1980 óta mindössze egyszer, nyolc esztendeje fordult elő, hogy az Európa-bajnokság házigazdája nem élte túl a csoportkört. Akkor Belgium esett ki idejekorán, igaz, a társrendező Hollandia legalább megmentette a becsületet. A mostani kontinensviadalon azonban úgy tűnt, messze a két leggyengébb együttes élvezi a hazai pálya előnyét, s miután Svájc már elbúcsúzott, Ausztrián volt a sor, hogy javítson.
"Döntő mérkőzés lesz mindkét csapat számára, hiszen csak győzelemmel van esély a negyeddöntőbe kerülésre. Nem gondolunk katasztrófára, hiszen a természetünkből fakadóan optimista nemzet vagyunk, hiszek abban, hogy megragadjuk a lehetőséget Lengyelország ellen" - nyilatkozta a találkozót megelőzően Josef Hickersberger szövetségi kapitány.
A szakvezető három helyen változtatott legutóbbi kezdőcsapatán, Standfest, Gercaliu és Säumel kimaradt, bekerült viszont Leitgeb, Ümit Korkmaz és a Nápolyban légióskodó osztrák-magyar állampolgár Garics György is. Az első mérkőzésen remeklő Vastic ezúttal is csak a kispadon foglalhatott helyet...
"Nincsenek ugyan olyan csillagaink, mint Henry vagy Van Nistelrooy, akik képesek csodákra egy-egy összecsapáson, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének jó futballistáink" - jegyezte meg Leo Beenhakker, aki ugyancsak három cserét eszközölt: Golanski, Lobodzinski és a sérült Maciej Zurawski helyén Jop, Saganowski és Guerreiro futott ki.
Elképesztő iramban kezdett az osztrák csapat, s ha az első negyedórában háromgólos vezetésre tesz szert, akkor sem lehetett volna csodálkozni. A közönség már attól felizgult, hogy Ivanschitz kétszer is lövéssel próbálkozott, aztán majd felrobbant az Ernst Happel-stadion, amikor Harnik egy rossz lengyel passzra vércseként lecsapva egyedül roboghatott, ám megijedt a kirohanó Boructól, így a bal kapufa mellé lőtt.
A 14. percben ismét Harnik villant, ezúttal Ümit Korkmaz bal oldali beadását 5 méterről lőtte a kapu közepébe, az elvetődő Boruc azonban lábbal védett.
S még nem volt vége, a 15. percben Aufhauser parádésan indította a félpályánál megiramodó Leitgebet, aki 50 méteres vágta után ismét a csodálatos ütemben kimozduló Celtic-kapusba vágta a labdát.
Főhetett is Beenhakker feje, mert a védelem tragikomédiáját csak Boruc tudta ellensúlyozni, más kérdés, hogy egy komoly csatár biztosan észrevette volna, hogy a lengyel hálóőr mindhárom ziccernél lefelé mozdult el, s bizony kétszer lehetőség adódott volna arra is, hogy a lendületből érkező osztrák támadó elhúzza mellette a labdát...
Ha már a védelmet nem lehet jobban összerakni, akkor támadni kell, gondolhatták a lengyelek, s az első valamirevaló helyzetből megszerezték a vezetést. A 30. percben Saganowski az ötös és az alapvonal jobb oldali találkozásánál beforgatta védőjét, erővel úgy adott középre, hogy azt sem Macho kapus, sem a belső védők nem érték el, érkezett Guerreiro, aki egy lépésről (mellesleg lesről) a hálóba passzolt (0-1).
Bármilyen furcsa, Hickersberger kapitány elégedett lehetett a játékkal, ugyanis a szünetben nem cserélt, s csak akkor határozta el magát váltásra, amikor az ellenfél majdnem másodikszor is betalált. A 63. percben előbb Bak 10 méteres, balról leadott löketét védte lábbal Macho, a kipattanót Lewandowski a 16-osról szúrta rá kapásból, a kapus ezt is kiöklözte.
Ezután lépett pályára Vastic és Kienast, kellett is a támadóerő, hiszen fogyóban volt a játékidő. Ennek ellenére Krzynowek szerezhetett volna újabb találatot, ám távoli szabadrúgását Macho kipiszkálta a léc alól.
A közönség lelkesedése lanyhult, az osztrákok elfáradtak, így a végén már támadásra is elvétve akadt erejük. A 92. percben aztán egy előreívelésnél Lewandowski megfogta Prödl mezét, Webb játékvezető pedig alig várta, hogy a büntetőpontra mutasson.
A labda mögé az Eb-történelem legidősebb játékosa, a 38 éves Vastic állt, s góljával versenyben tartotta Ausztriát (1-1). A helyzet "egyszerű": ha a csapat 1990 után végre meccset nyer világversenyen, s legyőzi az utolsó fordulóban Németországot, továbbjut...
Josef Hickersberger, az osztrák válogatott szövetségi kapitánya: "Óriási lehetőségeink voltak, többször megszerezhettük volna a vezetést. A kispadról nem tudom megítélni, hogy a lengyel gólt lesállás előzte-e meg, azt sem tudom megmondani, járt-e volna korábban is büntető a javunkra, ezeket a helyzeteket a kispadról nem lehet megítélni. Szenvedélyesen játszottunk, elszántan küzdöttünk, de a lengyelek nagyon erősek voltak."
Leo Beenhakker, a lengyel válogatott szövetségi kapitánya: "Azt hiszem, ezzel számunkra véget ért az Eb. A továbbjutás már nem a mi kezünkben van, valószínűleg kiesünk. Nem tehetek szemrehányást a fiúknak, elégedett vagyok velük. Nagyon nehéz elfogadni a mai eredményt. Most először saját magamat kell felráznom, utána ugyanezt megteszem a csapattal is."