Szalay Gyöngyi ott akar lenni az olimpián

A csapatban hétszeres világbajnok párbajtőröző Szalay Gyöngyi tavaly nem került be a vb-csapatba, az Eb-ről is lemaradt, s fontolgatta, hogy befejezi a pályafutását. A tapolcai vívónő végül azonban úgy döntött, hogy megpályázza az athéni olimpiai részvételt. Ám az őszig még pihenőt ad magának, s egyelőre nem indul a válogatókon.

- Tényleg sokat töprengtem azon, hogy folytassam-e a pályafutásomat, s végül arra jutottam, hogy nem hagyom abba a vívást, és szeretnék kijutni az athéni olimpiára. De most egy ideig még továbbra is pihenni szeretnék. Egyelőre nem veszek részt a keretedzéseken, nem indulok el a válogató versenyeken sem, azaz idén az Eb-t és a vb-t sem célzom meg. Úgy tervezem, hogy a komoly munkát majd csak ősszel kezdem el - mondta el érdeklődésünkre a harminchárom éves tapolcai vívónő.

- Pedig Szabó Bence szövetségi kapitány már most az évkezdésnél is számítana önre.
- Ismerősök és ismeretlenek egyaránt sokan gratuláltak, hogy bekerültem a nyolcas válogatott keretbe, de a tavalyi eredményeim alapján ennek így kellett történnie. Az elmúlt évben ötödik voltam a magyar ranglistán, s bár így az Eb-re és a vb-re sem jutottam ki, a 2002-es keretben a pontjaim alapján mindenképpen helyem van. Annak persze már egészen más lenne a kicsengése, ha mondjuk Bence egy év múlva - miután egy évet kihagytam - is azt mondaná, hogy számít rám.

- Ezt azért nem veheti biztosra...
- Tudom. De mint mondtam, szeretnék feltöltődni, pihenni. S közben egy másik utat is kipróbálok: edzősködöm, kilenc-tizenkét éves fiúkkal és lányokkal foglalkozom a Balaton Vívó Klubban. Ez egy regionális egyesület, többek között Tapolca, Keszthely, Badacsonytomaj, Gyenesdiás körzetéből jönnek hozzánk a vívók. Így versenyző és edző is vagyok egy személyben. Emellett főállásban a tapolcai polgármesteri hivatalban dolgozom sportreferensként.

- Hétszeres csapatvilágbajnokként hogyan néz vissza a 2001-es évre? Amióta ott van a világ élvonalában, még nem fordult elő, hogy a vb-ről és az Eb-ről is lemaradt.
- Bevallom, csak magamnak köszönhetem, hogy így történt. Nem is érdemeltem volna meg azt, hogy elindulhassak a vb-n. Ott voltam ugyan az edzéseken, de lélekben nem úgy, ahogyan kellett volna. Belefáradtam, hogy a keretedzésekre hetente kétszer Budapestre kellett utaznom, és a versenyeken is hiányzott belőlem a tűz. Nem láttam magam előtt motivációt, a végén már a versenyek sem dobtak fel.

- Az athéni játékok azonban újra motiválják?
- Rettentően. A vb-ken csapatban nyertem hét aranyat, egyéniben egy ezüstöt és két bronzot, s az atlantai játékokról is van egy bronzom egyéniben. Temérdek érmem van tehát, de az fáj, hogy nem vagyok olimpiai bajnok. Lehet, hogy már nem is leszek az, de azért megpróbálok az lenni. A szponzorom, az Isolyth Rt. változatlanul bízik bennem, erre az évre úgy kötött velem szerződést, hogy az utánpótlás-nevelés terén kell dolgoznom. Az olimpia felé egyelőre csak kis lépésekkel közeledem, s hogy a legelsőt is mondjam, először azoktól a plusz kilóktól kell megszabadulnom, amelyek a szilveszteri nagy eszemiszomban felugrottak rám. Szerencsére van egy tizenöt napos tuti fogyókúrás programom, ami elég gyötrelmes, de hatásos. S majd ha az edzésekbe is visszazökkenek, akkor még az év első felében kinézek egy nemzetközi versenyt, amelyre elutazok. Azt, hogy melyik lesz, nem tudom, de szeretném felmérni magam, hogy hol is tartok. Mert nagyon komolyan gondolom, hogy ott akarok lenni az athéni olimpián.

Korábban:

A vívók száma fogy, az érmeké nem

Fábik Tibor