Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Korábban rengeteg szó esett arról, mi is megírtuk, hogy az angol válogatott a számára könnyebbnek tűnő utat választva kapott ki a csoportmérkőzések során Belgiumtól. Ezzel Southgate csapata az alsó ágra navigálta magát, mert tudta, hogyha valahogy legyőzi Kolumbiát, akkor a nyolc között a svéd-svájci összecsapás győztese jön neki. A keddi nyolcaddöntő előtt a Moszkvába érkezett angol drukkerek közül lapunknak az egyik ezt mondta: "Jutunk, ameddig jutunk, de azzal, hogy csak másodikak lettünk, jelentősen javultak az esélyeink.
A belgák elleni meccs csak barátságos volt."
A cinkos összekacsintás után az angolok bizakodva várhatták a nyolcaddöntőt, elvégre a dél-amerikai csapattal korábban ötször találkoztak és egyszer sem kaptak ki, három győzelem mellett két döntetlen volt a mutató.
Legutóbb 2005-ben találkozott a két együttes, akkor Michael Owen jelentette a különbséget, hiszen a támadó mesterhármasával nyert 3-2-re Sven-Göran Eriksson csapata. Hogy mégsem ez a legemlékezetesebb momentum a párharcból, az
René Higuitának köszönhető, aki 1995-ben egy barátságos meccsen dobta be mára legendássá vált trükkjét.
Kanyarodjunk azonban vissza Oroszországba, egészen pontosan Moszkvába, ahol Anglia és Kolumbia a legjobb nyolc közé jutásért vívott férfias küzdelmet. Vagy legalábbis legtöbben erre számítottunk, ám a mérkőzés inkább hasonlított holmi cicaharcra, a sok színészkedést elnézve az embernek inkább valami hasonló érzése támadt:
Az amerikai játékvezető csak tetézte a bajt, Mark Geiger kezéből teljesen kicsúszott a mérkőzés. A bíró a második félidőben nem egészen 25 perc alatt hat sárga lapot osztott ki. Érezhetően nem vették komolyan a futballisták, semmilyen tekintélye nem volt előttük. Az amerikai ellenben végigrágózta a meccset, és hagyta, hogy totálisan hülyét csináljanak belőle.
Apropó hiány: a dél-amerikai együttes tengelyéből
elképesztően hiányzott a sérült James Rodríguez és az ő kreativitása.
A Bayern München játékosáról a mérkőzést megelőzően olyan hírek terjengtek, hogy játszhat. Végül nem épült fel a Szenegál elleni meccsen összeszedett sérüléséből, így csak a lelátóról szurkolhatott a társaknak.
Többek között az 57. percben David Ospinának, hogy törje meg Harry Kane lendületét, aki hihetetlen magabiztossággal lőtte mostanság a tizenegyeseket, Anglia ugyanis éppen a Tottenham támadójával szemben elkövetett lerántása után jutott büntetőhöz.
A csapatkapitány azonban nem hibázott, az elmozduló kapus helyére bombázta a labdát, megszerezve ezzel a vezetést az angoloknak.
Az előny tudatában megnyugodtak az angolok, talán túlságosan is, mert volt ugyan lehetőségük a második, vélhetően mindent eldöntő találat bevitelére, ezt nem tették meg. Ez pedig annak rendje és módja szerint megbosszulta magát, méghozzá a 93. minutumban:
Kolumbia végezhetett el szögletet (a meccsen az elsőt), a Barcelona csereembere (hallod, Messi?), Yerry Mina pedig mindenkinél magasabbra emelkedett, és hosszabbításra mentette a találkozót.
A Barcelona hátvédje harmadik gólját szerezte a tornán, soha ennyit még védő nem szerzett egy világbajnokságon. A brazil Vavá 1962-es rekordját is beállította, három fejesgólja egy tornán eddig csak neki volt dél-amerikai játékosok közül.
A hosszabbítás első félidejében érezhetően még benne volt az egyenlítés okozta sokk az angolokban, ezt azonban a fáradó kolumbiaiak nem tudták kihasználni. A második 15 perc már újra a szigetországiaké volt, olyannyira, hogy a csereként pályára lépő Rose el is dönthette volna a találkozót, ám lövése a 112. percben centikkel a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret.
Jöhettek a büntetők, amely Anglia számára a korábbi világbajnokságokon egyenlő volt a kieséssel - háromból három tizenegyespárbajt buktak el tizenhat év alatt.
1990-ben az NSZK-val, 1998-ban Argentínával, 2006-ban pedig Portugáliával szemben maradt alul az angol válogatott tizenegyespárbajban, ami egyúttal persze a vb-búcsújukat is jelentette. Ezzel ráadásul tartottak egy kellemetlen rekordot is: ők voltak az egyetlenek, akik háromból három büntetőpárbajt buktak vébéken. És, ha ez még nem lenne elég, akkor az Európa-bajnokságokról is van három kudarcuk (1996, 2004, 2012), igaz ott legalább egy sikert is felírhatnak a táblára. Oroszországra azonban nagyon készültek; Southgate a vb előtt tudatosan gyakoroltatta a játékosokkal a kiélezett szituációkat.
