb-k történetében akadt már pár unalmas meccs, de az, amit az ukránok és a svájciak azon a júniusi estén elővezettek, a mindent látó futballszakírókat is megdöbbentette. Olyan volt az, mint a minap a francia-dán 0-0, csak még annál is rosszabb.
Nem hiszik el? Ott voltam, láttam.
Amúgy meg nem is kell meglepődnünk. Egy svéd-svájci meccs ebben az évben már elég nagy szenzációt szolgáltatott. Az A-csoportos jégkorong-világbajnokságon ez a két ország vívta a döntőt. Nyertek a svédek. A döntő előtt pedig több ezren írták le ezt: "Ezek közül az egyik a világbajnok lesz?" Ne már!
De.