Senki ne gondolja, hogy a horvátok fáradtak lesznek a döntőben!

Mario Mandzukic

Mottó: Kommentátor az, aki a meccs előtt elmagyarázza, hogy mi fog történni, a meccs után pedig elmagyarázza, hogy miért nem az történt. A jogot fenntartom!

Forrás: Origo

Két kifacsart csapat

Az Anglia-Horvátország elődöntő felvezetése kapcsán gyakori téma volt, hogy két 11-esekkel megnyert mérkőzés után milyen erőben lesznek a horvátok. Az első után hat, a második után négy nappal kellett újra pályára lépniük. Persze ők többször is elmondták, hogy

egy világbajnoki elődöntőben nem lehet egy játékos fáradt.

Ez igaz is. A probléma azonban nem a fizikai, hanem a szellemi fáradtság. Nyilván vannak egyéni eltérések, de általánosságban igaz, hogy például két szezon közti nyári szünetben két hét kell, hogy fizikailag, és három, hogy szellemileg kipihenje magát egy játékos. Magyarán nem az az igazán fontos kérdés, hogy a horvátokat fizikailag tudták-e regenerálni, hanem az, hogy fejben mennyire tudtak felfrissülni.

Modric például május 26-án BL-döntőt játszott, azóta ez volt a hatodik világbajnoki meccse, benne a két 120 perces, majd 11-esekbe torkolló csatával, amelyeken mindkét büntetőpárbajból kivette a részét.

A másik oldalon Henderson is érdekelt volt a BL-döntőben, de egyrészt az ő kreativitása kevésbé hangsúlyos, másrészt az angoloknak a szintén 11-esekkel megnyert nyolcaddöntő után egy 90 perc alatt simán megnyert negyeddöntő jött. De pont a játékosokat kizsigerelő angol bajnokságot okolják évtizedek óta azért, hogy az angolok rendre elbuknak a világversenyeken.

Két teljesen ellentétes félidő

Mindezt azért érzem fontosnak, mert visszaköszönt a mérkőzésen. Az első félidőben a horvátok rengeteg rossz döntést hoztak, lassabbak és körülményesebbek voltak a megszokottnál. Anglia a korai vezetés után akár el is dönthette volna a mérkőzést. De ők is hibáztak a fontos pillanatokban. A horvátok viszont a második félidőre úgy jöttek ki, hogy ez az utolsó esélyük. És a mezőnyfölényük végül góllá is érett a behúzódó és kontrákra építő angolok ellen.

Perisic gólja után már csak egy csapat volt a pályán Forrás: The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Kunihiko Miura

Kérdés, hogy az angolok egy kicsit elkényelmesedtek az első félidei fölény tudatában, vagy rajtuk ekkor jött ki a fáradtság? Tény, hogy rossz döntéseket hoztak az ellenfél kapuja előtt, és időnként ijesztő hátrapasszokkal hozták nehéz helyzetbe a saját kapusukat. Mindenesetre a második félidei fordulat átlendítette a horvátokat a holtponton, bár Modric és Rakitic is elmaradt a legjobb formájától, a csapat szekerét elsősorban az olasz csapatokban játszók húzták.

Az egyenlítő gól után kapufáig is eljutottak, és az angolok szerencsésnek érezhették magukat, hogy megúszták újabb kapott gól nélkül.

A két ellentétes félidő alapján összességében igazságos volt az 1-1 90 perc után. Jöhetett megint a hosszabbítás, az angoloknak másodszor, a horvátoknak sorozatban harmadszor.

A rutin döntött

Ilyenkor már csak egészen apró dolgok szoktak dönteni. Egy villanás vagy egy váratlan momentum. Most azonban talán egy kicsit több. A villanás persze megvolt,

a már járni is alig tudó Mandzukic eldöntötte a mérkőzést.

A váratlan fordulat is bekövetkezett, mert Trippier sérülése miatt az utolsó percekre emberhátrányba került Anglia – kihasználták addigra mind a négy cserelehetőségüket. De összességében azt hiszem, hogy a tapasztalat döntött. Anglia vb-kerete holtversenyben a második legfiatalabb a világbajnokságon. Játékosai a világ legerősebb bajnokságában edződnek. De mégsem annyira tapasztaltak, mint Modric, Rakitic vagy Mandzukic.

A fiatalság ezúttal fejet hajtott a rutin előtt Forrás: AFP/Jewel Samad

Az angoloknak az első félidei fölény után szépen lassan kicsúszott a kezükből a meccs, és már nem tudták visszahozni. A horvátok megérezték, hogy csodát csinálhatnak, bejuthatnak a döntőbe. És a látottak alapján senki ne gondolja, hogy fáradtak lesznek a döntőre! A fáradtság legjobb ellenszere ugyanis az adrenalin és a győzelem.

Angliának megint nem sikerült

1966-ban világbajnokságot nyertek, azóta 1990-ben és most jutottak el az elődöntőig. Szerény mérleg. Sokak szerint történelmi esélyt szalasztottak el. Tunéziát, Panamát és Svédországot tudták legyőzni a rendes játékidőben. Belgiumtól kikaptak. Kolumbiával és Horvátországgal döntetlent értek el 90 perc alatt, előbbit 11-esekkel győzték le végül, utóbbitól pedig vereséget szenvedtek a hosszabbításban. Ilyen ellenfelekkel és ilyen eredményekkel mikor lehet legközelebb ilyen messzire jutni?

Az angol válogatott és szövetségi kapitánya azonban népszerű a szurkolók körében,

szép tapsot kaptak az elveszett mérkőzés után, és a rettegett angol sajtó sem tiporta a sárba a csapatot az elveszített elődöntő után.

Gareth Southgate emelt fővel távozhat a vb-ről Forrás: AFP/Franck Fife

Talán érzik, hogy ez lehet a következő évek csapata. No meg ők már azt is megbecsülik, ha Anglia emelt fővel búcsúzhat egy világbajnokságtól. A bronzmeccs már nem igazán számít.

Még egy szó a második elődöntőről. Ha csak emiatt az egy meccs miatt rendezték volna meg az egész világbajnokságot, már akkor is megérte. Ez a meccs bevonult az igazi vébé-klasszikusok közé.