Férfikosárlabda-NB I, 5. forduló
Debreceni Vadkakasok - Kaposvári Klíma-Vill KK 60-91 (11-23, 12-22, 12-24, 25-22)
Debrecen, 800 néző
vezette: Harsányi, Bodnár
Debrecen: McDaniel 3/3, Lakatos 7/3, Ridl 6, Gémes 14/3, Rucker 10. Csere: Ádám 5, Csaplár-Nagy, Halm 3/3, Takács, Tóth G. 12/12. Edző: Nagy Zoltán.
Kaposvár: Simon 7/3, Dzunics 20/9, Szőke 10, Ivkovics 9, Bukva 14/6. Csere: Bencze 10, Beck, Filipovic 16, Tömösvári 3, Varga 2. Edző: Földi Sándor.
Az eredmény alakulása: 6. perc: 5-12; 12. perc: 12-29; 16. perc: 16-37; 23. perc: 25-49; 28. perc: 31-62; 33. perc: 42-78; 37. perc: 52-86.
A tavalyi bajnokság aranyérmese ellen nem sok reménye lehetett a debreceni alakulatnak, ám ennél a produkciónál azért többek vártak a nézők. A mérkőzés gyakorlatilag az első negyed végére eldőlt, a hazaiak egyetlen pillanatig sem tudták megnehezíteni a kaposváriak dolgát. Osztálykülönbség volt a két gárda között, a vendégek szinte akkor dobtak kosarat, amikor csak akartak, a debrecenieknek ellenben minden pontért keményen meg kellett szenvedniük. A Vadkakasok együttese zsinórban negyedik vereségét szenvedte el, a Kaposvár pedig ötödik bajnokiján sem talált legyőzőre, és tovább menetel a címvédés felé. Debrecenben egyébként sokan tudni vélik, hogy Nagy Zoltánnak ez volt az utolsó fellépése, az újabb súlyos "zakó" után már nincs, aki megvédje, a trénernek távoznia kell a cívisvárosból.
Nagy Zoltán: - Végig a tavalyi bajnok irányította a mérkőzést, a Kaposvár kiválóan védekezett, és támadásban is magasan fölénk nőtt.
Földi Sándor: - A játék minden elemében felülmúltuk a hazaiakat, így tulajdonképpen hamar eldőlt, hogy melyik csapat nyeri ezt a meccset.
Albacomp-UPC - Marc-Körmend 67-63 (13-11, 19-25, 21-16, 14-11)
Székesfehérvár, 2500 néző
vezette: Váradi, Király
Albacomp: Boros (6), Antic (7), Williams (19/3), Sanni (6), Góbi (15/3), csere: Csirke (12), Bencze (2). Edző: Sterbenz László.
Körmend: Zsebe (-), Németh (11/3), Trummer (18/9), Mujanovic (11), Edmonson (8), csere: Toroman (15/3). Edző: Patonay Imre.
A teltházas publikum - párszáz, szokás szerint harsány és lelkes körmendi vendéggel soraiban - rangadót várt: nem kifejezetten szép játékot, inkább rohanást, küzdelmet, fogcsikorgást, izzadságot. Pontosan ezt kapták. A két csapat tele van mesterlövészekkel: a Körmend hinti idén a legtöbb triplát, az Albacompban a légiósok a ponttáblázat élcsoportjába dobálták magukat, mindkét oldalon villámgyors kisemberek és rutinos centerek - ehhez képest az első percek fékevesztett rohanásában tökéletesen eredménytelenül folyt a hajigálás közelről-távolról. A két nulla az eredményjelzőn már ekkor jelezte: aki gólparádéra számít, jobb ha megpróbál átérni a szomszédos hokimeccs végére.
Aztán persze megtört a jég, beestek az első pontok itt is, ott is, a felek pedig kicsit behúzva a féket, áttértek az irdatlan pozíciós harcra. Már ekkor látszott: az fog nyerni, aki a jónál is jobban védekezik. Feltűnő volt, hogy a fő fegyverek nem sültek el: a Körmend, bár erőltette buzgón, alig tudott triplát dobni, a túloldalon Damon Williams egyéni játéka eleinte inkább ártott, mint használt az Albának. Az első negyed legnagyobb port felvert jelenete az volt, mikor Boros - véletlenül - eltalálta zavarórepülése közben Zsebét, akit vérző arccal kellett letámogatni. A két szurkolótábor ekkor járt először és utoljára közel ahhoz, hogy eldurvuljon a meccs hangulata, szerencsére csak pár másodpercig.
A folytatásban pályára lépett a körmendiek horvát csodafegyvere, Toroman - és megjött a játékosság is: ő, Németh és a kissé talán váratlanul húzóemberré előlépett Trummer pár szép megoldása elég volt a Marcnak, hogy átvegye a veztetést a Williams által ekkor már eredményesebben próbálkozgató hazaiaktól. Hiába védekezett jól az Alba, elöl egymást követték a hibák, amiket a Patonay-csapat ekkor még kihasznált. Négypontos félidei előnyük ennek fényében megérdemeltnek mondható.
Csakhogy ezt a négy pontot az Albacomp a második félidőben másodpercek alatt annulálta, egyszersmind kezdetét vette a "nagy összekapaszkodás": hosszú ideig nem tudott meglépni egyik gárda sem, sejthető volt, ez már így is marad. Ritkaság egy rangadón, hogy a szurkolók csapatuk védekezésénél esnek extázisba, de most közel járt ehhez a fehérvári közönség: Csirke és Boros vezérletével hibátlanul működött az Alba hátul, szinte hihetetlen, de a távolhordó csuklóval és rugólábakkal felszerelt körmendi sereg legalább nyolcszor került időzavarba támadásnál, az utolsó pillanatban elhajított dobások ezúttal nem jöttek be, mert nem mentek be. Ezzel együtt sem tudott eldőlni a derbi, mert amit nyert az Albacomp a réven, elvesztette a vámon: támadásban továbbra is sok volt a hiba (nota bene: a Körmend sem védekezett rosszul,sőt).
Ahogy az lenni szokott, az öldöklő küzdelemben végül ráhúzhatjuk egy-egy mozzanatra, hogy döntött: a fehérvári center Góbi mindenki megdöbbenésére triplát dobott, majd a végén zsákolt egy hatalmasat, a túloldalon Edmonson kristálytiszta ziccert hibázott; a végjátékban pedig az ezúttal nem ponterős, de hasznos Antic bedobta a "kötelező" büntetőt, Németh pedig sokadszor is elhibázta a triplát. A többi: küzdelem kifulladásig, hangorkán, és - nagyon fontos! - sportszerű csata. Nem ez volt a bajnokság legnagyobb meccse, de rangadóban sose lássunk rosszabbat.
Sterbenz László: - Pályám elejének sok szép emléke fűz Körmendhez, ahol Patonay Imre mellett lestem el az alapokat. Kicsit úgy érzem most magam, mint amikor gyerekkoromban gombfociban legyőztem apámat... A védekezésünknek köszönhetően nyertünk.
Patonay Imre: - Fő erősségünk, kinti dobásaink ma nem jöttek be. Eddig nem csak otthon, idegenben is jól dobtunk távolról, sajnos ma ennek hiányát nem tudtuk mással kompenzálni, pedig a védekezésünk rendben volt.
Falco KC Szombathely - MOL-Szolnok 91-81 (23-24, 26-16, 25-20, 17-21)
Szombathely, 1300 néző
vezette: dr. Valovics, Cimpan
Falco: Kálmán (33/9), Stephens (15/3), Pankár (6), Wiley (13/3), Tarle (10). Csere: Gráczer (12/6), Borszéki, Dénes, Henrik, Sallay (2). Edző: Szrecsko Szekulovics.
Szolnok: Maljkovic (10/6), Mérész (15/9), Vukicevic (3/3), Orosz (17), Lapov (23). Csere: Cziczás (6), Pavlovic (7/3), Trepák. Edző: Goran Miljkovic.
Kipontozódott: Wiley (35.), Maljkovic (36.), Tarle (40.)
Egyetlen perctől eltekintve végig vezetve verte a Falco a Szolnokot, és körülbelül ennyi ideig volt kétséges az is, hogy ezen az estén ki könyvelheti el magának a két bajnoki pontot. A találkozó elején feltűnő volt, hogy Kálmán és Maljkovic igyekszik a támadások második hullámában a játékba kapcsolódni. Ezzel több tér nyílt Stephens és Mérész számára, bár a vendégek bejátszásaikkal leginkább Oroszt keresték. Pavlovic az első negyed hajrájában hárompontosával juttatta vezetéshez a vendégeket, igaz ezzel el is lőtték puskaporukat a piros-feketék. Kálmánék magasabb fokozatra kapcsoltak, szokásukhoz híven felpörgették a játékot. A nagy áttörés azonban még váratott magára, ám Maljkovic a 17. percben begyűjtött negyedik személyije már megroggyantotta a vendégek védvonalait. A második játékrészben minden maradt a régiben. A szolnokiak rohantak az eredmény után, a Falco pedig igyekezett biztosra menni. Mindez sikerült is, igaz, játékukban még maradt jó pár pont, ám így is idei legjobbjukat hozva megérdemelten tartották otthon a két pontot.
Takács Tibor, Somos Zoltán, Unger Tamás
További eredmények:
Atomerőmű SE - Naturtex-Szedeák 92-72 (25-27, 24-16, 22-10, 21-19)
Marso-Isoba Nyíregyháza - Dombóvári VMSE 81-100 (19-19, 23-27, 11-28, 28-26)
Korábban: