nyolcaddöntő:
Svájc - Ukrajna 0-0 - tizenegyesekkel 0-3
Köln, 45 ezer néző
v.: Archundia (mexikói)
Svájc: Zuberbühler - P. Degen, Djourou (Grichting, 33.), Müller, Magnin - Wicky, Vogel, Cabanas, H. Yakin (Streller, 63.), Barnetta - Frei (Lustrinelli, 117.).
Ukrajna: Sovkovszkij - Huszev, Selajev Vascsuk, Neszmacsnij - Vorobej (Rebrov, 93.), Timoscsuk, Huszin, Kalinicsenko (Rutan, 75.) - Sevcsenko, Voronyin (Milevszkij, 110.).
sárga lap: Barnetta (59.)
A világbajnokság legkevésbé felkapottabb nyolcaddöntőjére készült a svájci és az ukrán válogatott Kölnben. Igazából nem meglepetés, hogy a két gárda eljutott a legjobb tizenhatig, a legkevésbé felkapottabb jelző arra utal, hogy nem hemzsegnek a csapatokban a sztárok, így aztán a nagyokat ajnározó média figyelme kisebb mértékben irányult a helvétek és észak-keleti szomszédaink felé.
Holott a svájciak kapott gól nélkül jutottak a nyolcaddöntőbe, ami utoljára az argentinoknak sikerült 1998-ban, és történetük negyedik negyeddöntőjének reményében léptek pályára az ukránok ellen, 1954 óta várnak arra az alpesi drukkerek, hogy a válogatott a legjobb nyolc közé jusson. Jakob Kuhn nem okozott szenzációt a kezdőcsapattal, a koreaiak ellen vállsérülést szenvedő Senderos helyére egy másik Arsenal-játékost, Djorout állította a védelem közepére.
Ukrajna talpa állt a spanyolok elleni 0-4 után, és a szaúdiak ellen egy laza négyessel, Tunézia ellen egy unalmas 1-0-val javított, és vívta ki a továbbjutást. Oleg Blohin, a vébéújonc kapitánya nem számíthatott az eltiltott Szviderszkij, Ruszol párosra, de kimaradt az előzetesen a kezdőbe várt Jezerszkij is, Huszev került be a helyére. Hétfőn egyébként már sor került egy svájci-ukrán párharcra, Wimbledonban a női egyes első fordulójában Martina Hingis 6-2-re nyerte az első szettet Olga Savcsuk ellen, amikor eső miatt félbeszakadt a találkozó.
A Frei személyében csak egy csatárt bevető svájciak kezdtek jobban, igaz, nem a házi gólkirály veszélyeztetett, hanem Hakan Yakin, aki kétszer is távolról vállalkozott, másodszorra már Sovkovszkijnak is munkát adott, de nem kellett bravúr a kapusnak a hárításhoz.
A nyolcaddöntőbe jutottak közül az ukránok rendelkeznek a legrosszabb passzolási mutatóval, ezt bizonyítandó Timoscsuk a saját térfelének közepén szórt el egy labdát, Wicky ezt kihasználva egyből lőtt, de Sovkovszkij ezúttal nagy vetődéssel mentett szögletre. A 21. percben az ukránok is megmutatták, hogy a pályán vannak, Kalinicsenko szabadrúgása után Sevcsenko fejese csattant a lécen.
Kapufára kapufával felelt Svájc, Frei 23 méteres szabadrúgással döngette meg a keretet, de ezzel le is zárhatjuk az első félidő krónikáját, mert a folytatásban a csapatok már csak a brusztolást erőltették, meg időnként egymás fenyítését, de érdekes módon a mexikói Archundia kollégáival ellentétben nem szórta a lapokat, sőt, sárga nélkül vezette le a 45 plusz 1 percet.
Akik azt várta, hogy a szünet után egymás torkának ugrik a két brigád, az csalódottan vehette tudomásul, hogy akárcsak az általános iskolai felvilágosítás során, itt is a "Fő a biztonság" volt a jelszó. Az első negyedórában az jelentette a legnagyobb izgalmat, hogy végre előkerült a sárga lap a civilben jogászként és közgazdászként dolgozó bíró zsebéből, de a kapu elé továbbra sem sikerült odaérnie a két csapatnak, jobb híján egy svájci védő könyökéről levágodó Sevcsenko-szabadrúgást említhetünk még meg.
Egy vébén hajlamos az ember a leggyengébb meccset is átlagon felülinek értékelni, mert mégiscsak vébé, meg négy évente van, satöbbi, de ez a nyolcaddöntő még az idei igencsak visszafogott kínálatból is erősen kilógott, már azt is meg kellett becsülni, hogy Frei szabadrúgása a háló tetején landolt, mert a labda legalább a kapu felé tartott.
A svájci kapus, Zuberbühler is unhatta a munkanélküli állapotot, mert nagy bátran elindult egy ukrán szögletre a 75. percben, de Huszin megelőzte, a labda azonban nem akart a helyére kerülni. A 93. percben Archundia hármas sípszava után iszonyatos füttykoncert jelezte, hogy a közönségdíjra nem fogják jelölni egyik tizenegyet sem, jöhetett a hosszabbítás.
Az 1970-es világbajnokságon került sor egy olyan mérkőzésre, ahol a németek és az olaszok 1-1-es rendes játékidő után összesen öt gólt szereztek a hosszabbításban, és végül az azzurrik jutottak be a fináléba. Ezúttal egyetlen, apró, pici találattól is elég messze voltak a csapatok, azt nem mondhatjuk, hogy nem próbálkoztak, de Vogel lökete Sovkovszkij kezében halt el, és a védelmek minden csatát megnyertek a támadósorok ellen.
Nem történt csoda, a túlórában sem esett gól, úgyhogy a döntés a büntetőkre maradt. Ahogy az lenni szokott a nagy sztár hibázott, Sevcsenko kihagyta az első ukrán büntetőt, de Streller még őt is alulmúlta, Sovkovszkij kezébe gurított. Milevszkij Panenka-módjára berúgta, aztán még hergelte a svájci nézőket, Barnetta is megzavarodhatott, mert izomból a lécre bombázott.
Rebrov a jobbra dőlő Zuberbühlert becsapva volt eredményes, Cabanas nem tudta megtörni a svájci átkot, és Sovkovszkij rajta is kifogott. Huszev hidegvérrel a jobb alsóba küldte a labdát, csapatát pedig a negyeddöntőbe, ahol Olaszország lesz az ellenfél. Svájc kapott gól nélkül esett ki, ilyen nem volt még a vébék történetében, reméljük hasonlóan rossz meccsből sem látunk többet.