Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az 1972-es müncheni olimpián szinte csoda történt: egy úszó, az amerikai Mark Spitz hét aranyérmet (négyet egyéniben, hármat váltóban).
A hihetetlen és Michael Phelps érkezéséig felülmúlhatatlannak hitt teljesítmény az úszásra irányította a figyelmet, és talán nem járunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy ez lódította meg a vizes sportok nemzetközi szövetségének (FINA) gépezetét, amelyik már a következő évre, azaz 1973-ra kiírta a zászlaja alá tartozó sportágak közös világbajnokságát. A történelmi rendezés jogát Belgrád nyerte el.
A jugoszláv fővárosban négy sportágban (úszás, vízilabda, műugrás és szinkronúszás) 686 sportoló mérte össze tudását. Az éremtáblázat élén az amerikaiak végeztek, de csak két arannyal szereztek többet, mint az NDK-s küldöttség. A keletnémetek különösen a női úszószámokat uralták: a tizennégy döntőből tízet nyertek meg (Renate Vogel és Kornelia Ender három-három arannyal mutatta az utat). De a magyar küldöttség sem maradt érem nélkül, olyannyira, hogy négy érmünk fele arany volt.
Hargitay András az addig mért legjobb európai idővel (4:31.11 perc) győzött 400 vegyesen,
több mint két másodpercet verve az ezüstérmes amerikai Rod Strachanre. 200 méter háton tettük még le a névjegyünket: Verrasztó Zoltán és Gyarmati Andrea egy ezüstöt, illetve egy bronzot nyert ebben a számban.
A fentebb említett második aranyérmet a férfi vízilabda-válogatott szerezte (a női szakág majd 1986-ban, Madridban kapcsolódik be).
Az első pólós arany története:
A magyarok a legendás Tasmajdan uszodában oktatták az egész világot: kilenc meccsből nyolcat nyertek és csak a hazaiakkal játszottak 3-3-as döntetlent – nem volt meglepetés, hogy három évvel később olimpiát nyert a vb-győztes gárdára épülő válogatott.
A világbajnok csapat
Balla Balázs, Bodnár András, Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó TamásA magyar csapat mérlege: 2 arany, 1 ezüst, 1 bronz
Két évvel később, mintegy felvezetésként az 1976-os montreali olimpia elé újra összetrombitálta a legjobbakat a FINA, akiknek ezúttal a kolumbiai Caliban volt jelenésük. Az éremtáblán ezúttal is amerikai-NDK-s versenyfutásnak (16 arany 11 ellenében az amerikaiak javára) tapsolhatott, akit ez szórakoztatott. Úszásban a nőknél újra taroltak az NDK klasszisai, megint 10/14-et hozva a döntőkből, míg a férfiaknál az amerikaiak nyertek 15 számból nyolcat. Hozzájuk csak a magyarok tudtak felnőni!
Verrasztó Zoltán ezúttal már megnyerte a 200 hátat, Hargitay András pedig mindkét vegyesúszó számban a legjobb lett,
200-on ráadásul 2:07.72 perces ideje világbajnoki rekord volt. A negyedik magyar érem egy ezüst lett, amit a férfi pólósok szereztek, akik nyolc meccsből ezúttal hetet nyertek, az egyetlen, szovjetek elleni 5-4-es vereség viszont az első helyünkbe került –
de a magyar csapat így is a harmadik helyen zárt az éremtáblázaton.
Még egy érdekesség: ma már elképzelhetetlen lenne, hogy a szinkronúszás valamennyi számában (akkor ez három volt) amerikai, kanadai, japán sorrend legyen.
A FINA tervei szerint a vizes vb-ket az olimpiai ciklusok közepén, négyévente kell megrendezni, és további két alkalommal ezt sikerült is betartani. Jócskán megugrott a résztvevők száma, az előző két rendezvény 680 körüli létszámához képest ezúttal 828-an öltöztek át a versenyekre, hogy asszisztáljanak az amerikaiak brutális tarolásához, akik a lehetséges 37-ből 23 aranyérmet vittek haza –
az összesen szerzett 44 érmük azóta is rekordnak számít.
Az amerikaiak ezúttal már nem csak a férfi, hanem a női úszószámokat is uralták, a 14-ből kilenc döntőt nyertek meg, a kvázi hazai pályán úszó NDK-soknak be kellett érniük Barbara Krause 100 gyorson szerzett alamizsna aranyával. A műugrók között az amerikai Phil Boggs sorozatban harmadszor nyerte meg a 3 méteres számot.
(A bronzérmet az olasz Giorgio Cagnotto szerezte meg, akinek lánya, Tania 2015-ben Kazanyban 1 méteren lett világelső.) 10 méteren pedig első vb-aranyát nyerte mindössze 18 éves Greg Louganis. Ahogy nem az NDK-sokról, ugyanúgy nem is rólunk szólt ez a vb.
Aranyérem nélkül kellett hazatérnie a küldöttségnek
– ilyenre még kétszer, 1982-ben Guayaquilben és 2007-ben Melbourne-ben volt példa –, de egy kis nemesfém azért így akadt a csapatot hazaszállító gépen: Verrasztó Zoltán (200 hát) és Hargitay András (400 vegyes) bronzérmes, míg a férfi pólócsapat ezüstérmes lett az olaszok mögött.
A magyar csapat mérlege: 1 ezüst, 2 bronz
Visszaköltözött a vb Dél-Amerikába, és visszatértek az NDK-s úszólányok is, akik láthatóan új alapokra helyezték a felkészülést... és újra csak négy számot engedtek át a 14-ből. Az egyiket – egy-egy ezüst- és bronzérem begyűjtése mellett – a holland Annemarie Verstappen nyerte, akinek a fia a Tottenhamben focizó holland válogatott csatár, Vincent Janssen. A férfiaknál is megtört az amerikai hegemónia, csak öt úszószámot nyertek, és született kanadai és brazil elsőség is. A szakág sztárja a a moszkvai olimpia háromszoros bajnoka, Vlagyimir Szalnyikov volt, aki a Berlin után újra megnyerte a 400 és az 1500 méteres gyorsúszást is.
A 200 méteres hátúszás döntője:
Ami a mieinket illeti: ezúttal még kevesebb babér termett a magyaroknak. Moszkvai bajnokunk, Vladár Sándor második lett 200 háton, és rajta kívül csak a pólósaink tudtak egy ezüstöt szerezni, akik az NSZK-val és a szovjetekkel is 7-7-es döntetlent játszottak, pedig utóbbi ellen, a döntőnek beillő utolsó találkozón – négy csapatos csoportkör döntött a végső helyezésekről – az utolsó negyedre fordulva még 7-5-re vezettünk.
A magyar csapat mérlege: 2 ezüst
Először ugrott ezer fölé az indulók száma, igaz, ezúttal már nem 37, hanem 41 számban hirdettek győztest. Felvették a programba az 50 méteres gyorsúszást (mindkét nemnél), illetve a 4x200 méteres női gyorsváltót, valamint bemutatkozhattak a női pólósok is. Az NDK-sok valamit megérezhettek, mert búcsúzóul – habár ők erről ekkor még mit sem tudtak – az ország történetében először (és, mint később kiderült, utoljára) az éremtáblázat élén végeztek, kereken 30 érmet szerezve.
Az NDK-s úszólányok:
A Los Angelesben két olimpiai aranyat nyerő Greg Louganis Guayaquilhez hasonlóan ezúttal is nyerte mindkét (3 és 10 méter) egyéni számot, így már ötszörös világbajnok volt. A férfiaknál a lehetséges hat éremből hármat-hármat nyertek az amerikaiak és a kínaiak, míg a nőknél ugyanez 5-1 lett az ázsiai ugrók javára.
Greg Louganis minden idők legjobb műugrója:
Úszásban a nőknél a 48 érem pontosan fele kötött ki a keletnémet úszóknál, a 200 méteres hátúszást nyerő Cornelia Sirch és a harmadikként végző Kathrin Zimmerman már biztosan a szöuli olimpiára gondolt – de mit sem tudtak még ekkor Egerszegi Krisztináról, ugye. A nőknél még hagytuk nyerni a baráti országot, a férfiaknál azonban már oda csaptunk rendesen: három aranyat is elhoztunk! Szabó József a 200 mellett, míg Darnyi Tamás a 200 és 400 vegyest nyerte világbajnoki rekorddal, utóbbi számban már-már megalázó,
három másodpercet verve a második helyezett szovjet, Vagyim Jaroscsukra.
Férfi pólósaink nem ekkor voltak éppen a csúcson, nem jutottak tovább a négy csapatos csoportból, ahol – ha szűken is, de – kikaptak az olaszoktól és a spanyoloktól is, az Izrael elleni 16-2-es győzelem pedig arra volt jó, hogy dicséretes gólaránnyal a kilencedik helyen végezzünk. Női csapatunk is tiszteletét tette az első vb-n, és az ötödik helyen zárt.
