Pedig a szezon hajrájában úgy tűnt, hogy a firenzei együttes hiába szerepelt kiválóan az évad nagy részében, a végén nem bírják a kettős terheléssel járó megpróbáltatásokat, és mindegyik sorozatban lecsúsznak a hőn áhított célról. A csapat mestere, Cesare Prandelli az idény során nem tett fontossági különbséget a bajnokság és az UEFA-kupa között, mind a kettőben a lehető legjobban akart végezni, és együttese egészen áprilisig remekül is teljesített. Akkor azonban a violák előbb a nemzetközi sorozatban buktak el (az elődöntőben a Rangers FC tizenegyesekkel bizonyult jobbnak), majd a pontvadászatban is lecsúszni látszottak a BL-t érő negyedik helyről.
A mester a rotációs szisztéma helyett nem pihentette kulcsembereit, hanem szinte mindegyik mérkőzésen pályára küldte őket, és a fáradtság (mind idegi, mind fizikai szinten) kiütközött a csapaton. A firenzeiek a bajnokságban a Sampdoria ellen a hajrában kapott gólokkal veszítettek pontokat, majd a Cagliaritól is vereséget szenvedtek, és így két körrel a zárás előtt az AC Milan mögé szorultak, az ötödik helyre. Ráadásul a csapat legjobbja, Adrian Mutu az utolsó két fordulóban eltiltás miatt nem játszhatott, a firenzeiek helyzete tehát nem volt valami biztató. A lila-fehérek azonban nem adták fel, hozták a maguk feladatát, és megnyerték utolsó két meccsüket, a Napoli pedig megtette nekik azt a szívességet, hogy legyőzte a Milant - így végül mégis csak Firenzében ünnepelhettek, a gárda megszerezte a negyedik pozíciót.
Az is hamar kiderült, hogy a klub komolyan gondolja a nyári erősítéseket, hiszen május végére máris két nagy fogás lett ismert. Előbb az AC Milan csatárát, Alberto Gilardinót szerződtette az egyesület 14 millió euróért, majd pedig a szerb Partizan Beograd fiatal montenegrói karmestere, Sztevan Jovetic érkezett nyolcmillióért. Utóbbit hatalmas tehetségnek tartják (a montenegrói szövetség elnöke, Dejan Szavicevic szerint korosztályában csak Alexandre Patóhoz mérhető talentummal rendelkezik), Gilardino pedig korábban az AC Parmánál már dolgozott együtt Prandellivel. Hamarosan a spanyol UD Almería brazil középpályása, Felipe Melo is csatlakozott hozzájuk (ő sem volt olcsó vétel, hiszen 12 millió eurót kóstált), majd az Európa-bajnokág alatt kis szünetet tartott az egyesület vezetősége.
Eközben persze a távozók névsora is kiderült: az egyesülettől elsősorban lejáró szerződésű futballisták távoztak, köztük olyan alapemberek is, mint Fabio Liverani vagy Tomás Ujfalusi. Nem tartottak igényt a veterán csatárra, Christian Vierire, illetve a cserekapusra, Christian Lupatellire sem, és egyedül Alessandro Potenza eladásából folyt be némi pénzt, őt a Genoának adták el 2,2 millió euróért. Júniustól pedig tovább folytatódott a költekezés: a Torino rutinos védője, Gianluca Comotto 4,3 millió euróba került, a veterán portás, Marco Storari pedig kölcsönbe érkezett az AC Milantól, a Catania perui balhátvédjéért, Juan Manuel Vargasért viszont 12 millió eurót sem sajnált a klubvezetés.
Ezzel az elköltött pénzösszeg meghaladta az 50 millió eurót, így aztán egyre több pletykát lehetett olvasni arról, hogy a kasszából hiányzó összeget Mutu eladásából pótolják majd. A román csatárt az AS Roma szeretné leigazolni, de egyelőre úgy tűnik, hogy a firenzeiek meg tudják tartani a támadót - bár a tárgyalások még folynak a szerződéshosszabbításáról, vagyis a végső szót egyelőre nem mondták ki.
Az mindenesetre biztos, hogy Prandelli még nem érzi megfelelőnek a keretet, és egy védekező középpályást, illetve egy középhátvédet mindenképpen szeretne még szerződtetni. Természetesen a kiszemeltjei is megvannak: előbbi posztra a Juventus FC argentin játékosát, Sergio Almirónt szerezné meg (ő tavasszal kölcsönben az AC Monacóban játszott), a védelemben pedig Almirón honfitársát, az FC Internazionale játékosát, Nicolás Burdissót látná legszívesebben. A fenti két transzfer megvalósulásától függetlenül azonban tény: a Fiorentinával minden jel szerint komolya számolni kell majd a következő idényben - mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában.