Sebőköt és Mátyust marasztalja a Cottbus

A Bundesliga idei meglepetéscsapata, az Energie Cottbus szerződéshosszabbítást ajánlott Mátyus Jánosnak és Sebők Vilmosnak. Mátyus 2004-ig, Sebők 2003-ig szóló ajánlatot kapott.

Mátyus ma már a Cottbus leg-
erősebb játékosa

Cottbus Németország keleti határától mintegy ötven kilométernyire, közelebbről Szászország peremén, másképpen pedig a lassacskán szerencsére feledésbe menő, rossz emlékű, egykori NDK területén található. Ám ez utóbbi megjelölés már tényleg csak a múlt, a körülbelül százezer lakosú - német léptékkel - kis városban egy-két szocreál stílusú tömbházon kívül semmi sem emlékeztet a történelmi vargabetűre. A régmúlt erős gyökerei könnyedén átszakították a környékre ráerőszakolt gyenge tákolmányt, s Cottbus ma túlzás nélkül virágzó város. Épül, szépül, s ha nem is kulturális, turisztikai központ, a poroszos építészeti stílust magán viselő belváros azonban mindenképpen vendégcsalogató. A legtöbb hasonló nagyságú nyugat-európai városhoz hasonlóan nyugalmat áraszt, ahol van értelme emberi jövőt tervezni.

Ezt a lehetőséget ragadta meg négy magyar labdarúgó. Szerencséjüket Vasile "Laci" Miriuta alapozta meg, aki - hogy a bevezetőben használt fogalommal éljünk - a véletlen folytán került ide. 1998-ban 30 évesen elvileg magyarországi karrierje csúcsára ért, amit azonban nem sikerült bizonyítania.

Az 1997/98-as idényben második helyezett Ferencvárosnál hiába volt meghatározó és közönségkedvenc játékos, a vezetők nem tartottak rá igényt. A bajnok Újpest lecsapott rá, a Bajnokok Ligája selejtezőjében pályára is lépett (szabadrúgásból szép gólt szerzett a Zimbru Kisinyov ellen), ám a két, egyaránt pénzügyi válság fenyegette klub nem tudott megegyezni az átigazolási összegben, ezért az ügy elfajulását megelőzendő Miriuta inkább az akkor a Bundesliga II-ben szereplő Energie Cottbushoz igazolt.

"Nagyon jól éreztem magamat a Fradiban, ha meg tudunk egyezni, szerintem még ma is ott játszom, de úgy éreztem, a vezetők komolyan nem tartanak rám igényt. Páncsics Miklós le akart venni a fizetésemből, ami természetesen nem tetszett, ezért elfogadtam az Újpest ajánlatát. Ám akkor azt még nem tudhattam, hogy ott még rosszabb a helyzet. Szívesebben játszottam volna Magyarországon, mint a német másodosztályban, de amikor láttam, hogy itt csak rosszul jöhetek ki a dologból, inkább Cottbusba szerződtem" - mesél Miriuta a múltról a maga utánozhatatlan stílusában.

S bár nincs kétségünk afelől, hogy nemcsak a pályán, hanem a nyilatkozataiban is igazi profi, a Fradi-vonzalom nála tényleg nem mese. Más különben miért viselne még ma is "szakadt" Fradi-papucsot, amikor szuper Mercedesre dzsipre is telik neki?

Miriuta könnyedén beilleszkedett az Energie csapatába, s döntő érdemeket szerzett abban, hogy a csapat 2000 nyarán feljutott az első osztályba, majd egy év múlva bennmaradt (Miriuta a 2000/2001-es idényben 12 gólt szerzett!)

Kérdésünkre, mitől lett annyival jobb labdarúgó, hogy a Bundesligában is sztárnak számít, így felelt: - "Bizonyítani akartam, hogy többre vagyok képes. Jobb focista nem lettem, talán csak az erőnlétem javult, a legfontosabb szerintem az, hogy Cottbusban megtalálták a nekem való szerepkört. A két csatár mögött viszonylag kötetlenül játszhatok, odaérek a kapu elé, gólokat lőhetek, ez az én világom."

Ha valaki itthonról kétkedve fogadná a Miriutát dicsérő híreket, annak a következőket mondhatjuk. A klub létesítményeit díszítő irka-firkákon sűrűn megtalálható a neve, az edzésekre kilátogató szurkolók körében végzett gyors közvélemény-kutatás szerint az első három kedvenc közé tartozik. Szakmai, pénzügyi oldalról megközelítve: évi 1 millió német márkás (130 millió forint) fizetésével - a hivatalos összeg, csakúgy, mint a többi játékos esetében, tabu - a csapat legjobban javadalmazott játékosa.

Csak azért nem lett a Hamburg vagy a Mönchengladbach játékosa, mert a két klub a kért 5 millió német márkával (650 millió forint) szemben csak 2,5 milliót lett volna hajlandó fizetni érte. Mindez már nem a véletlen műve, hanem a tudás elismerése.

Az első fecske szerepét betöltő Miriutát Sebők Vilmos és Mátyus János követte. Sebők 1998 nyarán Újpestről az angol harmadosztályú Bristolhoz igazolt, ahol igazából nem tudott gyökeret ereszteni. Nem volt állandó csapattag, ráadásul az együttes egy év múlva kiesett. "A negyedosztályban már végképp nem akartam játszani, ezért örömmel fogadtam el a Bundesliga II-es Mannheim ajánlatát. Döntésemben az is szerepet játszott, hogy ott focizott Vincze Ottó és Klausz László, tehát nem teljes ismeretlenségbe csöppentem, továbbá azért csak közelebb kerültem Magyarországhoz" - beszélt Sebők váltása hátteréről.

