Joli, Jolka, Jolika. A pécsi közönség tizenegy éven keresztül ezen a néven zárta szívébe a 32 éve litvánnak született - s a litván nemzeti színekre rengeteg dicsőséget hozó -, de tiszteletbeli magyarrá, azaz pécsi polgárrá lett kosarast. A 190 centisre nőtt nyurga lányt - akkor már a szovjet ifjúsági válogatottal nyert világ- és Európa-bajnoki címmel a zsebében - Máté János, a baranyaiak korábbi edzője fedezte fel 1990 tavaszán, egy kaunaszi tornán. Máté sporttárs már a bemelegítésnél kiszúrta magának Jolkát, s a meccs után egymás tenyerébe is csaptak, a Banga Kaunas 21 éves üdvöskéje pedig felkerekedett, és kedvesével - azóta férjével -, az orosz Szergejjel, a kiváló vízilabdázóval rögvest Pécsre is utazott.
Ma már mosolyt fakaszt az összeg nagysága: havi 16 000 forintos gázsiért. Tán ugyanannyi dollárral sem lett volna túlfizetve az a játékos, aki idővel - és jórészt az 1993-ban a klubhoz érkező Rátgéber Lászlónak köszönhetően - földrészünk legjobb kosarasává nőtte ki magát a négyes poszton, magasbedobóként.
"Pályafutásom csúcsának az 1997-es budapesti Európa-bajnokságot tartom, ahol aranyérmet szereztünk a válogatottal, klubszinten viszont egyformán értékes és kedves a hat bajnoki, öt Magyar Kupa-cím és az Euroliga-bronzérem" - vonja meg karrierje - eddigi - mérlegét a PVSK színeiben 11 év alatt 6729 pontot szerzett klasszis. "El sem tudom mondani, mennyire boldog és büszke vagyok, hogy a Pécs játékosa lehettem, itt ismert meg Magyarország és Európa, itt lett belőlem megbecsült, elismert kosárlabdázó. A kaunasi Telekom csapatában még tovább játszom, s mivel az Eb-negyedik hellyel kivívtuk a vb-szereplés jogát, ott szeretnék lenni Kínában. Aztán? Egy biztos: Pécsre mindig vissza fogok járni" - tette hozzá gyanúsan elcsukló hangon Vilutyte.
Jolka a vasárnap befejeződött franciaországi Eb-n is legjobbja volt a litván válogatottnak, a csapat szempontjából legfontosabb meccseken - fájdalom: az egyik éppen ellenünk történt - kritikus pillanatban szerzett triplájával csikarta ki a győzelmet.
Ch. Gáll András
Korábban: