„Igen, rokonszenvezek velük, egyrészt szomszédként összeköt bennünket a közös történelem, a közös futballmúlt. Tíz magyarból kilenc nekik szurkol, sokan utaznak most Horvátországba, hogy ott éljék át a döntőt" – fogalmazott Orbán Viktor, aki azt is elmondta, hogy a hét eleji brüsszeli NATO-csúcson azt tapasztalta, hogy a régió többi vezető politikusa is a horvátokkal van, nekik szurkol.
A horvátok sikerének egyik legfontosabb üzenete, hogy, ha nekik, a régió egy négy és fél milliós nemzetének sikerült eljutnia a vb-döntőig, akkor ez másnak sem lehetetlen.
Az, hogy egy négy és fél milliós ország vb-döntőt játszhat, azt az örömhírt küldi nekünk, hogy ez lehetséges.
Miközben a futballban egyre távolodnak a legnagyobb klubok a kisebbektől és igazságtalanul osztják el a pénzeket a nagyok javára, Horvátország ilyen sikerre képes, a horvátok megmutatták, hogy a futballban minden lehetséges."
Persze a pénz mellett az sem árt, ha vannak tehetségek az adott országban.
"Mert a futballsiker mégiscsak a tehetségre épül. És ha van egy tehetséges nemzedék, pláne kettő egymás után, ahogyan most a horvátoknál, akik húsz éven belül másodszor játszhattak elődöntőt, akkor siker is van."
Orbán Viktor azt nem titkolja, hogy, például, a horvátokhoz képest komoly lemaradásban vagyunk, de ő maga nem lát olyan okot, ami lehetetlenné tenné a felzárkózást. Igaz, ehhez sok munkára, türelemre és időre van szükség.
Nagy a lemaradásunk, de nem mozgunk más dimenzióban, senki nem tud olyan okot, olyan érvet mondani, ami lehetetlenné tenné, hogy a magyar futball utolérje a horvátot.
Amióta 2006-ban az MTK akadémiája után másodikként megalapítottam a Puskás Akadémiát, sok keserűség, csalódás ért, de akkor is úgy gondoltam, húsz évet rá kell szánnunk arra, hogy visszakerüljünk a futballban minket megillető helyre."
A torna egészéről Orbán Viktor, aki elmondása szerint 1970 óta minden világbajnokságot követ, igen lelkesen nyilatkozott. Úgy látja, soha ilyen kicsi nem volt még a különbség a résztvevő csapatok között.
"A régebben a futballban kevésbé sikeres földrészeken is mindent megtanulnak, ami tanulható, a fizikai felkészültség is általánosnak mondható, és mindenütt akadnak már szép számmal olyan férfiak, akik a futballra teszik fel az életüket. A különbséget nem is az jelenti már, hogy jobb vagy rosszabb edző ül a kispadon, már szinte mindenki mindent tud taktikailag.
Régóta nem láttam, hogy ennyire az egyéni képességek számítsanak, hogy ki rendelkezik jobb játékosokkal.
Ezért vannak a horvátok a döntőben, meg persze a franciák. Az a két csapat, amelynek a leghosszabb a kispadja, amelyben a kispadról is a kezdőcsapat játékosaival szinte egyenértékű futballisták vethetők be."