Sérülékenyebbek a magyar sielők

A magyarok sérülékenységének van egy nagyon egyszerű magyarázata - avatnak be a szakorvosok. Mert míg mondjuk egy osztrák átlagosan három és fél hetet síel egy évben, a magyarok csak négy-hat napot töltenek a havas lejtőkön.

Hogy minél kevesebb pénzt kelljen költeni a téli szabadságra, már a szálláshelyre érkezés napján elmennek csúszkálni, s az utolsó napon - közvetlenül a több órás autóút előtt - is lécre állnak. Azzal azonban nem számolnak, hogy a klímaváltozás miatt, és nem utolsó sorban az utazás okozta fáradság következtében nő a reakcióidő. Ráadásul az olykor több ezer méteren lévő pályán a ritkább levegő magaslati betegséget okozhat (szédülés, testrészek zsibbadása, mozgászavar). Sokan azt sem tudják, hogy egy-egy "könnyebbnek" tűnő sérüléssel is hetekig ki lehet maradni a munkából. Akinek elszakad a térdszalagja, négy hónapig nem mehet munkába és egy évig nem sportolhat szinte semmit; csak a gyógytornásza által meghatározott feladatokat végezheti.

A sportolás előtti felkészüléssel, illetve a drágább síkötések megvásárlásával komolyan lehet javítani a baleseti statisztikákon. Ebben az esetben ugyanis a minőség és az ár valóban összefügg - állítják a szakemberek. Régebben a bokasérülések és a lábszártörések voltak a legjellemzőbbek. Az elmúlt évtizedben azonban elsősorban térd-, kéz-, mellkas- és fejsérülésekkel kerülnek kórházba az emberek. A merev cipők, a modern, gyorsan és megbízhatóan leoldó kötések változtatták meg a balestei statisztikákat.

Veszélyes felkészülés nélkül, a napi munkát félretéve indulni a hegyekbe. Előtte mindenképpen - lehetőleg másfél-két hónapig - rendszeresen mozogni kell: speciális sígimnasztika végzésével. Sokan azért szenvednek balesetet, mert olyan érzés fogja el őket, hogy "uralják a természetet". Ez a természetes érzés sokakban vakmerőséggel párosul és ezért olyan mutatványokra is vállalkoznak, melyek meghaladják sporttudásukat. És ugyebár, ez nem az a sportág, amelyben tíz pont jár egy látványos szaltóért. Hasonló a helyzet a teljesen kezdőkkel is, akik viszont gyakorlatlanságuk miatt nem képesek felmérni a rájuk leselkedő veszélyeket. Akik az első néhány napban síoktatóval gyakorolnak, bizonyítottan kevesebb balesetet szenvednek, mint "önálló" társaik. Ehhez is azonban pénzre és hosszabb kint tartózkodásra lenne szükségük a sízőknek.

A pályán kívül a balesetek fő okozója a már említett spórolás. A szabadság utolsó napján nem szabadna fél napnál többet síelni, nagyon sokan azonban csak este, sötétedés után vágnak neki az olykor 10 óránál is hosszabb útnak. Ráadásul, ha már az utolsó napot is végigsportolta valaki, szüksége lenne a pihenésre, meg kellene szállnia valahol egy éjszakára hazafelé.

Magyarországon érdemes elvégeztetni a lécek, bakancsok és kötések ellenőrzését és karbantartását is. Minden szezon végén ajánlatos a tisztára törölgetett lécekre egy viaszréteget tetetni, mely megvédi a tárolás alatt rákerülő nedvességtől. Ezt a védőréteget a szakszervizekben néhány perc alatt el tudják távolítani, majd utána megkezdhetik a lécek élezését és felületének kezelését. Egy komplett karbantartás és beállítás - a léc és a kötés állapotától függően - kettő- és négyezer forint között van. A síkötéseket tulajdonosának tudásszintje, testsúly és magassága alapján állítják be a gyártótól kapott katalógusok alapján. "Erre azért van szükség, mert ha nem old le időben a kötés, könnyen megcsavarodhat a sportoló lába és megsérülhet a térde" - magyarázta Budapest legidősebb síszervizének vezetője, Fülöp Péter. Az üzletvezető szerint biztonsági szempontból a kötés a legfontosabb. A léc minőségén legfeljebb az múlik, hogy használója gyorsabban vagy lassabban tud-e csúszni, kötés mozgékonyságával (hogy mennyi idő alatt old le) azonban nagyon sok baleset elkerülhető.