Nem a magyarok vébéje volt a melbourne-i

Szinte minden magyar érdekeltségű sportágban több sikerre számítottunk a vasárnap zárult melbourne-i világbajnokság előtt. Egyetlen úszóérmünket legnagyobb reménységünk, Cseh László nyerte, a 200 vegyesen szerzett bronz után  azonban fő számában, 400 vegyesen messze elmaradt egyéni legjobbjától, s csupán ötödik lett. Európa-bajnoki bronzérmes műugrónőnk, Barta Nóra egyik számában sem jutott döntőbe, női vízilabdázóink címvédőként érkeztek, ám ezúttal nem állhattak dobogóra, és a férfi pólósok ezüstérmének sem tudunk felhőtlenül örülni.

A Salamon-szigetekre zúdult szökőár, illetve a Gold Coast felé közelítő cunami riogató híre vette át hétfő reggel a vezető helyet az ausztrál médiában, amely persze azért a vasárnap este zárult vizes világbajnokságnak is szentelt még figyelmet. A melbourne-i televízió fő csatornája napindító krónikájában a természeti katasztrófák után közvetlenül tért vissza a bő kéthetes csúcstalálkozóra, felvezetésnek a nemzeti hősként visszavonult úszóklasszis, Ian Thorpe friss ügyét használva. Az ausztrálok "Thorpedóját" a francia L'Equipe támadta meg azzal, hogy az olimpiai és világbajnok, sokszoros csúcstartó doppinggal érte el sikereit, s korábban levett minták elemzésének végeredményére, pontosabban annak kitudódására hivatkozva "mártotta be" Thorpe-ot. Aki viszont vasárnapi sajtótájékoztatóján hevesen kikérte magának a vádakat, s közölte, a jogi úttól sem riad vissza, hogy magát tisztázza, nevének befeketítőit pedig elmarasztaltassa.

Maguk a vb-tudósítások az amerikaiak és az oroszok mögött harmadikként zárt hazai "vizeshősök" rekordjainak, győzelmeinek dicséretét zengik, amúgy érthetően, de az úszók, vízilabdázók, műúszók, műugrók és hosszútávúszók 12. világbajnokságának lecsengése abban is tetten érhető, hogy hétfőn már szinte nyomuk sem maradt az előző nap még javában üzemelő vb-egységeknek. Példának okáért a Rod Laver Arena központi teniszstadionjában elhelyezett mobilmedence szétszedésével párhuzamosan a tengersok - csaknem hétmillió liter - víz elvezetése is lendületesen folyt: hatalmas tömlők egymásba fonódó sok kilométeres láncolata - afféle modern Ariadné-fonalként vezetve a kíváncsi vándort - kígyózott ki a stadionból egészen a Királyi Botanikus Kertig, az egyik legüdítőbb látványt nyújtó melbourne-i természetvédelmi parkig, ahol a csodálatos növényvilág javára hasznosítják a hatalmas mennyiségű eddigi uszodakelléket.

A léte értelmét a vb zárásával elveszítő mobilmedence kiváló szolgálatot tett az úszóknak, hiszen csaknem rekord mennyiségű világrekord született benne: a nyolc nap alatt 14 csúcsot és egy -beállítást jegyezhettek fel (ennél több, jelesül 18 csak az első, 1973-as, belgrádi vb-n volt), s különösen élen járt a trófeaszaporításban az amerikai Michael Phelps, aki az önmagában is csúcsot jelentő hét melbourne-i elsőségéből öthöz világrekorddal jutott hozzá.

Köztük a befejező napihoz 400 m vegyesen, melynek döntője magyar szempontból szomorú véget ért, hiszen a szám címvédője - a rövidebbik, 200-as vegyesen itt Európa-csúccsal bronzérmes - Cseh László gyenge teljesítménnyel csak az ötödik lett ott, ahol pedig a legtöbbet lehetett remélni tőle. Egyértelmű, hogy nem bírta elviselni a nyomást, amelyet a vele szembeni magas elvárás, illetve az úszóvilágot - benne a Kőbánya SC kiválóságát is - megalázó módon végigverő Phelps jelentett.

