Minden idők legtöbb kiesése és feljutása egy magyar csapatnak, a Haladásnak jutott ki. A szombathelyi klub 1936-ban jutott fel először a Nemzeti Bajnokság I. osztályába, ahol rögvest könnyűnek találtatott, a 14 tagú élvonal 12. helyén zárva búcsúzott. A második feljutást (1939) követően már két szezont focizott végig a legjobbak között, de 1941-ben és 1943-ban is a sereghajtók között végzett.
A felszabadulást követően a Nemzeti Sportbizottság megszüntette a profizmust, az amatőr rendszerben az 1945-46-os, 28 klubbal rajtolt bajnokságban a szombathelyiek a tizedik helyen finiseltek. Az első komolyabb eredményt 1948-ban érte el a csapat, legjobb vidéki egyletként a hetedik helyen végzett.
Az ötvenes években Szombathelyi Lokomotív néven szereplő klub 1960-ig őrizte élvonalbeli tagságát, akkor már Haladásként esett ki. A hatvanas években ismét jónéhány "helycsere" tartotta lázban az ottani szurkolókat, majd 1966 és 1972 között volt némi nyugalom a Perint partján. A Hali visszajutott, majd 1979-81 között a másodosztályban játszott, de utána 1990-ig ismét az ország legjobb csapatai jártak vendégként a Rohonci úti stadionba.
Az újpesti Bene Ferenc talál a vasutasok kapujába 1978-ban |
Az európai ranglista első helyének megszerzéséért a kilencvenes, illetve a 2000-es esztendők elején tettek a legtöbbet a zöld-fehérek. A Haladás 1990 és 1995 között minden évben osztályt váltott, majd 2000 és 2004 között szintén lekopírozta ezt a teljesítményt, ez pedig összességében 25 osztályváltást eredményezett, aminél többet eddig egyetlen klub sem produkált az öreg kontinensen.