Vágólapra másolva!

Kokó: "Öt évvel ezelőtt el sem találtak volna ezek az ütések"

1900. január 01. 00:00

Kovács Istvánnak nem akar összejönni a visszatérés. A szeptemberi Universum-gála elmaradása miatt lehet, hogy csak decemberben lép kötelek közé ismét, és ennek kapcsán úgy éreztük, ideje kicsit kivesézni vele, mit is okozott valójában neki és mindannyiunknak a júniusi, Kisstadion-beli vereség. Mint kiderült, a valaha élt legeredményesebb magyar bokszoló maga sem olyan biztos már a dolgában, mint azelőtt.

- Tegnap, amikor a 11 éves fiamtól azt kérdeztem, ő mit kérdezne tőled, rövid szünet után kibökte: Kokó miért olyan öntelt? Majd gyorsan - mivel a szó pontos jelentését nem tudta - azt kérdezte, miért hagyja, hogy úgy istenítik a tévében? Tényleg, sosem érezted úgy, hogy ez a történet már nem rólad szól, hanem felhasználnak a nézettségi indexért folytatott harcban?



Kokó a saját lakhelyén is jó reklámhordozó

- A Chacóntól elszenvedett vereség estéjén eszedbe jutott, hogy leromboltad a kialakult mítoszt? Gondoltál-e arra, hogy el kell számolnod a szurkolóknak a kudarccal?
- Azért vagyok nyugodt és boldog, mert nem érdekelt a mítosz létezése. Tiszta volt a lelkiismeretem: életem legjobb felkészülése után egy jó bokszoló legyőzött. De a közönség reakciója már a meccset követően rögtön elért. Tehát nem kellett nekem azt végiggondolni, hogy a szurkolókért is hajtottam. A mítosz létezése a médiának köszönhető. Ugyanakkor elismerem, hogy vannak, akik ebben partnerek, s vannak akik nem. Én partner voltam, nem úgy, mint Darnyi "Puci".

- A közönség reakciója valóban megdöbbentő volt, az elveszített világbajnoki címre utalva az emberek azt skandálták: Viszavesszük! Visszavesszük! Ez akkor nagyon jól hangzott. De visszavesszük-e?
- Nagyon rosszkor jött, hogy három héttel a gála előtt tudtam meg, hogy nem kell bokszolni. Mit mondjak, kicsit seggre estem.

- Szó szerint idézném az egyik nyilatkozatodat: "Nem azért kell folytatnom, hogy az emberek belém vetett hitét visszaadjam, hanem saját magam miatt." Azért, aki közszereplő, az ne csak saját maga miatt folytassa azt, amivel kiváltotta az emberek elismerését. Szerintem neked kötelező folytatni.
- Jó, azt mondom, hogy a szurkolókért, az emberekért is hajtottam, küzdöttem, de ők nem bokszolhatnak helyettem. Nézd, ez egy bonyolult folyamat. Elkezdtem komolyabban a munkát, egy hete már Hamburgban voltam, amikor jött a hír, hogy nincs gála szeptemberben. Úgy pucoltam haza, mint még soha. S azt is sokszor elmondtam, amint kitettem a lábam Németországba, olyan honvágyam lett, hogy magam is meglepődtem. Kicsit meg is ingatott a dolog. Nem tudom, mennyire tudok még harapni, nem érzem a bunyó ízét, illetve azt igen, de hogy hiányoznak az előre nem látható bonyodalmak, azt nem mondanám.

- Amikor bejelentetted a folytatást, azt mondtad, az már másnap biztos volt, hogy te akarod folytatni, de csak akkor, ha az Universum melléd áll. Melléd állt? Kérdezem ezt azok után, hogy elmarad a gála.



	A jóbarát menedzserrel, Dámosy Zsolttal

- Ehhez képest hároméves szerződés köt a klubhoz, igaz, kijelentetted, nem kizárt, hogy másfél év múlva abbahagyod. Ezt hogyan teheted meg egy komoly cégnél? Vagy az Universum nem is egy komoly cég?
- Ne élezd ki annyira. Ha előbb fejezném be a pályafutásomat, nyilván előkészíteném, tehát nem hoznánk egymást kellemetlen helyzetbe. A három év elsősorban arra vonatkozik, hogy más mérkőzésszervezővel, promóterrel nem dolgozhatok.

- Egyetlen járható út a vb-cím közeli visszaszerzésére egy Chacón elleni meccs, de ez érthetően nem izgatja az argentin menedzsmentjét. Pénzzel ugyan mindent el lehet érni, de úgy tűnik, az Universum és Chacón eltávolodtak egymástól. Nincs a klubnak annyi pénze, hogy visszautasíthatatlan ajánlatot tegyen az argentinnak?
- Úgy fogalmaznék: nem ér meg minden pénzt egy Chacón-Kovács meccs, mert a tévé nem fizetne annyit, mint egy esetleges Hamed elleni meccsért. Ezt be kell látnom.