A magyar csapat mérlege: 3 arany
Hagyjuk most a többieket és foglalkozzunk magunkkal: a magyar csapat története legsikeresebb vizes vb-jét zárta Ausztráliában, öt arany mellett két-két ezüstöt és bronzot szerezve harmadik lett az éremtáblázaton az amerikaiak és Kína mögött. Darnyi ismét megnyerte a 200 és 400 vegyest, míg Rózsa Norbert 100 mellen nyert – mindhárom aranyhoz járt a világcsúcs is – Darnyi elsőként úszta két percen belül (1:59.36) a rövidebb vegyes távot.
Darnyi világcsúcsa 200 vegyesen:
Rózsa Norbert pedig a középfutamban úszott világrekordjából faragott még négy századot (1:01.45). Ráadásként előbbi 200 pillangón bronz-, míg utóbbi 200 mellen ezüstérmes lett. A nőknél Egerszegi Krisztina duplázott, aki könnyedén nyerte a 100 és a 200 méteres hátúszást is, előbbit Szabó Tünde előtt.
A pólós éremről ezúttal is a férfiak gondoskodtak, akik a spanyolok és az olaszok mögött végeztek a harmadik helyen. Egyébként ezen a vb-n került a programba a 25 km-es nyíltvízi úszás, valamint az 1m-es műugrás is.
Darnyi Tamás az előző évi sheffieldi Európa-bajnokság után visszavonult, így az ő érmeit kihúzhattuk a számításainkból. Távollétében Jani Sievinen és Tom Dolan nyerte a vegyesúszó számokat, mindketten megdöntve Darnyi világcsúcsát 200-on, illetve 400-on. Rózsa Norbert viszont magabiztosan nyerte a 100 és a 200 mellett is – előbbin második, utóbbi pedig harmadik lett sporttársa, Güttler Károly.
A 100 mell döntője:
A nők között egyetlen érmet szereztünk: Egerszegi Krisztina második lett 200 háton a kínai Hi Ce Hong mögött, aki se előtte, se utána nem nyert érmet jegyzett nemzetközi versenyen – így két évvel később Atlantában sem, ahol Egerszegi sorozatban harmadszor nyerte meg kedvenc számát. Ami nem ment a női úszóknak, az összejött a
női vízilabda-válogatottnak, amelyik története során először lett világbajnok,
az elődöntőben a házigazdákat, a döntőben pedig a hollandokat verve 7-5-re.
A világbajnok csapat
Dunkel Zsuzsanna, Dancsa Katalin, Eke Andrea, Huff Zsuzsanna, Kuna Ildikó, Rafael Irén, Rédei Katalin, Sipos Edit, Stieber Mercédesz, Szalkay Orsolya, Szremkó Krisztina, Tóth Gabriella, Tóth Noémi. Szövetségi kapitány: Tóth GyulaA magyar csapat mérlege: 3 arany, 3 ezüst, 4 bronz
A 20. század utolsó vébéje hét év után visszatért Nyugat-Ausztráliába, és a nem túl fényes magyar szereplés mellett az első ízben itt kirobbanó kínai doppingbotrányról marad emlékezetes. A repülőtéren egy rutinellenőrzés során a kínai Juan Juan csomagjában annyi növekedési hormont találtak,
ami gond nélkül elég lett volna a komplett női válogatott két hetes programjához
– a szállítmányt azonban lefülelték, a szállító mellett pedig további négy kínai lány bukott le a doppingellenőrzések során, akiket Juan Juanhoz hasonlóan kétéves eltiltással sújtott a FINA. A versenyek sztárja a négy aranyat és egy ezüstöt szerző ausztrál Michael Klim volt, de a legnagyobb szenzációt egy
Ian Thorpe
nevű srác volt, aki 15 évesen és 3 hónaposan minden idők legfiatalabb férfi úszó világbajnoka lett, miután megnyerte a 400 gyorsot.
Ian Thorpe miközben megnyeri a 400 gyorsot:
A magyar csapatnak ezúttal be kellett érnie négy éremmel. Ebből egy volt arany, amit Kovács Ágnes nyert 200 mellen.
A két bronzot, Rózsa Norbert (ugyancsak 200 mellen) és nem kis meglepetésre a Czene Attila, Rózsa Norbert, Horváth Péter, Zubor Attila összetételű 4x100-as vegyesváltó nyerte, egy ezüstöt pedig az ötkarikás aranybánya kiaknázására hangoló férfi pólócsapat vitt haza.
A magyar csapat mérlege: 1 arany, 1 ezüst, 2 bronz
Sorozatunk második részében a 21. század világbajnokságait tekintjük át Fukuokától Kazanyig.
A cikk megjelenését a Bp2017 Nonprofit Kft támogatta
