Sport 2002

Volt már unalmasabb, eseménytelenebb esztendő, kivéve tán a Ferrari-1-et. De téli olimpiát és focivébét nem minden évben rendeznek, túl gyakran magyar hegymászó sem jut fel a világ tetejére. Kiderült, hogy 2008-ban sem nálunk lesz a labdarúgó-Eb, Csollány hazai pályán végre vb-aranyat is gyűrűzött - íme az [origo] éves sportlajstroma, szigorúan a teljesség igénye nélkül.

Lemaradtunk

Fotó: EPA

De: megannyi magyar sikernek tapsolhattunk kajakosainktól az öttusázókon, (nehéz)atlétákon, női párbajtőrözőinken, pólósainkon, ökölvívóinkon át a tornász Csollány Szilveszterig, Erőss Zsolt meg csak fölsétált arra a nagy magas hegyre, honfitársaink közül elsőként.

És hát nagyon nem csak a magyarok eredményei, örömei vagy kudarcai, a velük történt érdekességek vagy furcsaságok számítanak. Nem kevés egészen kiváló teljesítményről beszélgethettünk napokig vagy hetekig, felejthetetlen pillanatok tömkelegét raktározhattuk el.

Nem volt ez egy rossz év, következzék hát egy emlékeztető, a teljesség igénye nélkül tényleg, ám nagyjából mindenestül, sportágak, színek szerint. A Fekete oldalon 2002 rossz híreiről, kudarcairól lesz szó, a Fehéren téli olimpiáról, hokiról, Erőss Zsoltról, a Zöldön fociról, a Kéken vizes sportokról, a Piroson a Ferrari-1-ről, a Piros-fehér-zöldön "egyéb" magyarokról, a Csillagos piros-fehér-kéken amerikai kosárról és jégkorongról, a Tarkán nemzetközi "egyébről", a Milkán vicces bármiről és a Kék-narancson sem szomorkodunk, miért tennénk, meglepetés.

Az erőszakos halál persze mindig megrázóbb, de nehéz volt napirendre térni a magyar futball legnagyobbjai közé tartozó Hidegkuti Nándor (az Aranycsapat legendás gólvágója) és Kubala László (aki egyedülálló módon három nemzeti tizenegyben, a magyarban, a csehszlovákban és a spanyolban alkotott maradandót) halála fölött is.

Megdöbbenve álltunk a szintén válogatott futballista, a német Bundesligában remeklő Hertha középpályása, ifj. Dárdai Pál öccsének váratlan halála előtt, Balázsnak a pályán állt meg a szíve.

Még szomorú, de már közel sem annyira borzasztó, sorsdöntő tényekkel, inkább méretes kudarcokkal folytatva: nem akartuk elhinni, hogy a Gellei-csapat ekkora verést képes kapni itthon a fehéroroszoktól. Vagy azt, hogy Amerika így le bír égni a férfikosárlabda-világbajnokságon. Vagy hogy három döntős kézicsapatunkból egy se győzi le az ellent. Vagy hogy pólósaink szétverik egymást finálé gyanánt. Az se nem volt semmi, amikor halálhírét keltették Lékó Péter sakkozónknak, vagy amikor rendre arról számolhattunk be: Kurnyikovának köze nincs a teniszhez, kikapott a valamilyen megyei torna előselejtezőjének a selejtezőjében.

Ám a szép Anna K.-hoz hasonlóan már inkább komikus, mint tragikus eseményekkel pár lappal odébb foglalkozunk - meztelenkedő román gerendavirtuózok, öngólok tucatját rugdosó madagaszkári labdát lábbal kergetők, Gellei, aki állandó jelleggel elégedett, PoshBeckhamSpice, K. Béla, Schumindig, miegymás, keresse az év sportvicceit a Milka oldalon.