Mannheimi fél éve olyannyira jól sikerült, hogy télen a feljutásra esélyes Cottbus invitálta, amit a magyar válogatott középhátvédje el is fogadott. Így egy csapatba került jó barátjával, Mátyussal, aki ugyanakkor a Ferencvárostól szerződött Cottbusba.

Ami ugyancsak nem a véletlen műve. Eduard Geyer, a csapat edzője 1992-ben Magyarországon, közelebbről Siófokon dolgozott. Bár egy szót sem beszél magyarul, érdeklődésünkre elmondta: jók a magyarországi kapcsolatai, tudja, kit érdemes megvenni: - "Az Energie Németországban nem számít gazdag klubnak (éves költségvetése 35 millió márka - a szerk.), ezért vásároltunk sok, a németeknél olcsóbb külföldi játékost. Így Magyarországon is körbenéztünk, s nem csináltunk rossz üzletet."

Geyert az sem érdekli, hogy a Cottbus furcsa történelmet írt: első német csapatként úgy játszott Bundesliga-mérkőzést, hogy csupa külföldi labdarúgó kapott helyet a kezdő tizenegyben. A magyarokon kívül van itt albán, benini, brazil, bolgár, bosnyák, horvát, lengyel, marokkói, macedón és román játékos is. Rövid jellemzést természetesen mi csak a magyarokról kértünk a vezetőedzőtől: - "Miriuta a csapat meghatározó embere, örülök, hogy végre felépült betegségéből. Sebők nagyon sokat fejlődött, kezdi felvenni a ritmust, de a testbeszédjének még küzdőképesebbnek kell lennie. Hogy mit értek ez alatt? Nézze csak meg Mátyust! Ő olyan tekintettel támad a csatárokra, mintha ki akarná tekerni a torkukat. Sebők viszont néha úgy néz, mintha nem tudná, hol van."

A magyar labdarúgókat számos kritika éri amiatt, hogy keveset edzenek. Nos, Cottbusban e tekintetben nem lehet rájuk panasz. Geyer különben is arról híres, hogy munkamániás, Mátyus és Sebők azonban önszorgalomból az edzések után még lemegy kondizni. Meg is látszik rajtuk, az alapvetően "inas" Sebők is mutatós izomkötegeket szedett fel, míg Mátyus egyenesen a csapat legerősebb embere.

Természetesen Vincze Ottó mellett sem mentünk el szó nélkül. Ha Cottbust a béke szigeteként jellemeztük, akkor neki azért van oka a háborgásra. Nyáron Mannheimből igazolták, kimondottan azzal a céllal, hogy ő lesz Miriuta utódja; akkor ugyanis még biztosnak tűnt a kopasz irányító távozása.

Ám Miriuta maradt, s ezzel Vincze lehetőségei beszűkülni látszanak. Az idény előtt még azzal biztatták, hogy ha a csapat támadó felfogásban játszik, akkor ketten is elférnek a pályán, ám akkor sem kapott lehetőséget, amikor társa beteg volt. Geyer szerint Vincze kondíciója még nem tökéletes, ám arra kérdésre - és ha az lesz? - csak annyit felelt: majd meglátjuk. Érzi ezt a magyar labdarúgó is, aki nem véletlenül vázolta fel helyzetét a következőképpen: - "Egyelőre nincs más lehetőségem, minthogy készüljek becsülettel, igyekszem tudomásul venni, hogy ilyen a profi labdarúgók élete. Nem panaszkodom tehát, mert jól élünk, az ember ott játszik, ahol megfizetik, de kicsit kezd elegem lenni ebből a vándoréletből."

Ezek a mondatok tálcán kínálták a kérdést: foglalkoztatná a hazatérés gondolata a Ferencvároshoz, hogy ha, mint hírlik, az új tulajdonos külföldön szereplő egykori fradistákkal is meg akarja erősíteni csapatot? "Természetesen érdekelne, de erről egyelőre legfeljebb mint lehetőségről beszélhetünk. Kétéves szerződésem van Cottbusban, mindenekelőtt itt kell bizonyítanom."

Azon kívül, hogy a négy magyar labdarúgó megállja a helyét a Bundesligában, a Magyarországról érkező ember számára örömteli módon össze is tart. Mindannyian az öt-hat éve a város szélén épült lakóparkban, egymáshoz közel élnek. Sűrűn összejárnak, méghozzá családostul, hiszen valamennyien felségükkel, illetve barátnőjükkel élnek Cottbusban. A hölgyek is kiválóan érzik magukat, mint mondták, ha rajtuk múlna, néhány évig még szívesen maradnának a városban.

Ez ellen, még ha Miriutát és Vinczét azért más célok is vezérlik, a fiúknak sincs kifogása, de természetesen egy kikötéssel. A csapat maradjon benn az első osztályban.

Ugyancsak az Energie Cottbushoz kapcsolódó hír, hogy a klub lemondta a Slovan Liberec ellen tervezett előkészületi mérkőzést, mivel a csapat kilenc játékosa sérült illetve beteg, hét pedig a különböző válogatottakkal készül, így az összecsapás nem szolgálhatta kellőképpen a csapat felkészülését.

Novák Miklós

Korábban:

Cottbusban hosszabbítanának a magyarokkal