- Nem jutott eszedbe más klubhoz menni? Tudom, bizarr, amit mondok, de felkeresni mondjuk Frank Warrent vagy Frank Maloneyt. Így Hamed közelébe is könnyebben odaférhetnél.
- Én 31 évesen sem országot, sem edzőt nem fogok váltani. Egy bizonyos kor fölött már nem változtat olyan könnyen az ember. Sőt, ha nem Fritz (Sdunek) lenne az edzőm, netán nyugdíjba menne, akkor erősen elgondolkodnék a folytatáson. Visszatérve az Universumra: ott lettem világbajnok, szerintem erős klub, miért váltanék?

- Mivel te erős szponzori háttérrel rendelkezel, mi lenne, ha a jó támogatók a zsebükbe nyúlnának, s összedobnának egy kis dohányt egy Chacón elleni visszavágóra. Ebből az is kiderülne, igazán szeretnek-e, vagy csak az árukapcsolás a fontos.



Még ő sem látja a jövőt

- S ha te mennél Dél-Amerikába?
- Az se lenne sokkal olcsóbb mulatság.

- A napokban beiratkoztál az IBS-be. Azt mondtad, te is elsős lettél, mint a fiad. Ez jól hangzik, mert sok családnak van elsős gyereke. De én azt hallom ki belőle, hogy te már a visszavonulásodat tervezed. Jól látom?
- Pontosan, s én ezt nem is titkolom. Több mint 16 éve bokszolok, ezt a szerelmet nem lehet egyik napról a másikra megszakítani. Vagy éppen úgy kellene? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy nem tért visza belém a mindent elsöprő erő. Ezt most persze nem fizikai értelemben értem. Lehet, hogy újra belém száll, ha konkrét célt látok. Mondjuk kitűznek egy vb-címmeccset...

- Köztudott, hogy eltartod 15-20 hozzátartozódat, akiknek számításaid szerint legalább 6-8 évig nem lesznek megélhetési gondjai. Ilyen anyagi háttérrel igazán megengedhetnéd magadnak, hogy azt mondd: pénzem van, csak a dicsőség érdekel, akár lemegyek kutyába. Vagy már jobban vonz - kimondom -, hogy bohócként szerepelj valamelyik reggeli műsorban?
- Valóban már nem a pénzért bokszolok, sőt gyanítom, ha most a vállalkozásaimmal foglalkoznék, az többet hozna a konyhára, mint a boksz. Sok minden elhangzott a médiában azzal kapcsolatban, hogy konkrétan mi lesz a pályafutásom után, ám ezeket nem kell okvetlenül készpénznek venni. Ami a viszatérésbe vetett hitemet illeti, az kicsit megingott, de nem annyira, hogy visszavonulót fújjak. Újra meccsek kellenének, olyanok, amelyeken megérzem a győzelem ízét vagy elsősorban az örömöt. Harmincegy évesen viszont nem lehet szinte a nulláról kezdeni. S még valami: elképzelhető, hogy lejárt az időm. Én nem akarok addig bokszolni, hogy kiégjek. Lehet, hogy a Chacón elleni vereség intő jel volt. Lehet, hogy öt évvel ezelőtt kihevertem volna ezeket az ütéseket - vagy el sem találnak.

- Megingatott-e a folytatást illetően, hogy rádöbbentél, rádöbbentettek, a te stílusoddal a pontozásos siker a valószínűbb, mint a kiütéses győzelem?
- Egy pillanatra sem ingatott meg. Nem hiszem, hogy egy vereség után ki lehet jelenteni, hogy változtatni kell. Az pedig tény, hogy az ütőerőm fejlődött, hiszen húsz győzelmemből tízszer nem kellett végig bokszolnom a kitűzött menetszámot. Fizikailag is sokat erősödtem. Tudom, hogy nem vagyok KO-király, mint Hamed, Barrera vagy Morales, ők ütésdinamikában kiemelkedőek, ez az adottság bennem nincs meg, ez genetikai tulajdonság.

- Szinte annyi közszereplést vállaltál, mint a vereséged előtt. Erre mi szükség volt? Ennyire hiú vagy, vagy hideg fejjel átgondoltad, jó istennek lenni az Olümposzon, de az sem rossz, hogy gyarló vagy, mint a többi ember?



	Nem jöhet még egy ilyen vereség

- Noha Chacón téged küldött padlóra, kicsit úgy éreztem, én is vereséget szenvedtem. Meg tudod magyarázni, ennek mi lehet az oka?
- Rengeteg levelet, SMS-t kaptam a meccs óta, amelyből megbizonyosodtam, hogy az én vereségem másoknak legalább annyira fájt, mint nekem. Az emberek sajátjukként élték meg a vereségemet. Ugyanúgy velem voltak a sikertelenségben, mint az örömben. Ilyesmi lehet a magyarázat.

Thury Gábor

Korábban: