Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából.
A horvátok szövetségi kapitányát, Zlatko Dalicot válságos helyzetben, két nappal az utolsó vb-selejtető előtt nevezték ki. (Tessék elképzelni, Finnország Rijekában játszott 1-1-es döntetlent azzal a horvát csapattal, amelyik most a vb-döntőre készül.) Az amúgy ismeretlen edzőnek ennyi is elég volt a mennybemenetelhez: az utolsó selejtezőn idegenben megverte Ukrajnát, majd a pótselejtezőben legyőzte Görögországot. Sokan még ekkor is szkeptikusak voltak vele kapcsolatban, de aztán a csoportkörben a kritikusait is meggyőzte: Horvátország Argentínát megelőzve, százszázalékos mérleggel végzett az első helyen.
A futball nagykönyve szerint nem mindig a taktika szerepe a legfontosabb egy-egy meccs végkimenetelében, és az sem állítható, hogy a taktika határozza meg, milyen teljesítményt nyújt egy adott csapat. Inkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy taktika az egyik legfontosabb a futballban, más egyebek mellett, mint például
a technikai képzettség, az állóképesség, az erő és a szerencse.
Dalic azt mondta a győztes elődöntő után, hogy „meg lehet nézni, azok a válogatottak, amelyek kizárólag a nagy egyéniségükben bíztak, már otthon vannak. Azok vannak még versenyben, akik egységes csapatot alkotnak, és akik harcolnak egymásért.”
Horvátország úgy jutott vb-döntőbe, ahogy korábban senki: mindhárom egyenes kieséses szakaszban játszott meccsét hosszabbításban nyerte meg (kettőt tizenegyesekkel), ráadásul úgy, hogy
Dánia, Oroszország és Anglia ellen is hátrányból állt fel.
A taktikának persze megvolt a szerepe (példa: az Anglia elleni második félidőben Dalic feljebb küldte a szélsőhátvédeit, amire Gareth Southgate nem tudott reagálni) de a fentebb említett egyéb tényezők nagyobb hatással voltak a meccsekre. Nézzük egyesével:
1) Az a Luka Modric, aki egész szezonban fáradhatatlanul robotolt tizenhatostól tizenhatosig a Real Madridban, eddig 63 kilométert futott a vb-n. Iván Rakiticnek (aki ugyanazt csinálta, mint Modric, csak a Barcelonában)
a vasárnapi döntő lesz a 71. meccse az idényben. Állóképesség pipa.
2) Modric nem csak sokat fut, de mindenki másnál többször választották meg az adott meccs legjobbjának. Néha fel sem tűnik, hogy a pályán van, de a csapatra gyakorolt hatása, az, hogy
minden támadás rajta fut keresztül, hogy kéri a labdát, vezeti, továbbadja, bőven kimeríti a technikai képzettség fogalmát.
Ahogy az is, hogy a 119. percben Mario Mandzukic a kapunak háttal állva, leszegett fejjel ballag visszafelé, majd fél pillanat alatt lereagálja Ivan Perisic megcsúsztatott labdáját, és úgy lő a kapuba, hogy fel sem néz előtte. Tehát, ez a pont is pipa.
Michael Cox, a világ egyik legismertebb és legelismertebb futball taktikai elemzője, a Zonal Marking blog írója szerint Modric a 2010-es Xavira emlékeztet:
3) A horvátok a dánokat és az oroszokat is tizenegyesekkel verték meg. Ne vegyük el tőlük, ha ekkora nyomás alatt, telt ház előtt (egyszer ráadásul úgy, hogy az egész stadion ellenük szurkol), kétszer is így jutnak tovább, akkor az azt jelenti, hogy tudnak valamit. De a tizenegyespárbaj lutri,
50-50 százalékról indul, mindegy, hogy kik játsszák.
Szerencse pipa.
4) „A meccs előtti este 39 fokos lázam volt. Csak feküdtem az ágyban és próbáltam valahonnan erőt meríteni ahhoz, hogy játszani tudjak.
Megérte. Ha kellene, a döntőt egy lábbal is lejátszanám
– Rakitic az angolok elleni meccs után. Erő? Az is pipa.
