Lassan félidejénél tart a budapesti világbajnokság. Hogyan értékeli mindazt, ami eddig történt Budapesten és Balatonfüreden?
Nyerésre állunk, de győztest a végén hirdetnek. Eddig Budapest és Magyarország jelesre vizsgázott. Sportolóink, az önkéntesek, az építők, a szervezők, a magyar szurkolók, az egész ország. Hála és köszönet mindenkinek.
Ha így folytatjuk, a világbajnokság egy nagy közös siker lesz. Mindenkié. Kicsiké és nagyoké, névtelen és neves közreműködőké, versenyzőké és szurkolóké, fővárosé és vidéké, Budapesté, Angyalföldé és Füredé. Sőt, még a kevés, de hangos ellendrukkeré is.
Még az ellendrukkerek is örülnének a végén?
Azt nem tudom, bár nekik személyesen is jobb lenne talán – sajátos lelkiállapot lehet a kudarcért szorítani és a rossznak örülni, illetve csalódásként megélni az ország sikerét.
De egy kicsit mindenképp benne vannak a sikerben ők is.
Amikor a legfáradtabb pillanatokban a legutolsó energiákat kellett mozgósítani, az is eszünkbe jutott: na nehogy már a károgóknak legyen igazuk. És akkor rátettünk még egy lapáttal.
A vb a kormány sikere lenne a kritikusokkal szemben?
Nem. A siker Magyarországé. Önkéntesek és szakemberek ezrei dolgoztak éjt nappallá téve az elmúlt két évben, és mindenkinek szívügye volt a munka.
A pártok példátlan együttműködésben, egyhangúan fogadták el a Parlamentben a FINA-törvényt, ami gyorsítópályára tette az építkezéseket, előkészületeket.
Seszták Miklós miniszter, aki a kormányoldalon a munka oroszlánrészét végezte, és mi, a városépítők is kitűnően dolgoztunk együtt nap mint nap Angyalföld szocialista polgármesterével, Tóth Józseffel, valamint a vb fővédnökével, Budapest főpolgármesterével, Tarlós Istvánnal.
Tizenöt éve adtuk át a leégett BS helyén épült sportarénát – akkor angol és amerikai építészek is kellettek a tervekhez, és egy francia cég építette föl.
A Duna Arénát száz százalékban magyarok tervezték és építették, és a csodájára jár a világ. Így teljesíteni tudtuk, amit vállaltunk.
A megnyitó napjára Budapest készen állt, a verseny lebonyolítása önmagáért beszél, hála a szervezőknek, Szántó Éva és Balogh Sándor csapatainak. A vb sikere az összefogásról, a magyarok tehetségéről és az adott szó megtartásáról szólhat, de ne igyunk előre a medve bőrére. Még egy hét meló, aztán lehet értékelni.
Ezzel szemben egyesek szerint vagy utolsó pillanatban lettek kész a dolgok, vagy csúsztak a határidők: egy nagy kapkodás volt az egész.
Akik ezt állítják, egyszerűen hazudnak. A világbajnokság egyik kézzelfogható és hosszú távú haszna, hogy előmozdított olyan városépítő beruházásokat Budapesten, amelyek régóta húzódtak.
Vb nélkül is szükség volt rájuk, a vb után, vb nélkül is jobb, élhetőbb várossá teszik Budapestet.
A Komjádi állapota szégyen volt, rozsdás csapok, minden második nap gombafertőzést kapott valaki, rég fel kellett volna újítani.
Ugyanígy a Hajóst is. Évtizedekig használjuk majd ezeket, vagy az új Duna Arénát, az újjávarázsolt Margitszigetet, a felújított utakat, a végre kiépített Duna parti gyalogos- és kerékpáros sétányt. Vagy éppen fellélegzünk, hogy egy nagy dunai árvíz végre nem öntötte el a Dagály-strand környéki épületeket, mert a vb-re ez a rég hiányolt gát is megépült.
Jellemző, hogy egy ekkora eseményen az utolsó pillanatban készülnek el a helyszínek?
A legnagyobb falat, a Duna Aréna határidő előtt, költségkereten belül készült el, március elseje óta reggel hattól este tízig tele van, a vb előtt már úszásoktatás és edzések helyszíne volt. Ha szétkapjuk az ideiglenes lelátót, és százszázalékos utóhasznosítással P+R parkolót építünk belőle, valóban mindenkié lesz, csakúgy, mint a Komjádi-Csaszi és a Szigeten a Hajós.
A családoké és gyerekeké, mert otthonai a kisiskolások, óvodások úszásoktatásának. A korosztályos és felnőtt versenyzőké, csapatoké, mert edzőbázisai a magyar vizes sportoknak, öttusának, triatlonnak. A nagyközönségé, mert a hét minden napján nyitva áll a hobbiúszók előtt. Végül a szurkolóké, mert évente fognak otthont adni rangos hazai és nemzetközi versenyeknek, és végre hazai pályán szurkolhatunk legjobbjainknak.
De ezért néhány dolog az utolsó pillanatban lett kész. Az ugrótorony a Batthyány téren például.
Ez így volt ésszerű.
Minden az előzetes tervek szerint, ütemezetten készült el.
Három szempontot érvényesítettünk, amikor 2015 tavaszán villámgyorsan meg kellett terveznünk mindent. Egy: először a legnagyobb falatnak, a Duna Arénának ugrunk neki, mert az a legnagyobb kihívás. Ráadásul, ha időben elkészül, önmagában rögtön pótolja az összes többi, felújítások miatt kieső vízfelületet. Kettő: húzzuk szét, időben osszuk el a különböző uszodák építését-felújítását, hogy mindig legyen elegendő használható vízfelület. Három: a Ligetben és a budai rakparton csak az iskolai tanév vége után kelljen komoly forgalomkorlátozást bevezetni. Budapesten ég és föld az autós közlekedés a tanév alatt és a nyári szünetben.
A vb miatt ráért, így kevesebb kellemetlenséget kellett elviselniük a budapestieknek, ezért maradt tervezetten a végére a Batthyány téren az óriástorony és Ligetben a szinkronúszás egyébként zseniális helyszíne. Budapest a megnyitó napjára készen állt, és azóta is folyamatosan jó házigazdája a világ egyik legnagyobb eseményének, csakúgy, mint Balatonfüred.
A szigeti Casino, a szervezők székhelye csak nem lett meg időre.
Na és? Óriási munkát végeztek a szervezők, e néhány napos csúszás semmit sem rontott a versenyen, hiányát észre sem vesszük, a kivitelező meg kötbért fizet.
A házigazda a vendég kutyája, tartja a mondás – nagyon helyesen jártak el a szervezők, hogy saját magukat tették utoljára.
Mindent biztosítottak a közönségnek, az ide érkező csapatoknak, látogatóknak, minden jól működik, és a szervező csapatnak néhány napig össze kellet húznia magát. Hol itt a baj?
Ha minden elkészült is, elszálltak a költségek, hallani sok helyről, többszörösére nőtt a tervezett költségvetés.
2015-ben adódott egy rendkívüli helyzet, visszalépett a vizes vb mexikói házigazdája, nyílt egy lehetőség előttünk, de felelősen kellett dönteni. Azt kellett felmérni, hogy mindaz, amire szükség van a világbajnokság megrendezéséhez, még akkor is, ha a vb nélkül is tervezett és szükséges beruházások, a következő három évben, 2015, 2016, 2017 év állami költségvetéséből biztosíthatóak-e.
Akkor arra jutottunk, hogy a vb előtt és alatt, három év során, az összes kiadás a legrosszabb esetben sem lépi túl évente az állami költségvetés fél, azaz 0,5 százalékát. Az is világos volt, hogy ezt bőven fedezi az uniós átlag feletti magyar gazdasági növekedés, sehonnan nem kell elvonni egyetlen fillért sem. Így a vb vállalható volt, hiszen a rendezés rengeteg előnnyel is jár.
Ezek a becsült költségek szálltak el?