Már egy csomó programot elkezdtünk a játékosokkal és az elemző csapattal, hogy megtaláljuk a sikeres és sikertelen büntetőrúgások receptjét"
- nyilatkozta májusban a szövetségi kapitány.
A szakembernek igaza lett, ráadásul még az interneten keringő tippekre sem kellett támaszkodnia a sikerhez - pedig például ez sem tűnt rossz ötletnek.
Kane természetesen belőtte a sajátját, ahogyan Rashford, Trippier és Dier is, egyedül Henderson hibázott - de
szinte minden angol büntetőt védhetetlenül rúgtak,
az sem segített, hogy Ospina ötböl ötszöt jó irányba mozdult el.
Ezzel szemben Uribe a felsőlécre bombázott, Bacca próbálkozását pedig Pickford védte bravúrral, így Anglia története első tizenegyespárbaját nyerte meg, Kolumbia pedig búcsúzott.
Természetesen készültem a tizenegyespárbajra, így értelemszerűen a kolumbiai játékosokat is tanulmányoztam.
Megvolt az esélyünk arra is, hogy a rendes játékidőben megnyerjük a találkozót, azonban Mina fejese tökéletes volt, nem tudtam megfogni. A hosszabbításban összeszedtük magunkat, és az utolsó energiáinkat is mozgósítottuk, ennek szerencsére meglett az eredménye. Biztos voltam benne, hogy a büntetők után mi ünnepelhetünk majd" - nyilatkozta az orosz rulett egyik hőse, Jordan Pickford, aki David Seamen után mindössze a második angol kapus, aki büntetőt védett egy nagy tornán tizenegyespárbajban - az előd is gratulált az utódnak.
"Eléggé ideges voltam a büntető előtt, hiszen sohasem voltam még hasonló helyzetben.
Csak az járt a fejemben, hogy belövöm, szerencsére így is lett. Jordan nagyszerű kapus, az ő védése is kellett a sikerünkhöz" - mondta Eric Dier, a mindent eldöntő tizenegyest értékesítő Tottenham játékosa. És ha már a Spursnél tartunk, a londoni alakulat játékosainak rendben van az idegrendszere: Kane, Trippier és Dier is értékesítette a maga büntetőjét.
"Szomorúak vagyunk, hiszen bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk jó játékra egy nagyon erős rivális ellen is. Büszke vagyok a fiúkra és arra a munkára, amit együtt elvégeztünk. Holnap felkelünk és átgondoljuk, hogy mi is történt pontosan. A tizenegyespárbaj lutri, de mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, így senkit sem hibáztatok az eredmény miatt.
Hatalmas kaland volt számunkra a világbajnokság, de most egy picit le kell nyugodnunk."
- értékelt a lefújást követően a kolumbiaiak kapusa, David Ospina.
A meccs emberének választott Harry Kane így emlékezett vissza a mérkőzésre: "Büszke vagyok a csapatra. Pechesek voltunk, hogy a legvégén kaptunk egy gólt, így még 30 percet játszanunk kellett, de
a hosszabbításban és a tizenegyeseknél is bizonyítottuk, mekkora összetartás jellemez minket.
Mindannyiunknak fontos ez a győzelem, hiszen tisztában voltunk vele, hogy korábban nem szerepeltünk jól a büntetőpárbajokban. Hosszú út áll még előttünk, hogy elérjük a céljainkat, de nagyobb a hitünk, mint valaha."
Kane már 6 gólnál jár az idei világbajnokságon - Gary Linecker 1986-ban éppen ennyivel lett gólkirály. Az ő meccs utáni örömét inkább nem fordítanánk le.
Kolumbia mindent megtett és kihozta a mérkőzésből a maximumot, a tizenegyepárbajban alulmaradt, így
a 133 perc küzdelem
ellenére csomagolhat és indulhat haza. Igen, jól olvasták: az amerikai játékvezető ráadásaival együtt összesen ennyi percet játszottak a csapatok Moszkvában.
Hogy stílszerűek legyünk, a leghíresebb angol író, William Shakespeare egyik műve jut róluk eszünkbe: Sok hűhó semmiért.
Anglia a nyolc között Svédországgal találkozik, szombaton 16.00 órakor Szamarában. Mivel ettől a csapattól továbbra sem vár el senki semmit, akár a négy közé is juthat válogatottjuk. Mindenesetre mi zárjuk a The Sun kedd éjszakai címével ezt a beszámolót: "Anglia büntetőpárbajt nyert - a cím, amit SOHA nem gondoltad volna, hogy olvasni fogsz."