Cseh László és a magyar csapat egy bronzot, Michael Phelps az amerikaiak huszonegy aranyából egymaga hetet nyert

"Ez idegi defekt volt, nem erre számítottunk, Laci soha nagy versenyen semmi hasonlót nem csinált"- fogalmazott Kiss László szövetségi kapitány maga is döbbenten. "Ha a 200-hoz hasonlatosan 400-on is megússza legjobbját, amire készült, második lehetett volna Phelps mögött. Ehelyett frusztráltan versenyzett, amit ki kell elemeznünk. Remélem, fel tud állni ebből a helyzetből, igazából most mutathatja meg, hogy milyen versenyző, milyen sportember..."

A szakvezető mérleget vonva a melbourne-i magyar szereplés egészéről, leszögezte, hogy két-három érmet várt, ehhez képest egyetlen Cseh-bronz lett belőle, így semmiképpen nem elégedett. Persze nem is lehet, hiszen a kilencfős úszóválogatottból csak négyen - Cseh mellett Szepesi Nikolett (200 m hát, 6. hely), Gyurta Dániel (200 m mell, 6.) és Kerékjártó Tamás (200 m vegyes 6., 400 m vegyes 8.) - tudtak még döntőbe kerülni. Az viszont pozitívum, hogy a "négyek" nyolc olimpiai kvótát szereztek Pekingre: Cseh a két vegyesszámban, Kerékjártó a két vegyes mellett még 200 m pillangón is, Szepesi 100 és 200 m háton, Gyurta pedig, aki athéni olimpai ezüstje után most végre visszakapaszkodott a nemzetközi élmezőnybe, 200 m mellen. S miközben a csapat egésze minden idők egyik leggyengébb világbajnoki szereplését produkálta Melbourne-ben, annyi "részörömmel" szolgált, hogy Cseh 200 m vegyesen elért - természetesen magyar rekordot érő - kontinenscsúcsa, valamint 200 gyorson úszott hazai rekordja mellett Kerékjártó 200 m pillangón, Verrasztó Dávid pedig 1500 m gyorson tempózott gyorsabban, mint a magyarok közül bárki korábban.

Ha az úszóknál negatív az összkép, még inkább az a műugróknál, hiszen a három női versenyző egyike sem jutott döntőbe, még a három méteren tavaly Budapesten Európa-bajnoki bronzérmes Barta Nóra sem.

Kevés babér termett a hosszútávúszóknak is. Jóllehet a 10 kilométeren próbálkozó tapasztalt Kovács Rita két percet javított legjobbján, az olimpiai műsorszámmá előlépett távon így is csak a 15. lett. A férfiaknál Gercsák Csaba nyújtott elfogadhatót azzal, hogy 10 km mellett 5 kilométeren is tizedikként zárt.

Nagy Viktor és Kis Gábor az elvesztett pólódöntő után

Az úszókon kívül a leginkább éremvárományos magyar vízilabdázók sem életük egyik legkiemelkedőbb állomásaként fogják majd emlegetni Melbourne-t. A női csapat címvédő létére csak az alapfeladatát teljesítette, amennyiben bejutott a négy közé, viszont az elődöntőben - mégha a hosszabbításban is, de - kikapott a későbbi aranyérmes amerikaiaktól, majd a bronzcsatában alulmaradt az oroszokkal szemben.

A férfiválogatott a megszokott nagy ambíciókkal érkezett az ausztrál városba, viszont az amúgy kiváló csapat ezúttal nem nyújtott kiválót, és a Kemény Dénes irányította együttes a 2004-es, athéni olimpiai aranyérem óta negyedik világversenyes döntőjét bukta el, ráadásul ezúttal nem is a "mumus" szerbek, hanem az eddig rendre legyűrt horvátok mértek rá fájó vereséget.