Egyszerű volt a képlet a második csoportkört záró görög-orosz meccs előtt: amelyik csapat nyer, az életben tartja, amelyik veszít, eltemetheti továbbjutási esélyeit, a döntetlen pedig egyiküknek sem adhat okot a túlzott optimizmusra. Mindkét válogatott vereséggel kezdte az Európa-bajnokságot, a remek spanyol bemutatkozáshoz megfelelő partnernek bizonyuló oroszok elsősorban védelmük gyors összeomlásával hívták fel magukra a figyelmet nyitómeccsükön, a svédektől kikapó görögök pedig azzal, hogy már a 40. percben csakis keresztbe vagy hátra voltak hajlandóak passzolni a labdát. Igaz, a biztos védekezésre építő célfutball négy éve Eb-győzelmet hozott Görögországnak, ám mostanra mintha elillant volna a 90 percen keresztül kitartó koncentráció, no és az az egy-két derült égből lecsapó villámtámadás is elmaradt a svédek ellen.
Ezzel a teljesítménnyel természetesen Otto Rehhagel sem volt elégedett, s erőszakot téve önmagán öt hátvéd helyett ezúttal három csatárral dobta harcba fiait. Ancasz, Karagunisz és Gekasz kárára Amanatidisz, Pacazoglu és Liberopulosz került a csapatba, amelyben sérülése ellenére helyet kapott Szeitaridisz is.
Persze Guus Hiddink sincs hozzászokva, hogy aktuálius válogatottja a meglepetéscsapat kategória helyett idő előtt a futottak még mezőnybe kerüljön, a holland mester állítólag tajtékzott a spanyolok elleni vereség után, mérgében az egyik sokat hibázó középhátvédjét, Sirokovot a kispadra száműzte, Kologyint ugyanakkor a várakozásokkal ellentétben nem cserélte le Berezuckijra. Csatárposzton már kevesebb mozgástere volt a szbornaja kapitányának, Arsavin eltiltása miatt továbbra sem játszhatott (a svédek ellen már bevethető lesz), és a spanyolok ellen gólt szerző Pavljucsenko is egy kisebb combsérülés nyűgével lépett pályára.
Ez azonban egyáltalán nem látszott meg oroszok egy szem támadóján, aki egy ügyes emeléssel már a 10. percben jól megtornáztatta Nikopolidiszt, majd közvetlenül utána Csirkov is bejelentkezett egy pontatlanabb bombával. A görögök a 20. percben jutottak el az első helyzetig, egy jobb oldali szabarúgás után Hariszteasz tisztán fejelhetett, az igazi veszélyt azonban Szemscsov mentése jelentette az orosz kapura.
Nagy iramban hajtottak a csapatok, de az átadások általában csak a mezőnyben jutottak el a címzettjükhöz, sok volt az esetleges felívelés és tanácstalan összerogyásból is láthattunk néhányat. Persze úgy is fogalmazhatunk, hogy mindkét csapat jól megszervezte a védekezését, azt viszont nyilvánvalóan nem lehetett belekalkulálni a görögök előzetes taktikájába, hogy Nikopolidisz a 33. percben letépi láncait, és az alapvonal mentén egészen a tizenhatos sarkáig szalad; az előnyösebb helyzetben lévő Szemak visszahúzta a labdát középre, ahol az UEFA-kupa-döntőn is eredményes Szirjanovnak csak az üresen tátongó kapuba kellett passzolnia.
A gól az oroszok játékára volt jótékony hatással, különösen Pavljucsenko pörgött fel tőle, egy ízben még saját csapattársától is elvette a labdát, habár a lövése ezt nem indokolta. A görögöknek finonam szólva nem jött be a háromcsatáros játék, elöl ugyanis teljesen veszélytelenek, míg hátul a gól után szokatlanul szellősek voltak, ráadásul Szeitaridisz sem bírta tovább a gyűrődést a 40. percnél, Rehhagelnek le kellett cserélnie a görög védelem egyik oszlopát.
Pavljucsenko a másik oldalon annál inkább elemében volt, a szünet utáni percekben kétszer is megkínálta Nikopolidiszt, az ősz kapus azonban összeszedte magát, és biztos kézzel hárított. Miután a Szpartak Moszkva támadója az oldalhálóban is elhelyezett egy labdát, dolga akadt Akinfjevnek is, Karagunisz löketét kellett hatástalanítania, az 55. percben aztán már nagyobb mutatványra lett volna szüksége, ha a Hariszteasz által gólhelyzetbe hozott Baszinasz 12 méterről képes lett volna kellőképpen leszorítani a labdát.
Sokkal jobb lett a meccs, támadtak a görögök, a Zenittől látott lendülettel kontráztak az oroszok, Pavljucsenko sarokkal lekészített labdáját Bilja suhintotta a hosszú sarok mellé. A csereként beállt Karagunisz fél óra alatt háromszor annyit lőtt kapura, mint az egész görög csapat az első félidőben, más kérdés, hogy Akinfejevnek legtöbbször elég volt a szemével kikísérnie a labdát.
Rehhagel mindenesetre az idő múlásával kínjában már bármilyen orosz kezdeményezést megtapsolt, míg az orosz lehetőségek okozta idegességét a vizes flakonján töltötte ki. Azt éppen nem láthattuk, mit csinált a német mester, amikor Gekasz 87. percben szerzett gólját les címén nem adta meg a játékvezető, a visszajátszás ugyanis nem igazolta a bíró döntését.
A hosszabbításban Pavljucsenko még kihagyott egy ziccert, mindez azonban már nem változtatott a lényegen, Oroszország legyőzte a címvédő görög válogatottat, amelynek így már biztosan csak egy meccs van hátra az Európa-bajnokságból, míg az oroszok az utolsó csoportfordulóban ki-ki meccset játszhatnak a svédekkel.
Guus Hiddink, az orosz válogatott szövetségi kapitánya: "Az első meccsünket gyermeteg hibák miatt veszítettük el, nagyon sokat beszéltünk ezekről, örülök, hogy ma már nem követtük el őket. Fegyelmezetten játszottunk, végig koncentráltunk és megérdemelten nyertünk. Kis hiányérzetem legfeljebb azért van, mert öt-hat óriási helyzetünkből csak egyet tudtunk kihasználni."
Otto Rehhagel, a görög válogatott szövetségi kapitánya: "Nekünk egy kicsit nehezen megy a góllövés, az ellenfél találatánál mi is besegítettünk, ezt nem kellett volna. Összességében elégedettek lehetünk, az oroszok remekül futballoztak, rendkívül gyorsak voltak. Nekünk sajnos nem sikerült kihasználni a helyzeteinket. A görög válogatottra nem jellemző, hogy sokszor betalálna az ellenfelek kapujába. Hiába bíztam benne, hogy sikerül gólt rúgnunk, ez ma sajnos nem jött össze."