Nem, a költségek nem szálltak el, a tervezett kereteken belül maradtak jócskán. A becslés valóban óvatosnak bizonyult, de ez így helyes – a legrosszabb eshetőségeket számba vevő fél százalék helyett a vizes vb, három éven keresztül, évente az állami költségvetés egy százalékának az egynegyedét, azaz a teljes éves állami kiadások 0,25 százalékát használta fel, mint szükséges befektetést.
Ez a nyilvánosságra is hozott mintegy 130 milliárd forint.
Ez a vb minden költsége, ennyibe került minden, tokkal-vonóval?
Akkor, ha a vb költségéhez számítunk mindent, a vb-től függetlenül szükséges és hasznos, tartósan fennmaradó városépítő beruházást is. Azokat, amiket évtizedekig fogunk használni. Ez a számítás hibás.
Helyesen a vizes vb költségének csak az a kiadás minősül, ami a vb nélkül fel sem merül, és a vb után nem hasznosul.
Ezek: az ideiglenes, vb után elbontott eszközök, a szervezés és a megnyitó költségei. Ha így számolunk, a vb-hez szükséges befektetés évente az állami költségvetés 0,1 százalékát, az egy százalék egytizedét sem érte el. Három év alatt összesen nagyjából 45-50 milliárd forint. Ez a befektetés jócskán megérte és bőségesen megtérül.
Miért, milyen előnyök származnak a világbajnokság megrendezéséből?
Amiről már beszéltünk: óriásit lendít Budapesten, hiszen a vb előmozdított olyan beruházásokat, amelyekkel régóta adósok vagyunk.
A vizes vb miatt Budapest szebb, jobb, élhetőbb város lett.
Az esemény térképre tette az országot és annak fővárosát a nagyvilágban. Több a turista, magasabbak a turizmus bevételei, jót teszünk a magyar vendéglátásnak. A Duna Aréna felépítése ötezer embernek adott munkát, az összes többi feladat még ugyanennyinek. Adó- és járulékbevételek, munkahelyteremtés, idelátogató 100-200 ezer ember – kézzel fogható gazdasági eredmények. A vb erősíti a versenysportot, emeli Budapest, mint házigazda város elismertségét, szívesen jönnek mások is, lökést ad a szabadidő- és utánpótlássportnak.
Szeptemberben jóval több lurkó jelentkezik úszni, vízilabdázni, több lesz a szabadidejében sportoló ember.
Végül pedig összekovácsolja a nemzetet.
Kicsiket-nagyokat, pestieket-vidékieket, a világról sok mindenben mást gondolókat. A közös siker összehoz bennünket egymással, megerősíti a magyarok önbizalmát, önbecsülését és összetartozását. És persze ettől még marad sok nyűgünk-bajunk, a hétköznapok feladatai megvárnak, nem lesz az élet fenékig tejfel. De abban egészen biztos vagyok, hogy a vb után az ország java része azt mondja majd: na, ezt kár lett volna kihagyni.
Az valóban igaz, hogy hét év helyett két év alatt még soha, senki nem készült fel a világ harmadik legnagyobb sporteseményére. Soha nem félt, hogy nem lesznek meg?
Dehogynem. A félelem az egyik legtermészetesebb, és szinte minden nap átélt emberi érzés. Aki azt mondja, nem fél, az hazudik és valójában gyáva.
A bátorság: bevallani félelmedet és legyőzni azt, vagy együtt élni vele, megtanulni kezelni.
Az óriás toronyugrás egyik legnagyobb sztárjától, a világbajnok Gary Hunttól egyszer megkérdezték, hogy nem fél-e akkor, amikor 27 méter magasból leugrik. „Bolond maga, ember? – kérdezett vissza. – Minden alkalommal félek, amikor a mélybe vetem magam. De a félelmet le kell tudni győzni." Szóval a félelem nem szégyen. Legyőzésének legjobb eszköze a bizalom és a becsületes munka. Bízni az életben, önmagamban, a másikban, a csapatban, és megtenni azt, ami rajtam múlik. Akkor a félelem nem fog uralkodni rajtunk, talán még el is tűnik. És akkor végre elhisszük, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint azt kudarcaink és félelmeink béklyójában gondolnánk. A vb sikere ebben is segíthet – szurkoljunk együtt Magyarországért!