Dougal: Puhl Sándor volt a példaképem

Előzetes bejelentés nélkül érkeztem a Hamilton-Livingston mérkőzésre. Próbáltunk kapcsolatba lépni előtte a klubbal és Stuart Dougallal is, de mindhiába, így a legjobb ötletnek az tűnt, ha elmegyünk az általa vezetett mérkőzésre, és ott próbálunk beszélni vele. A török-magyar játékvezetője a mögöttünk hagyott hétvégén egy jelentéktelen másodosztályú meccset vezetett Hamilton város kicsiny stadionjában.

• A török-magyar összefoglalója

Úgy négy-ötezer néző férhet el a Hamilton Academica kisvárosi stadionjának fedett lelátói alatt.

Elég reménytelennek tűnt, hogy a meccs után előzetes egyeztetés nélkül sikerül beszélni a magyar futball első számú közellenségének tartott játékvezetővel, de a legrosszabb, ami történhet, hogy megnézünk egy skót másodosztályú meccset. Ráadásul a vendég Livingston az a csapat, amelyben nemrég még három magyar játékos - Kriston Attila, Vincze Gábor és Horváth Ferenc - játszott, míg ki nem estek. A meglehetősen gyenge meccsen Dougal játékvezetőt figyeltük elsősorban: feltűnően ritkán fújt, kimondottan engedte a kemény játékot és persze a magyar szem azonnal észrevette, amikor egy tizenhatos belüli műesésnél továbbengedte a játékot, de nem adott sárga lapot.

A meccs után a hazai csapat sajtósát kértük meg, hogy szóljon a bírónak: Magyarországról jöttek interjút csinálni vele. Ő rendkívül valószínűtlennek tartotta, hogy ez sikerülhet, de nemsokára azzal tért vissza: a játékvezető egy zuhany és egy átöltözés után rendelkezésre áll.

Félórányi várakozás után Stuart Dougal valóban meg is jelent, de azonnal közölte, hogy sajnos az UEFA előírásai miatt nem beszélhet, de legalábbis a kérdésektől függ, hogy adhat-e interjút. "Mi skótok rendes emberek vagyunk, szeretünk beszélgetni és tisztelem, hogy ilyen messzire eljött, hogy találkozzon velem" - enyhítette aztán a teljes elzárkózást.

- Tud róla, hogy ön jelenleg a leghírhedtebb ember a magyar futballszurkolók szemében?
- Igen, kaptam jelzéseket erről. Néhány szurkoló tudatta velem a munkahelyem e-mail címén keresztül a véleményét.

- Mi a véleménye erről?
- Tudja, a futball csupa érzelem és szenvedély, és ebbe a harag is beletartozik. Itt nálunk, Skóciában is és Magyarországon is. A szurkolók már csak ilyenek.

- Tudja, hogy miért haragszanak Önre?
- Természetesen tudom, de nem nyilatkozhatok a játékvezetőként hozott döntéseim részleteiről.

- A meccsek után kapnak szakmai visszajelzést?
- Ó, persze, nagyon is.

- És ezúttal milyen visszajelzést kapott?
- Nem beszélhetek erről. Az UEFA hivatalos magyarázata a történtekre ott van a Magyar Labdarúgó Szövetségnél. Ha azt nyilvánosságra hozzák és mindenki számára világossá válik, hogy mi történt, remélem, a magyar szurkolók sem lesznek rám többé mérgesek.

- Gyakran vezet másodosztályú meccseket?
- Általában évente hatot. Ha arra gondol, amire gondolom, akkor elmondom, hogy jövő héten első osztályú meccsre vagyok beosztva.

- Ön közel jár a bírói nyugdíjkorhatárhoz. Nemzetközi meccset fog még vezetni?
- Év végével visszavonulok, nem tudom, lesz-e még válogatott mérkőzésem, de hamarosan UEFA-kupa-meccsen fogok bíráskodni Zaragozában.

- Ezt úgy tekinti, mint pozitív visszajelzést az előző nemzetközi meccsén, a török-magyar Eb-selejtezőn mutatott teljesítményére nézve?
- Ennek a megítélését másokra bízom.

- Hogyan emlékszik a mérkőzésre?
- Jó meccs volt, de átlagosan, nem volt különösebben feszült. A magyarok jól játszottak, főleg az első félidőben, aztán a szünetben Emre beállása változtatott a játék képén, de a magyarok továbbra is jók voltak, egészen az incidensig.

- Hallotta, hogy a magyar csapat kapitányát, Gera Zoltánt, akit ön kiállított, nem tiltotta el az UEFA?
- Hallottam.

- Meglepődött?
- Nem.

- Bántja a döntés?
- Nem.

- A magyar sportnapilap azt írta, hogy ön a mérkőzés után felhívta egy magyar barátját és rajta keresztül kért elnézést a magyar szurkolóktól.
- Dehogyis, nem tettem ilyet.

- Vannak magyar ismerősei?
- Fiatal bíróként Puhl Sándor volt a példaképem. Sokan mondták, hogy hasonlítok rá. Egyszer egy reptéren odajött hozzám, csak úgy üdvözölni, ami nagyon kedves dolog volt, mert akkoriban ő volt a világ legjobb bírója. És egyszer Franciaországban magyar asszisztensem volt, Ferenc, az ő száma itt van a mobilomban, de persze őt sem hívtam fel. (Mutatja a telefon memóriájában, ahol tényleg csak annyi áll a szám felett: Ferenc. Az említett partjelző teljes neve Székely Ferenc - a szerk.) Budapest gyönyörű hely, voltam ott egyszer negyedik bíróként egy Ferencváros-Anderlecht meccsen. Vad István volt a kísérőnk. Igazán remek napok voltak.

- Tervez még jönni Magyarországra?
- Nagyon szeretnék, de mostanában nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Ha a szövetségük nyilvánosságra hozza az UEFA-jelentést, akkor majd bátrabban megyek újra. Ha decemberben visszavonulok, akkor talán már én is nyíltabban beszélhetek.

Az utolsó néhány kérdés és válasz már Stuart Dougal autójában hangzott el, miután felajánlotta, hogy elvisz a vasútállomásig. "Ez nem egy túl jó környék, még elvennék valamijét, ha látják, hogy külföldi. Mi skótok vendégszerető emberek vagyunk - Ön az én országomban van, vigyáznom kell magára". Az autóban még kiderül, hogy éppen eladni készül azt (nem túl régi kobaltkék Mercedes coupé), hogy egy korai hátsérülés foszlatta szét futballista-álmait, hogy könyvvizsgálóként hol kezdte pályafutását ("valamikor régen ebben az épületben dolgoztam" - mutat egy házra), hogy a játékvezetői karrierben az egyik legjobb, hogy sok helyre eljut az ember és bár mindig akadnak mélypontok és csúcspontok egy bírói pályafutásban, Stuart Dougal összességében büszke a karrierjére.

Búcsúképpen pedig kedvesen megígéri: nyugdíjba vonulása után jelentkezik, hogy újra beszélgessünk.