A horvátok úgy érkeznek a döntőbe, hogy 90 perccel, azaz egy meccsel több van a lábukban, mint a franciáknak. Szinte minden ellenük szól. De ugyanez volt a helyzet Anglia ellen is. Akkor az angolok elkövették azt a nagyon nagy hibát, hogy lebecsülték őket, csak azért, mert azt hitték, hogy fáradtabbak lesznek. „Az újságírók beszéltek dolgokat.
Alábecsültek minket, de mint kiderült, hiba volt. Mikor hallgattuk őket, összenéztünk és azt mondtuk: oké, majd este kiderül, hogy ki a fáradt.
Alázatosabbnak kellett volna lenniük, és jobban tisztelniük minket. Újra megmutattuk: nem vagyunk fáradtak” – fakadt ki Modric.
És nem csak üres szavak voltak ezek. Dalic a 95. percben cserélt először, mert mint mondta, akárhányszor cserélni akart a rendes játékidő alatt, a játékosok mutatták neki, hogy rendben vannak.
A franciák ellen azonban ez önmagában kevés lesz.
Didier Deschamps válogatottja arról a leginkább felismerhető, hogy a legkevésbé sem akar focizni, kockázatot vállalni, helyette minden pillanatban azt nézi, hogy hol hibázik az ellenfél. És az adott pillanatban szétveri az ellenfelek taktikáját. Miközben a franciák focija szétverhetetlennek tűnik.
A belgák elleni elődöntőben a 71. perc után 14 percet és 21 másodpercet állt a játék, ebből 12 perc 8 másodpercet a franciák miatt:
A franciák okosak: kivárnak, ellehetetlenítik az ellenfelet, majd nyernek. A horvátok már bizonyítottak az „egyéb" tényezőkben. Most taktikailag is bizonyítaniuk kell.
Dalic rugalmas edző, aki több taktikai formációt is kipróbált már, de a meccsekbe nem tud belenyúlni, nem tudja megváltoztatni a játék menetét.
Az ellenfelek tudják, hogy úgy okozhatják a legtöbb problémát nekünk, ha megvonják a teret Modrictól és Rakitictől. Ez fusztráló" – kritizálta a szövetségi kapitányt Juraj Vrdoljak horvát újságíró.
A franciáknak pont a középpálya a legerősebb csapatrészük, Belgium ellen például Matuidinek, Pogbának és Kanténak összesen 12 szerelése volt, és gyakorlatilag teljesen kivették a játékból az ellenfél egyik legjobbját, De Bruyne-t. Ha Rakiticet és Modricot is kiveszik, akkor bizony Dalicnak bele kell nyúlni a meccsbe, és taktikailag kell győzelmet aratnia. Ezúttal.
Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy Horvátország győzelme esetén új világbajnoka lesz a labdarúgásnak. Ez az, amire a vb előtt kevesen gondoltak. Új világbajnokot legutóbb 1998-ban avatott a sportág, akkor a párizsi döntőben Franciaország 3-0-ra verte a brazilokat.
Vasárnap délután nagyon sokan szorítanak majd a horvát válogatottnak. Zágráb és az egész ország megőrül (az Origo vasárnap ott lesz a zágrábi Jellasics téren), a tengerpart kiürül 17 és 19 (20) óra között. Sokan leírták már, hogy ennyire alacsony lélekszámú nemzet (4,2 millió) még soha nem nyert világbajnokságot. A csapat játékosainak egyéni történetei is bejárták már a világsajtót.
Luka Modricról ma már mindenki tudja, hogy a nagyapja odaveszett a délszláv háborúban.
A The Daily Mail című újság kutatta fel annak a zárai (Zadar) hotelnek a szóvivőjét, amelyben a Modric család éveken át lakott. A hotel munkatársa elmondta, Modric soha nem adta fel azt az álmát, hogy profi futballista legyen. „Modric állandóan focizott és rengeteg ablakot tört be” - mondta a szóvivő.
Pontosan ezek azok az emberi tényezők, amelyek miatt a világ jelentős része a horvátok mellé áll a vasárnapi moszkvai döntőben. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a franciákat ez cseppet sem érdekli. Ők pragmatikusan csak egy dolgot akarnak – világbajnokságot nyerni.
A Horvátország–Franciaország vb-döntőt vasárnap 17.00 órától játsszák. A meccset az Origo már 16.00-tól élőben közvetíti.