A találat nem az enyém, hanem Szöllősi György kollégámé, aki a Nemzeti Sport főszerkesztőjeként írt erről szombat reggel. De van annyira fontos gondolat, hogy mindezt mi is közzétegyük.
Szóval, a klasszikus labdasportokban (ezen azokat a csapatjátékokat értjük, amelyek szerepelnek az olimpia műsorán) a vízilabda mellett a női kézilabdában nyertünk világbajnokságot Dortmundban, 1965-ben. Ez sem ma volt. Ami a póló világbajnoki döntőket illeti: a magyar férfiak háromszor, a nők kétszer voltak vb-aranyérmesek. A helyszínek: Belgrád (1973), Barcelona (2003 és 2013) - férfiak, Róma (1994) és Montreal (2005) - nők.
Ennek kapcsán érdemes azt is felidézni, hogy a magyar női kézilabda-válogatott 1995-ben szintén vb-döntőt játszhatott a félig haza rendezésű világbajnokságon. A Budapest Sportcsarnokban akkor zajló karácsonyi vásár miatt az esemény hazai része a Körcsarnokban, illetve Győrben zajlott, arról pedig szó sem lehetett, hogy a vb-döntőt ebben a helyzetben hazánk rendezze.
A Dél-Korea elleni ütközetre így Bécsújhelyen került sor, amelyet a magyar válogatott elveszített. Nem kell hangsúlyoznunk, mennyire más lett volna a helyzet, ha azt a meccset a 10 ezer néző befogadására alkalmas Budapest Sportcsarnokban rendezhetjük.
Röplabdában, kosárlabdában, labdarúgásban, gyeplabdában, valamint jégkorongban hazánk még nem rendezett világbajnokságot (a Divízió I-es hoki vb-t ne soroljuk ide, hiszen annak a versenynek a mezőnye nem ugyanaz, mint az A-világbajnokságé), így értelemszerűen magyar csapat ezekben a sportágakban akkor sem játszhatott volna hazai pályán vb-döntőt, ha egyáltalán eljut oda.
1955-ben a magyar férfi kosárlabda-válogatott a Népstadionban nyert Európa-bajnokságot,
de - ahogy azt mondani szokták - az más kávéház volt.
Anélkül, hogy ezzel az írással bármilyen terhet raknák a magyar férfi vízilabda-válogatottra, annyit mindenképpen érdemes leszögezni: a fiúk szombaton este sporttörténelmet írhatnak a Margitszigeten. A történelemkönyveket pedig jó olvasni - ám még jobb bennük szerepelni, esetleg megírni azokat. Arról nem is beszélve, hogy már csak azért is érdemes volt Magyarországra hozni a vizes vb-t, hogy ezt a históriáskönyvekbe illő pillanatot megéljük.
Ez egy olyan dolog, ami nem forintosítható.
Viszont élvezhető - az első perctől az utolsóig. És hála a modern kor technikai vívmányainak - ezt az egészet unokáink is látni fogják.